Tóth Ede: A falu rossza / Kaposvári Csiky Gergely Színház
2010.05.31.

Boriska fel akarja lógatni magát. Dobálja a csomózott kötelet fölfele egy magasan kiálló gerendára, de a mutatvány sehogy nem akar sikerülni. A humorral dúsított, iróniába áztatott népszínmű virgonc derűvel szólal meg Kaposváron. KOVÁCS DEZSŐ KRITIKÁJA.

A színpad túloldalán a mulatós nép éppen eljegyzéshez készülődik, húzzák a zenészek a talpalávalót, sírva vigad a falu népe, és kaján élvezettel szemléli, amint a szegény, elszánt, sorsüldözött Boriska (Rácz Panni) szerelmi bánatában el akarja pusztítani magát. A jelenet érzelmileg telített és dupla fenekűen groteszk, a bús leánysors tragikus iróniája, s a mindent és mindenkit kifigurázni kész kedélyes helyi közösség duhaj játékkedve, élveteg szenvtelensége kopírozódik egymásra Mohácsi János színpadán.

Jelenetkép
Jelenetkép

Pedig a háttér már-már idilli: Khell Zsolt kihajtogatós meséskönyvek papírmasé házacskáit idézve valószínűtlenül magas falusi kocsmát, léckerítéssel határolt, elkerített udvart, békebeli és mégis elvarázsolt világot álmodott a színpadra. A makk hetes ivó égbe nyúló tetejéről létra vezet alá, s a „népi dalszínmű” (ahogy a színlapon definiálják a Mohácsi-testvérek által „Tóth Ede után és miatt” jegyzett zenés játékot) meghatározott pontján, az éjszaka közepén gyanús alak ereszkedik alá a kémény mellől imbolyogva, nem is kérdés, hogy rosszban sántikál az eszemadta.

A hajdani népszínmű, Tóth Ede híres-hírhedt és baljós színpadi sorsú, 1875-ben született darabja naiv bájjal, de fordulatosan mutat be hangulatos életképeket a kiegyezéskori magyar vidék paraszti társadalmáról, színre hozva a kor s a műfaj jellegzetes figuráit: a falusi bírót, a kikapós menyecskét, a furfangos baktert, a pletykafészek asszonyok karát s a szerelmi bánatát italba és kocsmai duhajkodásba fojtó nagytermészetű parasztlegényt. A prózai jelenetek sorát rendre vidor és egyre inkább elvaduló dalolások-nótázások lendítik tovább: énekszólók s a dorbézoló közösség hangját is megszólaltató, édes-bús cigánymuzsikás mulatozások.

Sarkadi Kiss János, Szvath Tamás és Kovács Zsolt
Sarkadi Kiss János, Szvath Tamás és Kovács Zsolt

Az egykor oly népszerű műfaj, a zenés (nagy)forma manapság nem nagyon él meg másképp, mint ironizálva, parodisztikusan elrajzolva. Így viszont elsőrangú humorforrás. Mohácsiék nem is tesznek mást, mint a tőlük megszokott alapossággal szövik tovább és dúsítják fel az ostobácska történetet, telehintik a játékot jobbnál jobb gegekkel, nyelvi és gesztikus poénokkal, s a végletekig fokozva, szélsőségesen karikírozva mutatják be szereplőik virtuskodó indulatait. A nyílt színi dulakodások vagy a nekibúsult danolások meghatározott pontján a férfiak valamelyike (többnyire az alapsztori hőse, a világba elbujdosni vágyó szerelmes legény, Göndör Sándor) fokost vág az ajtófélfába, a kerítésbe. (Egyszer nagy lendületében sikerül így még a szegény Boriskát is padlóhoz szögeznie.) Hull a forgács, repkednek a széttört cserépedények, borulnak, dőlnek tárgyak és emberek.

Középen: Gulácsi Tamás
Középen: Gulácsi Tamás

Az eredeti történetben az árva Tercsit, a módos bíró nevelt lányát (Czene Zsófi) eljegyzi annak fia, Lajos (Fándly Csaba). Ám a lány régi szeretője, Göndör Sándor (Gulácsi Tamás) nem hagyja annyiban a dolgot, randalírozni kezd az eljegyzési ünnepségen, majd rálő hűtlen kedvesére. Eközben a falu furfangos és minden lében kanál baktere, Gonosz Pista (Kovács Zsolt) egyfolytában azon mesterkedik, hogy összeboronálja a fiút egy szemrevaló és az asszonynép által szájra vett leányzóval, Rózsival. A derék 48-as hadfi szüntelen akcióban van, nemcsak sonkát lop, hanem ráveszi társait, az önkéntes tűzoltóegylet tagjait, hogy éjnek idején lovasítsák meg a falu gondosan elspájzolt pénzét. A kincstár megkaparintása s a tolvajlás körüli bonyodalmak hallatlanul mulatságos szcénaként illeszkednek a darab szövetébe: Mohácsiék úgy írják tovább a történetet, hogy megőrzik annak üde báját, kacagtató naivitását. 

