A finom remekművek olyan érzékenyek, hogy meghatározott hőmérsékletű és nedvességtartalmú archívumokban őrzik őket, ahonnan legfeljebb egyszer kerülnek elő egy emberöltő alatt – ezért aztán ez az első jelentős reneszánsz rajzkiállítás az elmúlt hetven évben. A tompított fényekkel megvilágított galériában a kiállított száz rajz fele-fele arányban kerül ki a reneszánsz grafikus műalkotások két legjelentősebb gyűjteményéből: a British Museum és a firenzei Uffizi kollekciójából (a kiállítás honlapja itt érhető el).
 Leonardo da Vinci: Tanulmány a Háromkirályok imádása hátteréhez. 1481 körül. (c) Gabinetto Disegni e Stampe degli Uffizi |
Hugo Chapman kurátor elmondja, hogy a kiállítóteremben elhelyezett első műalkotás egy antik márványszobor volt, Bacchusé, a bor istenéé. A mű a British Museum egyik legismertebb darabja. A rajzokat viszont még a felfüggesztés heteiben sem tették ki a fénynek, csupán leragasztott keretben kerültek a falakra. Bacchus hivatott szemléltetni, hogy a klasszikus művészet tanulmányozása és újjáélesztése volt annak a művészeti forradalomnak a központi gondolata, melynek segítségével a gótika merev méltóságát felváltotta a reneszánsz heves individualizmusa.
A kiállítás a British Museum reneszánsz kupolája alatt kapott helyet. Félő volt, hogy a figyelmes szemlélődést igénylő rajzok elvesznek az óriási térben, Bacchus köré ezért bordó és zöld falakból spirálvonalú labirintust építettek, melynek részleges álmennyezete biztosítja a közeli megfigyeléshez szükséges intim teret, s azt is, hogy megcsodálhassuk a lenyűgöző boltozatot.
 Leonardo da Vinci: Női fej. 1470-es évek. (c) Gabinetto Disegni e Stampe degli Uffizi |
A kiállítás két rajz összevetésével indul: Parri Spinelli 1400 körüli tanulmánya stílusában még a Quattrocento elején uralkodó nemzetközi gótikát illusztrálja – Szent Péter aránytalanul kis feje kidolgozatlan, a művészt a redőkbe rendezett bő lepel megrajzolása érdekli. A másik Michelangelo 1500 körüli rajza: a Férfi kalapban (Filozófus). Michelangelo oldalnézetből ábrázolja modelljét, akinek súlyos köpenye kevésbé cikornyásan omlik, kezében (Hamlet korai elődjeként) egy koponyát tart, s nagy kalapja árnyékot vet ráncoktól barázdált arcára. Az összevetés érzékelteti a rajz evolúcióját: Michelangelót bravúros rajztechnikája mellett az intellektuális átültetés és az emocionális kifejezőerő teszi naggyá.
A rajzművészet elterjedésének a nyomtatás adott lendületet, ami megnövekedett papírgyártást eredményezett. A XV. század végére egy ív papír tizennégyszer (!) kevesebbe került, mint a korábban használt vékony állati bőr, a vellum. Az anyag olcsósága kísérletezésre buzdított, s ennek eredménye a perspektivikus ábrázolás, valamint az emberi test arányainak felfedezése.
A kiállított rajzok nagy része terv és tanulmány freskók és oltárképek készítéséhez. Mellettük sokszor az elkészült festmény fotója is látható. Meglepődve ismerjük fel a művészettörténet legjelentősebb alkotásainak egy-egy részletét vagy az ambiciózus formai kompozíciók létrejöttének genezisét. Más rajzok mellett ott az olajfestmény, amelynek vázlataként készültek – ilyen például a firenzei Santa Maria Novella templom oltárképe. Lorenzo Monaco Hat térdeplő szentje az első ismert előkészítő tanulmány az 1400-as évek elejéről. Az oltárkép már kísérletet tesz a perspektíva ábrázolására, ám az arányokat még nem sikerült eltalálni. Nem így Paolo Uccello 1450-es évekből származó rajzán. Ő különleges technikai kihívás elé állította magát: több mint 2000 metszéspont meghatározásával, matematikai precízséggel ábrázolt egy díszes, talpas boroskelyhet.
 Andrea del Verrocchio: Női fej. 1470-es évek. (c) Trustees of the British Museum |
A művészek modellkönyvekbe fűzték vázlataikat. A kimásolható képek révén segédekkel dolgoztathattak, felgyorsítva az oltárképek és egyéb festmények gyártását. Állatábrázolásokat gyűjtöttek, melyek élettelibbé, valószerűbbé tették a festményeket. Később az élő modellek lerajzolásának gyakorlata is kialakult, pózok és gesztusok tanulmányozásával, amelyek erőteljes érzelmi töltetet adtak a képi narratívnak. Néhány albumot is bemutat a kiállítás – természetesen csak üvegszekrényben. Bellini gyűjteményébe virtuálisan mégis belenézhetünk: falra szerelt síkképernyőn peregnek a kollekció lapjai.
