Hirdetés

szfvar 20240118
budaors 20240118
szepmu 20240224 revizor
magveto krasznahorkai 20240117

FRICSKÁK ÉS PILLANATOK

Momentán Társulat: RögvEst / POSZT 2010
2010. jún. 7.
Sármos sintér, hipochonder eladó, hazudós zenebohóc, igazmondó politikus, smaragdért küzdő Indiana Jones és reformkori intelmek is megférnek a Momentán Társulat előadásában, a RögvEstben. Az előadást színháztól fásult és színházrajongó, 0 és 99 év közötti nézőknek ajánljuk. RÁDAI ANDREA ÍRÁSA.

A Momentán Társulat – hosszú évek óta együtt dolgozó, profi módon egymásra hangolódott csapat – a Beugró című műsorhoz hasonló módon improvizációs, interaktív színház. Állandó játszóhelyükön, a Momentown-ban, a Dürer kertben többféle játékot kínálnak a fantáziájukat bekapcsolni, hétköznapi gondjaikat pedig kikapcsolni vágyó nézőknek: a Miniben gyerekek ötletei alapján alakul a mese, a Kex és tea esteken a kortárs magyar irodalmat népszerűsítik a tagok, a Házimoziban film készül a közönség hóbortjai és szája íze szerint, a Közélet segítségével pedig a nézők a mindennapok feszültségeitől, a homlokráncolást okozó hírek bosszúságaitól szabadulhatnak meg.

Jelenetek az előadásból
Jelenetek az előadásból

A társulat és a POSZT közönsége most a RögvEst keretében hangolódott egymásra. „Mi sem tudjuk, mit teszünk öt perc múlva” – hirdeti műsoráról a Momentán, s az előadás tényleg igazi színházi carpe diem: a játszókat kizárólag a mostban, a pillanat spontaneitásában megragadható lehetőségek érdeklik. Az improvizációs játékok és szituációk sorozatából álló előadásban a játszóknak egy kiinduló helyzetből – adott foglalkozású vagy tulajdonságú szereplőkkel, műfajjal, történelmi korral, cselekménnyel – kell kibontaniuk egy-egy jelenetet, és a szabályok menet közben is villámgyorsan változhatnak.

A Beugró című, jól ismert és méltán népszerű műsorhoz képest fontos különbség, hogy itt mindig a közönség ötletei alapján állnak össze a szituációk: a RögvEstben tehát a néző is részt vesz az alkotásban és szabadjára engedheti fantáziáját. A játékmester (Kiskovács Attila) minden jelenet előtt összegyűjti a nézők helyszínre, szituációra, tulajdonságokra, foglalkozásokra stb. vonatkozó ötleteit, majd a legjobbakat megszavaztatja a közönséggel. A nézők képzeletét pedig hamar magával ragadja a szereplők váratlan fordulatokban bővelkedő, játékos kedve: a közhelyesebb ötleteket már az előadás első felében egyre érdekesebb, izgalmasabb – és ezzel együtt persze a játszók dolgát egyre jobban megnehezítő – fantazmagóriák váltják fel. Ez a fajta interakció pedig még a vegzáltatástól ódzkodó nézőnek is kényelmes, hiszen a bevonódás legszélesebb skáláját – a csöndben üléstől kezdve a homályos sarokból való bekiabáláson át a rövid lélegzetű színpadi szereplésig – öleli fel. Bár feltételezem, hogy néhány „RögvEst-edzés” után a félénkebb néző is szívesen beleszól a dolgok folyásába.

A szituációk pergő tempóban követik egymást, s mivel a szabályok folyton változnak (a játékmester bármikor elrendelhet például szereplőcserét), az előadás alatt lehetetlen unatkozni. Amint leülne egy jelenet, Kiskovács Attila közbeléphet – mintha csak YouTube videókat böngésznénk, melyeket abban a pillanatban becsukhatunk, amint az érdektelenség gyanúja felmerül bennünk.

Fotó: Tóth László (Forrás: poszt.com)
Fotó: Tóth László (Forrás: poszt.com)

A RögvEst örömteli színház, mely előadásról előadásra és pillanatról pillanatra tartogathat meglepetéseket. A felszabadultság másik oka pedig alighanem az, hogy a néző olyan ismerős helyzeteket és alakokat lát, melyeket a legvadabb ötletek és fricskák tesznek egyedivé és különlegessé. Szívet melengetően és túlságosan ismerős például a flegma eladónő esete (Nemes Takách Kata), aki szokatlan módon épp hipochonder kollégájával (Molnár Levente) kénytelen a meggymagozó géppel kapcsolatos reklamációkat fogadni. A nap minden órájában hallhatunk politikusokat és közéleti személyiségeket nyilatkozni – a helyzet savát-borsát ezúttal az adja, hogy az interjúalany percenként váltogat az igazmondás, a hazudozás és a csúsztatás között.

Az egyik legfergetegesebb jelenetben a nézők közül egy lánynak kell három kérdést feltenni a Nagy Ő-jelölteknek, akiknek előzőleg a közönség talált ki foglalkozást és egy-egy jellemző tulajdonságot. A sármos sintérről kiderül, hogy kutya a kínai horoszkópja, az affektáló filozófusnak (Simonyi Balázs) a százlábú a kedvenc állata, a hazudós zenebohóc (Tóth Barnabás) pedig víziorgona lenne (azaz volt is már egyszer!), ha hangszer lenne.

Az előadás után női nézőtársaimmal kacarászva tárgyaljuk ki, hogy mi melyik szereplőt választottuk volna a Nagy Ő-jelöltek közül. Pedig előtte nem is ismertük egymást.

Kapcsolódó cikkeinket és a fesztivál támogatásának adatait a POSZT 2010 gyűjtőlapon olvashatják.

Vö. Götz Eszter: Pécsi rögtönzés 

Címkék

Bírom a kritikát. Na, erre befizetek!
Még nem vagy előfizetőnk? Csatlakozz!

Előfizetek