Felhőfi-Kiss László és Kocsis Pál. A képek forrása: Csiky Gergely Színház
Felhőfi-Kiss László és Kocsis Pál (A képek forrása: Csiky Gergely Színház)

Kovács Márton gondosan komponált-szerkesztett zenéje jócskán megemeli a játékot. Nemcsak hangulatot fest és atmoszférát teremt a pompás muzsika, hanem érzelmi-drámai erejével rendre előrelendíti az előadást. A középső felvonás még így is leül kissé, hosszadalmasnak hat a cselekmény bonyolítása, a figurák motivációinak aprólékos kibontása. A kaposvári társulat elég nehéz (mondhatni: nem épp inspiráló) szituációban vállalkozott e mű bemutatására, ám az együttes legjobbjai most is kiválóan teljesítenek. Kovács Zsolt Gonosz Pistaként igazi intrikus kópét formál bravúrosan: nemcsak állandóan ott settenkedik minden összetűzés mögött, hanem mint a lesben álló pók, szövögeti hálóját, aztán lecsap áldozatára. Látszólag atyaian pátyolgatja a botladozó, szerelmes fiatalokat, s elmerül a kisközösség ügyes-bajos dolgainak intézésében, de nem megy a szomszédba egy kis rosszmájúságért. Csípős megjegyzésekkel, dévajul göcögve kommentálja a történéseket. Mikor fény derül viselt dolgaira, megszeppenten próbálja helyreállítani renoméját. Semmiben nem marad el mögötte Sárközi-Nagy Ilona formátumos Finum Rózsija: illúziót keltően énekel, árnyaltan adja a büszke, dacos és öntudatos menyecskét, aki nemcsak a becsületére kényes, hanem a női vonzerejére is. Peckesen jár-kel egy vállára vetett fagereblyével, rutinosan csavarja el a méla férfiak fejét. A falu bíráját Kocsis Pál játssza, széles ecsetvonásokkal, érzékletesen rajzolva meg a férfi keménykedő gőgjét, tétova könnyelműségét. Gulácsi Tamás Göndör Sándora szögletességében is szenvedélyes, könnyen eljár a keze és a fokosa, ha nekibúsul, akkor tud mulatni igazán.

Mohácsi erős kézzel, a zenei betétek precíz adagolásával vezényli le az intenzív összmunkát igénylő, nagy apparátust mozgató játékot. A szereplők néhol belefeledkeznek az önfeledt dalolásba, majd elrugaszkodnak a zenei matériától: a forma stilizációja kiváltképp hatásosnak bizonyul. A harmadik felvonás szögletes, rideg, csupasz falak közt, némiképp absztrakt környezetben pereg. A falu apró sziluettje távolból dereng a horizont szélén. Csak a szereplők tódulnak be az üres térbe (elöl ócska kút árválkodik), hogy tovább gombolyítsák a történések fonalát. Az éteri miliő már a múlté.  Minden kicsi lett és távoli.

Vö. Zappe László: Paraszt muri 
Ugrai István: Én vagyok az, aki nem jó 
Tompa Andrea: Ugyanaz alulról. Mentési kísérletek 

Cím:  A falu rossza,  Szerző:  Mohácsi István és Mihácsi János - Tóth Ede okán és miatt,  Rendező:  Mohácsi János,  Dramaturg:  Mohácsi István,  Díszlet:  Khell Zsolt,  Jelmez:  Remete Kriszta,  Zene:  Kovács Márton,  Koerográfus:  Uray Péter,  Világítás:  Bányai Tamás,  Segédrendező:  Hatvani Mónika,  Szereplők:  Kocsis Pál,  Fándly Csaba,  Rácz Panni,  Czene Zsófi,  Gulácsi Tamás,  Sárközi-Nagy Ilona,  Felhőfi-Kiss László m.v.,  Kőrösi András,  Csapó Virág,  Lestyán Luca,  Tóth Eleonóra,  Tóth Géza,  Szula László,  Karácsony Tamás,  Lugosi György,  Kovács Zsolt,  Kovács Zsuzsa,  Sarkadi Kiss János,  Kovács Márton m.v.,  Némedi Árpád,  Lecső Péter,  Nyári Szilvia,  Szvath Tamás,  Csonka Ibolya,  Továbbá:  Fábián Zsolt,  Serf Egyed,  Tóth Molnár Ildikó,  Zenekar:  Bodor „Teskó” Tibor, Csíkvár Gábor, Kápolnás Attila, Károly Zoltán, Karácsony Tamás, Kovács Márton, Némedi Árpád, Serf Egyed,  Megjegyzés:  az NKA által nem támogatott