Hirdetés

szfvar 20240118
budaors 20240118
szepmu 20240224 revizor
magveto krasznahorkai 20240117

PORAROID

Egressy Zoltán: Kék, kék, kék / Győri Nemzeti Színház, Rivalda Fesztivál 2010
2010. máj. 16.
Színházi találkozókon időnként felbukkannak előadások, melyekkel nem vendégszerepelni kellene, hanem odahaza is eldugni őket a közönség elől. A Thália Színház Rivalda Fesztiváljának keretében sikerült egy ilyenbe süppednem. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA.

Dörner György
Dörner György

Színikritikákból kikopott régi szép kifejezések nyerik vissza jelentésüket: kulisszahasogatás, dali színészet, rendezői homály. Ha egy három évtizede pályán levő, számos biztonságos alakítást magáénak tudó karakterszínész az író egyik enigmatikus figurájával (Bittner, lepénzelhető hivatalnok, egy nemzetközi cirkuszi szervezet magyar tagja) csak annyit képes kezdeni, hogy karját sűrűn emelve sunyin barátságos lapogatásokra, kiklopfolja a mellette ülő s neki kiszolgáltatott vándorcirkusz-igazgató vállát, akkor komoly baj van a színpadon. Pláne, ha későbbiekben a nézőtéren osongató színész a minimális figyelmet is eltereli a fakó pasasról. S ha a még hosszabb pályafutása során oly sok megérdemelt tapsot arató karakterszínésznő a nyomokban „amerikaiul” halandzsázó, valami spanyol artista-kolléganőről sertepertélő cirkuszi matriarcha, Tantusz zsánerét formálva mindössze a teljesen üres mosolygásig vergődik és papagájnak látszik, az már feszélyező.

Töreky Zsuzsa
Töreky Zsuzsa
Ne soroljuk tovább – pedig a férfi és a női főszerepben (Fil, cirkuszigazgató; Tera, a felesége) a középnemzedék két megbecsült színművésze esik áldozatul a produkciónak. Előbbi az egyáltalán nem az ő jelenlegi testére szabott direktorból csak a különféleképp eltorzított megszólalások hatásosságát hívja elő, utóbbi a szövegnek és a jelenetezésnek is ki van szolgáltatva. Az ugyanis már a darabban roppant bántó, hogy esendő emberek, szakmájuk szegényes körülmények között dolgozó, általában gyér tehetségű művelői helyett főleg lebutított lények sorakoznak. Egy egész csapat együttesen sem képes helyesen leírni a legegyszerűbb, kétbetűs angol szót, s csak a lázongó nagyokos dühöng, hogy a polaroid az nem poraroid.
A győri premiert helybeli színművész rendezte. Nagy szerencséjére a romantikus külsőségek (cirkuszi lakókocsik, szabados erkölcsű cigányélet) és a látványos betét (egy komplett cirkuszi előadás) összetartja a melodrámát, amely az ő kezei között egymás után tapasztott megszólalásokra esne szét. Valamennyi színész mondja a magáét, amiből azután elég hamar óhatatlanul ismételgetés válik, s aligha meglepő, hogy ebből a rutintalanabb közreműködők nagyon rosszul jönnek ki, magakelletésbe vagy hangoskodásba tévedve. A nagy spektákulum, a cirkusz a színházban, önmaga is elég, hogy a teljességgel elemzetlenül maradt, széthulló tragikomédia eljátszásának hibáit felfedje. Nem a szétesőben levő családi vállalkozás, a „Filadelfia Cirkus (Internazionalni)” tagjai mutatkoznak meg, hanem a kiváló cirkuszi szakértő vezetésével, a közkedvelt bűvésznő tanácsadásával összegereblyézett cirkuszi számok beszélik el magukat. Nem a szenvedve, összetörve is pontosan célzó késdobáló igazgatóra, hanem a partnernője köré késeket kilövő csíkos hátfalra összpontosítunk.
P (A képek forrása: gyoriszinhaz.hu)
Posonyi Takács László (A képek forrása: gyoriszinhaz.hu)
Az író egyik leghalványabb színművében arról lenne szó, hogy Fillér Lajos, Fil már nem ura a lerobbant cirkuszában elvaduló ellentéteknek. A WC (a World Circus) még segíthetne, ha tagjai sorába fogadná a Filadelfiát. E nagy próbatétel, a „vizsgaelőadás” előtt kapja meg az orvosi levélből Fil, melyben az áll: súlyosan, valószínűleg halálosan beteg. Ebben az állapotban kell fellépnie, jópofáskodnia. Bohócszáma közben a kelléklevelet és a diagnózist össze is cseréli, torkára fagy a szó. A WC döntése kedvezőtlen. Fil eddig is sokat ugráló, a társulatvezetésre nem egészen megalapozatlanul ácsingózó nevelt fia, Prézli, a közösség legképzettebb mutatványosa most már mindent egy lapra tesz fel, de a família mintha vaknak, süketnek tettetné magát… A korosztályi megütközéshez más színészi erőviszonyok és más előadás-építés kellene. Sokkal tagoltabb, egyben sokkal összefogottabb kép. A rendező azzal is tetézi a bajt, hogy az előfüggönyre többször is hosszú, poétikus mozgókép-etűdöket vetít az igazi világcirkuszok igazi világszámaiból – holott amennyiben a Kék, kék, kék csupán az Európába hiába vágyakozó provincializmus drámája, akkor az a legkisebb tét, ami a darabból kihozható.
E sorok írója számára a külső információk jelentették a legtöbbet. Szerepel egy láma is; vele az állatkertben négy hónapig barátkozott a színművész (talán az est legjobbja), aki körbevezeti és egy maroknyi csemegével megeteti a jószágot, Bélát. Editet, a kötő tyúkot pedig lekettőzték: egyik nap az egyik Edit, másik nap a másik Edit pillogat ki kosarából. Mindezt a főszereplő színművésznő nyilatkozta egy rokonszenves interjúban, mondván: „Abban, hogy ilyen rossz cirkuszt csináljunk, nagyon sok munka van”.
A Kék, kék, kék szereposztása, alkotógárdája az interneten, a műsorújságokban és e fórum hagyományai szerint itt, néhány sorral alább megtalálható.
 

Címkék

Bírom a kritikát. Na, erre befizetek!
Még nem vagy előfizetőnk? Csatlakozz!

Előfizetek