Zöld zóna
2010.06.02.

A Zöld zóna című háborús thrillerben az iraki atomtölteteket mintha a föld nyelte volna el, avagy búcsú a tömegpusztító fegyverektől. HUNGLER TÍMEA KRITIKÁJA.

Egy iraki háborús film bemutatója valószínűleg közel sem akkora esemény egy magyar, mint egy amerikai néző számára. Már a méltán híres és díjazott A bombák földjén is hatalmasat bukott a honi jegypénztáraknál (kritikánkat ld. itt), és a Zöld zónának sem a témaválasztása miatt lehet több az esélye, hanem mert a „győztes csapaton ne változtass” égisze alatt fogant: A Bourne-csapda és A Bourne-ultimátum rendezője, Paul Greengrass ennél a mozinál is sikerfilmjeinek sztárjára, Matt Damonra osztotta a főszerepet.

Jason Isaacs és Matt Damon
Jason Isaacs és Matt Damon

Az időpont 2003, a helyszín a közel-keleti ország, amely ellen az amerikaiak – megalapozott forrásokra hivatkozva – azzal a felkiáltással indítottak offenzívát, hogy tömegpusztító fegyverekkel bír. Hogy ez csak számomra volt-e röhejes indok már a kezdet kezdetén, és csupán a kelet-európai szocializáció mondatta velem, hogy semmit sem fognak ott találni, nem tudom, mindenesetre a Zöld zóna erről a „nagy leleplezésről” szól. Vagyis arról, hogy az amerikaiak tényleg nem bukkantak Irakban semmire, már a babiloni Istár-kapun kívül, amit viszont a British Museum régészei szerint sikerült visszafordíthatatlanul megrongálniuk. Egyszóval Greengrass filmje feltehetőleg nagyobb reveláció lesz egy idealista, a nyolcvanas-kilencvenes években született amerikai számára, mint egy idősebb és cinikusabb magyar nézőnek.

Jason Isaacs
Jason Isaacs

A Zöld zóna ettől függetlenül háborús akciómoziként még működhetne – és Matt Damon a tiszt Roy Miller szerepében mindent meg is tesz ezért: összevont szemöldökkel kételkedik, keményen szembeszáll a vezetőséggel, az irakiak között talál egy hírforrást (Khalid Abdalla), sőt jobb híján a Wall Street Journal újságírónőjével (Amy Ryan) is lepaktál. Csakhogy hiába a számos kézikamerás, dokumentarista stílusra hajazó felvétel (az operatőr az a Barry Ackroyd, aki A bombák földjént is jegyzi), a látványos bevetések és robbantások, a mesterien megkoreografált káosz, az egész valahogy mégis egyre unalmasabb – nagyon messze járunk A United 93-as izgalmaitól.

Pedig Greengrassnak ez említett – a szeptember tizenegyedikén az utasok által sikeresen visszafoglalt repülőgépről szóló – alkotását tekinthetjük a Zöld zóna ikerdarabjának: mindkét filmnek megvan az igazságalapja, de hogy mi is történt valójában, nem tudható. (Az amerikai néző az iraki háborús mozi egy-két szereplőjében valós figurákra is ráismerhet. Így például a riporternőben arra a Judith Millerre, aki a New York Times tudósítójaként téves híreken alapuló cikkeket közölt, melyek később alátámasztották a Bush-adminisztráció invázióját).  

Matt Damon. A képek forrása: PORT.hu
Matt Damon. A képek forrása: PORT.hu

A Zöld zóna legizgalmasabb szereplője az iraki tolmács (Khalid Abdalla), Miller informátora, akinek a szájából végül a film egyik kulcsmondata is elhangzik: „Nem maguk fogják megszabni, hogy mi történjen itt”. Kérdés persze, hogy ezek az „üzenetek” nem vesznek-e el a tengernyi akciójelenet között – ezzel a thrillerrel nem csupán a túlhaladott problémafelvetés a gond, de az is, hogy a politikai és hatalmi játszmák iránt érdeklődők túlzottan akciódúsnak találják majd, azok viszont, akik a mozgalmas és izgalmas események reményében váltottak rá jegyet, azzal nem fognak tudni megbékélni, hogy minek kell végighallgatniuk ezt a sok prédikációt és politikai hablatyot.

Jó hír azonban mindkét félnek, hogy az iraki háború értelmezése már egy ideje folyik a vásznon – a sokasodó filmek számából ítélve az amerikaiak végre tudni szeretnék, hogy mit keresnek lassan már tíz éve a Közel-Keleten, és hogy Irak az új Vietnámként vonul-e majd be a történelmükbe.
Cím:  Zöld zóna (Green Zone),  Rendező:  Paul Greengrass,  Író:  Rajiv Chandrasekaran,  Forgatókönyíró:  Brian Helgeland,  Zeneszerző:  John Powell,  Operatőr:  Barry Ackroyd,  Vágó:  Christopher Rouse,  Szereplők:  Matt Damon,  Jason Isaacs,  Grek Kinnear,  Yigal Naor,  Said Faraj,  Aymen Hamdouchi,  Nicoye Bansk,  Amy Ryan