Meczner János, a Budapest Bábszínház igazgatója azért hívta életre a BÁBU Fesztivált, mert úgy érezte, a fővárosnak is szüksége van egy bábfesztiválra (persze a Kolibri Fesztivál mellett, amely inkább gyermekszínházi fesztiválnak mondható). Válogatási szempontja az volt – ebben nyilván az anyagi lehetőségek korlátozottsága is belejátszott – hogy csupa monobáb előadás szerepeljen a szemlén, így sikerült egészen egyedi profilú, kifejezetten izgalmas fesztiválprogramot összeállítania az elmúlt évek legjobb munkáiból. Természetesen nincs két egyforma monobáb előadás, egymás mellett szerepel például Kemény Henrik a maga legendás, örökéletű Vitéz Lászlójával és az Egri Monodráma Fesztivált is megjárt Keresztanya, melyben Csákányi Eszter remekel. Mindegyik előadásnak más az erőssége, egyszer a színészi játék, másszor a bravúros bábjáték, a többfunkciós díszlet, a mindentudó bábok, a dramaturgiai szerepet is betöltő muzsika vagy a szellemes szöveg. Ennek folytán egy apró hiányosságot mindenképpen meg kell említeni, a műsorfüzet rendkívül hiányos, minden előadásnak egyesével kell utána nyomozni.
Csákányi Eszter a Keresztanyában (Forrás: Kabóca Bábszínház) |
Nézzük akkor részletesebben, elsőként a legkarakteresebb előadókat véve sorra. Csákányi Eszter a Csató Kata által rendezett Keresztanyában emlékezetes felnőttmesével ajándékozza meg a közönséget. A színésznő hajléktalan, lomjait magával cipelő asszonyságot játszik: egy koszlott kis babát kiált ki főhősnek, a többi szereplőt – rézmozsarat, ezüstkannát – meg a babakocsi mélyéről rántja elő. Az orrára biggyesztett túlméretezett napszemüvegtől melegszívű, életbölcsességeket duruzsoló tündér-keresztanyává válik, akitől még felnőtt fejjel is van mit tanulni.
Fabók Mariann A halhatatlanság országában (Forrás: Miskolci Nemzeti Színház) |
A halhatatlanság országa
című előadásban Fabók Mariann – akinek eleven és harsány stílusa némiképp Écsi Gyöngyire emlékeztet – áradó vehemenciával uralja a közönséget és a vele játszó zenészt, miközben váratlan poénokkal pöttyözi a népmesét. Mivel az előadás csak „kiskorú felügyeletével” látogatható, rávesz egy kislányt, hogy felügyelje a felnőtteket, ráadásul előzetesen mindnyájunknak meg kell tisztogatnunk a lelkünket, hogy mesekészek legyünk. Fabók Mariann előadásában az a jó, hogy tele van vele a színpad: egyszerre kelti életre a mélabús királyfit, alakítja a csúf öregasszonyt, miközben a változékony díszletet is variálja.Kemény Henrik (Forrás: PORT.hu) |
A szöveg gyakran gyenge pontja szokott lenni a bábelőadásoknak, de ezen a fesztiválon jó arányban szerepelnek irodalmi értékű szövegek. A Szeretnek az istenek engem című darab Petőfi komikus eposzát, A helység kalapácsát hozza közelebb a mai közönséghez, de úgy, hogy szinte belefeledkezünk a költő nyers humorába, életszeretetébe, és ebben segítségünkre van a játszó, Jankovics Péter, aki pimasz, slendrián bájjal, és cseppet sem megilletődve kezeli az alapanyagot. Veres András Keresztanya című darabját – Csató Kata rendező ötletéből – egy gyönyörű cigány népmese, a Tündér-keresztanya alapján írta, s a fesztivál legmélyebb, legszebb szövegű előadása született meg a tollából. Vörös István Az éneklő királyfi című darabjában két szelíd, habókos figura váltja egymást a trónon, míg a mohó udvaronc – az első rendes intrikus hős a fesztiválon! – hoppon marad. Góczán Judit viszont nem járt túl jól a Pöttöm Panna című Andersen-mesével, melyet sajnos nem sikerült elég követhetően dramatizálni, a gyerekek lemaradnak a Pannit ért katasztrófasorozat követésében, pedig a mesélő, Futó Ákos profizmusa sokat javít a helyzeten. Pályi János Órajátékának – mely különben igazán erős előadás – azonban kifejezetten gyenge pontja a szöveg. Szerencse, hogy a nagyszerű bábok árulkodnak a figurák karakteréről, és a zene is segíti az események továbbgördítését.
Badacsonyi Angéla a Nem akarok többé boszorkány lenni! című előadásban (Forrás: PORT.hu) |
Apropó, muzsika: zeneileg egyértelműen az Órajáték a legerősebb előadás, Kovács Márton népzenét és jazzt vegyítő, szellemes, értő muzsikálása alaposan felpörgeti a vásári csihi-puhit. A halhatatlanság országában Orbán Dénes furulyázik, Fabók Mariann énekel kitűnően, miközben kettejük között folytonos évődés zajlik, a mesélő rendre megpróbál papucsot csinálni muzsikusából, például ráförmed, hogy doboljon hangosabban: „Hiszen ez egy orkanikus erejű vihar!” Kevésbé meggyőző zenei szempontból a Figura ex machina, melyben könnyűzenei klisék vonulnak fel (bár a kerettörténet ragtime-zenéje kifejezetten szórakoztató), vagy a Baltazár felfedez, melyben komolyzenei közhelyek követik egymást. Az éneklő királyfi esetében nem szerencsés, hogy a különben élénk, széllelbélelt és szellemes mesélő, Szabó Balázs kissé bizonytalanul énekel, így a szép szövegű, különös kis dalok vesztenek varázsukból.
A éneklő királyfi (Forrás: PORT.hu) |
Az Órajáték parádés díszletét – a gramofontölcsérrel ékesített óratornyot, melynek hátsó bejárata egyenesen a pokolba vezet – Majoros Gyula tervezte, a karakteres, ezernyi apró ötlettel teli marionett bábok pedig Grosschmid Eriket dicsérik. Szintén szemet gyönyörködtető és igazán funkcionális a veszprémi Pöttöm Panna díszlete, melynek kaotikus, színpompás gyerekrajzra emlékeztet mozgalmassága. Fent forgók díszítik, lent kis lyukakon bújik ki a játszó keze. Az aprócska bábok is nagyon finomak, kifejezetten érdemes közelről nézni őket. A Figura ex machina marionett bábjai szokatlan cirkuszi attrakciókra képesek precíz és gyakorlott gazdájuk segítségével. A leginkább minimalista előadás, Jankovics Péteré, arra szolgáltat bizonyítékot, hogy szinte a semmiből is életre lehet hívni a játékot.