Hirdetés

szfvar 20240118
budaors 20240118
szepmu 20240224 revizor
magveto krasznahorkai 20240117

HA MÁNDY LÁTNÁ

Hans van der Meer fotókiállítása a Ludwig Múzeumban
2008. márc. 12.
„Mindég lesz a nagyvárosok határán / egy-egy letarolt gyepü rét, / hol hűvös alkonyati órán / hallani e mély dobzenét…” A labdapuffogásét. TARJÁN TAMÁS ÍRÁSA.
Hans van der Meer fotója. Forrás: LOW Fesztivál
Hans van der Meer fotója. Forrás: LOW Fesztivál

Mándy Iván idézi A pálya szélén című regénye mottójaként Jékely Zoltán versét, a Futballistákat. Hans van der Meer szinte odanőtt a kopott pályák széléhez. Focit fényképez.

Az 1955-ben született holland fotográfus, Hans van der Meer – aki fiatal kora óta dolgozik Magyarországon, Budapesten is – a legutóbbi két évtizedben főleg a labdarúgás „életképeinek” megörökítésével szerzett széles körű hírnevet. A modern, világ-átkaroló mitológiák egyikéből, a futballmitológiából nem a százezres stadionok, a bálványozott sztárok és a sportipar praktikái érdeklik, hanem a harmad- és sokadosztályú labdaterek, a mítosz peremén dribliző műkedvelők. A sporttelepet mindig a környező természeti vagy épített tájjal, városi vagy vidéki kulisszákkal együtt fotózza. Képeinek színpada kettős: a domboldalé, tengeré, házsoré, munkáé a háttér, a játékjeleneté az előtér. A televíziós közvetítések technikai magasiskolájával és szakszerű mozgókép-strukturáló fogásaival ellentétben állóképein nem a labdára koncentrál. Az emberek érdeklik, akik történetesen épp labdakergetők, az amatörizmus valamely szintjén. A Ludwig Múzeumban megtekinthető felvételek mellett képernyőkön futó meccsrészletek még jobban kiemelik: itt nem „a labda útja” játssza a főszerepet, hanem azok a láthatatlan, de a kompozícióval érzékelhetővé tett erővonalak, melyek a pályák mezszámozott kis bolygói között feszülnek. A lelkek útjai.

Hans van der Meer fotója. Forrás: LOW Fesztivál
Hans van der Meer fotója. Forrás: LOW Fesztivál

Mit látna Mándy Iván, a grundok, kültelki placcok szerelmese és páratlanul empatikus írója, ha megtekinthetné e kiállítást? Észlelné mindenekelőtt a mély testvériséget, mely a sportág rajongó művelőit, elszánt szegénylegényeit összekapcsolja – Portugáliától Angliáig, Hollandiától hazánkig. A lepusztult itáliai kispad rozsdás bádogteteje és a romániai öltöző csak a szentlélek tartotta ajtaja mintha a futballunió-Európa egyazon margóján árválkodna. A gazdagság, az elitizmus még kósza hírnökeit sem delegálja e fotók tárgyi világába, motivikus körébe.

Hans van der Meer fotója. Forrás: LOW Fesztivál
Hans van der Meer fotója. Forrás: LOW Fesztivál

Látná Mándy, hogy a pálya széléről elkapott (nem beállított) csapat- és csoportfelvételek mint nyernek elhagyhatatlan kiegészítést az egymáshoz nagyon hasonlító, a frontális megjelenítést kiaknázó (beállított) portrékon. Hans van der Meer egyetlen alanya sem mosolyog. Kemény, elfáradt, merengő (s persze öntudatos, mezére, klubszíneire büszke) egyéniségként képviselik a labdától bódultak céhét. Mind viharvertek, sokan közülük öregfiúnak is öregek. Melyik lehet a bekk, melyik a gólvágó…? A játékvezető személye biztos – ő az utolsó a sorban. Az alakok karja összefonva mellkasukon (egyiküké nem, ő leeresztett kezében – nesze neked, szabadidősport! – cigarettát tart). E függőleges, stabil idolok kissé olyanok, amilyen markánsan vízszintesek a koporsóban lesznek. A fotókon az elégikus rezignáció képez finom bevonatot.

Hans van der Meer fotója. Forrás: LOW Fesztivál
Hans van der Meer fotója. Forrás: LOW Fesztivál

Sérülésdrámák, szimuláláskomédiák, pótyagólkabarék várják a kiállítás nézőjét. A csak egy kis szemlélődési „gyakorlatozás” után felsejlő monotónia tudatosan vállalt összetevője a művész ars poeticájának. A háttérmezők eltérő (mégis rokon) táji-természeti kitöltöttsége elvileg végtelen számú variációt biztosíthat a változataiból profánul spirituális lényege felé szintetizálódó focitémának (mármint a hobbifoci, s nem az életre-halálra-milliókra menő premierlíg, bundeszliga, szerieá, enbéegy foci témájának).

Hans van der Meer fotója. Forrás: LOW Fesztivál
Hans van der Meer fotója. Forrás: LOW Fesztivál

Látná Mándy, hogy ha távolabb lépünk a felvételektől, elmosódik az amúgy is elmosódott arc, megkopik az egyébként is csupán másodlagos játékszituáció, de kommunikál a dressz. Vörös ördögök, zebrák, kanárik, a narancs- és a citromsárgáért hajtók állnak, futnak, vetődnek, henteregnek e fotókon is. A „lent” kopírozza és ironizálja a „fent”-et. A meccsképek: a kontinentális csocsó pillanatfelvételei. Teremről teremre haladva, körözve az önkeresés pörgetős fociját játssza a látogató – Hans van der Meer médiumaival.

Egy-egy letarolt gyepü rét… – „mely mérföldekről mágnesez magához / labdaéhes diákot és inast, / s egy-egy bolyongó, dérütött pasast, / ki eltűnődve dől a kapufához”. Látná Mándy, hogy: igen, egy nevenincs ürge épp dumál egy nevenincs kapussal, aki csak úgy mellékesen skubizza a pályát.

Látná?

Hiszen látja, természetesen látja.

A kiállítás megtekinthető április 6-ig.

Kapcsolódó cikkünk:

LOW Holland-Flamand Kultfeszt 2008

Címkék

Bírom a kritikát. Na, erre befizetek!
Még nem vagy előfizetőnk? Csatlakozz!

Előfizetek