Sziládi Mónika Budapesten született 1974-ben, de New Yorkban él, és iskoláit is külföldön végezte. A magyar fotózás ugyan világhírű (szakmabeli ismerősöm szerint a festészet történetét meg lehet írni magyarok nélkül, de a fotográfiáét nem, s alighanem igaza van), de céltudatos gondolkodásmódot, karakteres szemléletet, úgy látszik, mégis csak külföldön szedhet magára ifjú alkotó.
 Sziládi Mónika: Untitled (Candy) |
Sziládi Mónika évek óta konceptuális sorozatokat készít, amelyek közül most csak az emberábrázolós érdekel igazán, mert a pesti kiállításán is ilyet láthatunk. Ennek a legfrissebbnek Szélessávú vevők a címe, s a képek révén csupa menő helyre pillantunk be: partykra, divatbemutatóra, fogadásokra, ilyen-olyan presztízs-összejövetelekre, amelyeket csak egyfélének nem láttat a fotós: vonzónak.
Mielőtt ennek ismertetésébe belevágnánk, néhány szó az előző sorozatokról. 2006-2007-ben született a Still című széria, amelyben saját jellemző környezetükben és pozíciójukban kapta le ismerőseit és családtagjait a művész. Az emberek azonban kimerevülnek, szinte belefagynak sablonos tevékenységükbe, tekintetük a semmibe vész, s ebből fura diszharmónia keletkezik a képeken. De annyira, hogy – az életszerűség elvesztése illetve az érzéketlenség sokadik ismétlődése láttán – egyre mélyebb szomorúság önti el a képek szemlélőjét. (Ezeket, illetve Sziládi Mónika egyéb munkáit a honlapján lehet megtekinteni.)
 Sziládi Mónika: Untitled (Bar) |
A 2008-as Aquarium című sorozat csupa kettős portréból áll (mellkép kivágásban), amelyeken már enyhe – de tényleg, csak utalós – érzelmi töredékeket is látunk, ezeken viszont környezet nincs, ugyanis a háttér minden esetben hideg kék, monokróm felület. Valószínűleg a sterilitás erősíti fel az egyébként csak minimál mimikai jelzéseket. Ezektől ugyan megint csak nem leszünk boldogabbak, de legalább most már komolyan elgondolkodunk azon, hogy miből is tevődik össze a személyiség.
Nagyon úgy tűnik, hogy a személyiségnek két komponense van: aligha létezünk (vagyunk önmagunkkal adekvátak) a megfelelő miliő nélkül. Ami viszont nem mindegy, hogy micsoda, mert nekünk már a (rousseau-i) természetben való feloldódás sem megy igazán, amit meg a Figure in Landscape sorozat képei láttán egyenesen leszögezhetünk: civilizációs magabiztosságunk a városon kívül szertefoszlik.
 Sziládi Mónika: Untitled (Ribs) |
Sziládi tudatos alkotó, valamennyi munkáját a koncepció pontos meghatározása kíséri. Legújabban az izgatta, „hogyan befolyásolja a fogyasztói életmód a személyiség fejlődését… A kereskedelmi kultúra lehetőséget kínál az egyén külsőségekben jelentkező, felületes újjászületésére, ugyanakkor a reklám és a tömegmédia által meghatározott klisék utánzására ösztönöz. Ezek a klisék részben felváltják, részben kiegészítik, részben pedig összezavarják a tömegmédia előtti korban intézményesült viselkedési normákat.”
A „szélessávú vevők” tehát – mint fentebb említettük – szeretik a társadalmi nyilvánosságot, s automatikusan öltik magukra az ott szokásos, a médiahatalom előtt mesterkéltnek tartott, ma azonban közmegegyezéses alapon elvárt viselkedési formákat. Egy rakás fontoskodó, komor arcú, öltönyös üzletembert látunk a képeken, akik ha netán nevetésre húzzák a szájukat, azt is túláradóan teszik. A nők extrémebbek, válltáskájukban magukkal hordják kedvenc ölebüket, vagy elképesztően feltűnően öltözködnek. A divatbemutató hátterében olyan színesek a lányok, mint a párzó madarak, az osztálytalálkozón frenetikus a hangulat, miközben a faarcú pincérek – késsel a kezükben – teszik a dolgukat.
 Sziládi Mónika: Untitled (Pledge) (A képek forrása: Godot Galéria) |
Nem pillanatfelvételek ezek, hanem montázsok, vagyis szerkesztett kompozíciók, amelyeken a látványélet jellemző gesztusai sűrűsödnek. Az alkotó nem passzív szemlélője, de nem is szenvtelen és távolságtartó dokumentálója az eseményeknek, hanem éles nyelvű, azaz szemű, befolyásmentes kritikusa, olyan markáns véleménynyilvánítással, melynek gyakorlata itthon még nyomokban is alig fedezhető fel.
A kiállítás a Godot Galériában 2010. április 24-ig tekinthető meg, a Holdudvar Galériában 2010. augusztus 17-ig.