A román film az utóbbi években iskolává nőtte ki magát a cinéma vérité tematikai és formai hagyományait felelevenítő munkái révén. A többnyire a hetvenes években született rendezők nem önkifejezésként tekintenek a film médiumára, hanem dokumentarista késztetésekkel – egyszerű embermeséken, mindennapi tragédiákon keresztül fanyar humorral, természetesnek ható dialógusokban és hosszú beállításokban ábrázolják a Ceausescu-éra alatti és utáni időket, vagyis a közelmúltat és a jelent, kielégítve ezzel a nyugati közönség kíváncsiságát, és szembesítve a romániai nézőket a honi állapotokkal. 

Jelenetek a filmből

A tavalyi cannes-i seregszemlén két díjat is besöprő Rendészet, nyelvészet szintén ebbe a vonulatba tartozik: a történet napjainkban, egy kisvárosban játszódik, olyannyira jelen időben, hogy hosszú perceken keresztül látjuk, amint főszereplőnk, a helyi nyomozó, Cristi (Dragos Bucur) eszik, a rendőrőrsön kering a zegzugos folyósokon, vagy épp megfigyel egy gyanúsítottat. Akik nem Tarr Béla hosszú snittjein edződtek, valószínűleg már a nyitó jelenetnél bedobják a törülközőt, amikor is hosszasan követjük főszereplőnkkel azt a tinédzsert, aki lényegében a film morális problematikáját testesíti meg, és akinek a tette, hogy az iskolaudvaron elszív pár füves cigit, messze túlmutat önmagán.

A film címe találóbb már nem is lehetne: valóban közös nevezőre lehet hozni egymással a rendészetet/rendőrséget és a nyelvészetet, hisz mindkettő a hierarchia alapján felépülő, a szabályok betartására törekvő képződmény, csak míg az utóbbi esetében az Akadémia diktálja és határozza meg, hogy nyelvileg mi a helyes, az előbbinél a törvényhozó testület, a parlament. Az állampolgár, ha nem akar magának bajt, követi a szabályokat: betartja a törvényt és nem „suksüköl”. 

A Rendészet, nyelvészet fokozatosan nyer értelmet, és lassan kerül benne minden jelenet a helyére. Idővel értjük meg például azt a szcénát, melyben Cristi nyelvtantanár neje a szimbólumokról és a költői képekről magyaráz a férjének, miközben egy bugyuta popszámot hallgat a Youtube-on, a férfi pedig nem érti, hogy miért nem lehet a dolgokat a nevükön nevezni, és miért írják most kötőjellel azt, amit eddig egybe írtak.

A sztori komótosan ér el a fojtogató, megalázó kulcsjelenetig. Ez egyrészt rávilágít a rendészet és a nyelvészet közötti összefüggésre, másrészt egyértelművé teszi, hogy főszereplőnk legalább annyira nem képes ép ésszel felfogni, hogy miért kell lefülelni és börtönbe vetni egy tinédzsert egy olyan jogszabály miatt, ami idővel úgyis elavul, mint ahogy azt sem, hogy ki, miért és milyen alapon határozza meg, hogy mi a helyes és a helytelen az anyanyelvében.

A képek forrása: PORT.hu

Cristi főnöke a vágás nélkül felvett szcénában egy romániai értelmező kéziszótárt hozat be a titkárnőjével, majd arra kényszeríti hősünket, hogy adja meg a saját definícióit olyan fogalmakra, mint a „lelkiismeret”, a „rendőrség”, a „törvény”, és szembesítse azokat a szótár meghatározásaival. A különbség egyértelmű: Cristi egy a saját morális kódját követő, individualista lény, mondhatni érett személyiség.