„Célunk a térség borászatának minél szélesebb körű, hiteles képviselete, a régióhoz tartozó valamennyi borvidék sokszínű íz-világának bemutatása, népszerűsítése. Azért fáradozunk, hogy a Balaton Borrégióban megtermelt kiváló minőségű borok a hazai és a nemzetközi borkultúra részeként ismertek és elismertek legyenek” – áll a szervezők célkitűzése a Balatoni Borok Fesztiváljának internetes oldalán és a Pesti Est ez alkalomra megjelentetett programfüzetében, s e vállalással alkalmasint nemcsak a hazai borbarátok, a kulturált borfogyasztás elkötelezettjei rokonszenvezhetnek, de jószerint mindazok, akik akár csak megközelítőleg tisztában vannak egy népszerű, nemzetközileg bevezetett borvidék potenciális nemzetgazdasági hasznával.

A képek forrása: balatonborfeszt.hu

A fent idézett szövegből egyértelműen arra következtethetünk, hogy a fesztivál filozófiája a távlatos tervezést, a borrégió egyes termékeivel és általános hangulatával való megbarátkoztatást, a tartós kötődés kialakítását preferálja – szemben az egészen direkt, rövid távú, sőt azonnali üzleti haszonnal. Ennek a következtetésnek mindazonáltal némiképp ellentmond, hogy a Feneketlen tónál megtartott tavalyi fesztivál sikerét követően, az idei első májusi hétvégét immár a belvárosi Erzsébet tér cirka egyharmadán megünneplő rendezvény vezérelvének a piaci szempont tetszett. Az 1500 Ft-os csuklószalaggal (mely csuklószalag egész napra szólt, s egy gusztusos borospohár boldog birtokához, valamint nagyjából egy decinyi Cuvée Sauvignon felhörpintéséhez segítette hozzá a borkedvelőt) az elkerített területre bejutván ugyanis meglehetősen borsos palack- és kóstolóárakkal szembesülhetett a balatoni borvidékek termelvényeivel ismerkedni vágyó látogató. A legalacsonyabb árnak a decinkénti 200 Ft-os taksát találtuk, de a kitelepült mintegy kéttucatnyi pincészet a legtöbb borát ennél drágábban, esetenként jóvalta drágábban mérte. Így például a balatonlellei Ikon Borászat 2006-os Sessio Merlot-ja decinként 1000 forintba, míg a somlóvásárhelyi Kreinbacher Birtok pompás 2007-es Syrahja decinként 1100 forintba került (összehasonlításként az utóbbi bor egy palackjának az interneten 6980 Ft , azaz valamivel még olcsóbb is az ára). Ugyancsak hasonló, a barátkoztató jelleget árnyaló árszabás jellemezte a gasztronómiai kitelepülést, a kávéházi sütemények, a sajtok s a lacikonyha sátrait is.

A látogatók mindazonáltal így is lelkesen érdeklődőnek és egyszersmind lelkesen kóstolgatónak mutatkoztak, s ez a nyilvánvaló tény, meglehet, jócskán felülírja iménti bakafántoskodásunkat. Távol a Kazal-Kisjó féle „tudományos borkóstolás” szertelenségeitől, a szombat délutáni közönség látható élvezettel, ám józanul ingázott a pincészetek pultjai között, s a kísérő koncertprogrammal együtt (mely programból magunk a gypsy jazzt játszó Swing Manouche Project hangulatos „asztalizenéjét” hallhattuk) a rendezvény valóban hamisítatlan családi majálisnak bizonyult.

„Csopak, Somló, Badacsony, / Borral töltsd a kulacsom…” – szól az ismert operettsláger refrénje, s az Erzsébet téri fesztiválon megjelent fővárosiak egészen hasonló szándékkal fordultak a gazdag borkultúrájú régió képviselői felé. A Szeremley Pincészet Badacsony, a Bujdosó Pincészet Balatonszemes, míg például a Szabó és Fia Borpince a csak névről ismert Balatoncsicsó, megint mások a Kisfaludy Sándor révén ismerős, vadregényes Csobánc ízeit hozták el Budapestre, s az összesen hét borvidéket (Balatonfüred-Csopak, Badacsonyi, Balatonfelvidéki, Balatonboglári, Balatonmelléke, Somlói valamint Zalai) összefogó Balaton Borrégió változatossága némi csemcsegő körséta után egykönnyen érzékletessé válhatott mindőnk számára.