Két dolog miatt gondolom, hogy fontos előadás jött létre Egerben. Egyrészt azért, mert Csákányi Eszter neve miatt a bábosokra több figyelem esik. Másrészt pedig azért érdemelnek a Harlekinben elismerést, mert a Hamupipőke, Hófehérke és Csipkerózsika uralta nőimesehős-mezőnyben egy Keresztanyával indulni nem rizikómentes vállalkozás. Pláne, hogy a bemutató előtt a félrevezető asszociációkat keltő ’tündér’ jelző – egyébként joggal – lekerült a címből. És akkor a témát és a napi aktualitásokat a szegénységtől a cigányságig még nem is említettük.
 Fotó: Gál Gábor. A képek forrása: Orlai Produkció |
Az alapanyag egy cigány népmese, a Tündérkeresztanya. Nem olyan felszabadító nevetést is provokáló, mint Ámi Lajos meséi, hanem végtére is szívmelengető, ugyanakkor azonban a műfajhoz illő brutalitást sem mellőző beavatási rítus. A cigányasszonynak gyereke születik, Zsiga, és keresztanyát keres neki. Koldusnak nézik, elzavarja mindenki, aztán megérkezik egy furcsa tündér, aki a keresztanyaságért cserébe a gyereket kéri. Zsiga álmodik Rézországot, Ezüstországot, a keresztanya pedig mindegyik álom után újra összerakja őt. A harmadik álom aztán meghozza a teljességet, mert megtalálja az igazit. A történet linearitását az előadásszöveg is megőrzi (készítette: Veres András), ám a mindentudó mesélőnk egy hajléktalan asszony, aki képes átlényegülni cigányasszonnyá és a Keresztanyává, hangját kölcsönzi Zsigának, a Réz- és az Ezüstkirálykisasszonynak, a boldogsághozó Zsuzsinak.
Csató Kata empatikus és finomkezű rendezésében Csákányi Eszter halálos komolysággal játssza a sok hangot igénylő monodrámát. Nem tart(hat) távolságot egyetlen szereplőjétől sem, bele kell bújnia a tárgyakba. Természetesen nem bábosként nézünk rá, a tárgyanimációban is kezdő, de nevével, testével, színésznőségével tökéletesen hitelessé tesz minden érintést. (Az előadás tervezője, Kósa Annamária, egyébként csodálatos szépségű tárgyakat szedett össze. Meseszerűségükhöz kétség nem fér, kontrasztosak is a kukákkal, a hajléktalansággal, ám épp ez okoz a felnőtt nézőnek problémát: nem a szegénységet, a lomtalanításon összekukázottságot sugallják.)
Amikor belépünk a térbe, Csákányi a kukák mögött elrejtőzve alszik hajléktalanként. Kényszerű ébredése után – hiszen mégiscsak mi, nézők zavartuk meg őt a pihenésben udvariatlanul – szabadkozik amiatt, hogy a mesék ma már érdektelenek, aztán nagy nehezen mégis belefog a történetbe. Kabát le, kendő föl, kézbe egy baba, kukanyitogatás, és máris a cigányasszony jár házról házra keresztanyát keresni Zsiga fiának. Egy fehér keretes, Grace Kelly-stílusú napszemüveg és egy gyöngyös-flitteres ridikül megfelelő elrendezésben (tündér) keresztanyaként tud a színpadon létezni. Ha az attribútumok valamelyike felkerül a játszóra, akkor a színész újabb szereppel azonosítható. És a nyilvánvaló jelzések miatt a célközönséget alkotó hétévesek számára tökéletesen követhető az előadás.
Még az is világos számukra, hogy valami történik Zsigával: a kétharmadban macikezű-macilábú baba fokozatosan elveszti a macikezet-macilábat, és helyette emberkezet-emberlábat kap. (A mese horrorisztikusságából itt jelentősen és szerencsésen visszavettek az alkotók.) A beavatás, vagy ha akarom, teremtés megtörténik, férfiember lesz a gyerekből, megismeri a világot, képessé válik a hamisságot megkülönböztetni az igazságtól, a látszatot elválasztani a valóságtól. Rézország vörös és sárga üstjei csilingelhetnek a kellékeket, következésképp világokat rejtő babakocsi oldalán, a kávédaráló-Rézkirálylány beszélhet bármilyen bűvölően, a szerkezet rugója kiugrik a helyéről, és vége az álomnak. Ezüstországban a teáskanna-királylány sem győzi meg ígéreteivel Zsigát a maradás értelméről.
A fiú elmeneteleikor Csákányi-Keresztanya varázslásba fog, visszatérésekor pedig felveszi a szemüveget, és úgy oktatja a tanulságra féltő szigorral Zsigát. A harmadik országjárás után azonban nincs többé Keresztanya. Csak Zsiga van és Zsuzsi. Zsiga, Zsuzsi. ZsigaZsuzsi. Együtt folytatják útjukat. A tárgyak minősége is változik: az eddigi személytelen tárgyiság helyett egy viharvert lánybabát látunk. Szőke kócos haján ott a korona, tehát királylány ő, csak épp hétköznapi. Őket meg lehet szeretni.
Kapcsolódó cikkeinket és a fesztivál támogatásának adatait a POSZT 2010 gyűjtőlapon olvashatják.