Lenyűgöző megfigyeléseknek lehetünk tanúi. A témák gyakorta a valláshoz kapcsolhatók. Mantegna Férfi a kőlapon című rajza a feltámadó Jézust ábrázolja, ám a művész nem dicsőséges feltámadást képzel el: a kényelmetlen kövön nehezen és összetörten ébredező ember testi kínjait tárja elénk. Pisanello viszont felkötött embereket rajzol jegyzetfüzetébe, megdöbbentő precizitással ábrázolva a szétesés különböző fázisait. A borzongást fokozza, hogy a vázlatok között egy virágkoszorús ember mosolygó profilja is látható – talán valaki a kivégzés közönségének soraiból?
Kezdetben a rajzok közül alig néhány került nagyközönség elé: a művész kutat, de nem akar megmutatkozni. Ám a rajzok jelentőségét növelte, hogy az itáliai városállamok művészetszerető patrónusai egyre nagyobb követelésekkel álltak elő: nagyszabású terveket kellett bemutatni a munkák s az azzal járó támogatás megszerzéséhez. A rajzok reklámként szolgáltak a pártfogók informálására, hogy mire számíthatnak a patronálásért cserébe. Időnként szerződések mellékleteként is megjelentek a vázlatok, a kötelezettségvállalás archív felvételeiként.
 Tiziano: Fiatal nő. Tanulmány. 1510 körül. (c) Gabinetto Disegni e Stampe degli Uffizi |
Verrocchiónak mindössze tizenöt rajza maradt ránk, ám olyan nagyságok voltak a tanítványai, mint Leonardo da Vinci, aki még 1476-ban (24 évesen) is asszisztensei közé tartozott. Verocchio három gyönyörű, lesütött pillájú nőalakkal is szerepel. Közülük kerül ki az is, amelyik a kiállítási katalógusokon és szóróanyagokon látható. Ghirlandaiótól, Pieruginótól, Luca Signorellitől, Lorenzo di Creditől is láthatunk hasonlót, és kicsit odébb egy Leonardo-változat is megtekinthető. A reneszánsz művészek sokat tanultak egymástól, közben mégis felfedezték saját stílusukat. Leonardo jelentőségét mutatja, hogy több mint 450 fennmaradt rajzából igen sok látható. A Szűz és a gyermek macskával valamint Gyermek Jézus macskával címet viselő naturalista tanulmányai illusztrálják, mennyire lenyűgözte a mindennapi élet megfigyelése. Gyors vonásai megkísérlik követni a mozgást, ábrázolni a Szűz lábához törleszkedő állatot, amint felemeli fejét, hogy további simogatást csikarjon ki, majd amint megfeszül, hogy elmeneküljön a gyermeki ölelésből. Nagy innovációja ezenközben az anya és a gyermek között kialakuló folyamatos interakció ábrázolása.
Botticcelli szintén Verrocchio-tanítvány, áttetsző lepellel alig takart nimfaszerű istennőivel. Némelyik rajza annyira kidolgozott, hogy valószínűleg kiállításra szánta őket. Velencét Carpaccio képviseli, a fény-árnyék játék nagy mestere: csillogó és vibráló felületeket produkál, színt és hangulatot közvetít még kék papírra készített szénrajzain is. Ekkor érkezünk Bacchushoz, a kiállítási tér közepére. Idáig már teljesen kimerül a szemlélődő a megemészthetetlenül sok érzés és információ hatására, pedig Michelangelo, Raffaello és Tiziano bemutatása még csak ezután következik. Rajzaikat szemlélve nyilvánvalóvá válik, mennyit tanultak elődeiktől és tanáraiktól.
 Leonardo da Vinci: Harcos. 1480 körül. (c) Trustees of the British Museum (A képek forrása: British Museum) |
Raffaello egyik legimpozánsabb műve a Szent György és a sárkány, s a rajz mellett ott a Louvre által kölcsönzött olajfestmény is. A rajzon szereplő koponya hátborzongató memento mori. A festményen már egy eltörött lándzsa darabjai helyettesítik – ez elegánsabb, dekoratívabb, de kevésbé megrendítő. A művészek bátrabbak és őszintébbek a rajzok esetében, kikapcsolják a szemlélőre fókuszálás cenzúráját.
A kiállítás Tiziano rajzával zárul. Nőalakja nem lefelé néz, hanem egyenesen a szemünkbe bámul. A szerkezet nagyon tudatos, ruhája deréktájig redős, díszes, ám azon felül egyre kevesebb részlet látható, hogy a figyelem az arcra irányuljon. Vele egyetemben a művész sem szerény már. Bátran vállaja stílusát és céljait, rajzai és festményei egyre kevésbé kapcsolódnak a vallási témákhoz – új korszakba érkezünk.
A kiállítás 2010. július 25-ig látogatható.