Kicsi nyuszi hopp hopp / KINO, POSZT 2010, Vidor Fesztivál 2010
2010.03.29.

Megtörtént esetet dolgoz fel Pelsőczy Réka újabb rendezése, az alkotók által színházi road-movie-ként aposztrofált Kicsi nyuszi hopp hopp című előadás, amely történetesen egy filmszínházban, a Kinóban látható, és valójában egy tényfeltáró revü. SISSO ÍRÁSA.

Réti
Réti Adrienn és Csémy Balázs

A rémült Barbie és Ken a pesti éjszakából egy autóban ülnek, gazdagon, szépen, és üres fejjel, ahogy kell. A fehér mercédeszük imént, diszkó után még luxus mészárszék volt, mostantól meg ez lesz a babaház, amelyben élnek, miközben menekülnek a felelősségre vonás elől. Ülnek egymás mellett a két első ülésen, párhuzamosan beszélnek, neveket, dátumokat, tényeket sorolnak zavartan, mintha vallomást tennének. Így kezdődik az előadás, amelynek groteszk módon töredékes a szövege, de nem azért, mert úgy művészies, hanem mert valóban így beszélnek a parti-drogosok. A korántsem irodalmi szöveg magában meg sem állná a helyét, de fel van turbózva kellékekkel, vendégszövegekkel, koreográfiával, zenével, bábjátékkal, és így a szilánkokból is hamar összeáll a tarantínósra vett zenés, kortárs krimi.

 

A krimi története röviden: egy játékgépfüggő stricipalánta és egy spontán prostituálódott topless táncos kábítószer hatása alatt meggyilkolt egy közös barátot, nyilván egy nem kevésbé sikeres táncos lányt. Csak úgy elpusztították, mintha a Tom és Jerryben, és nyilván maguk is csodálkoztak rajta, hogy nem kel fel a végén és nem röhögi el magát. Talán nem is tudják, hogy melyikük és miért követte el a rémes tettet. Féltékenységből, felindulásból, vagy csak úgy, mert elsőre jó ötletnek tűnt, de az élet mégsem számítógépes akciójáték, hiszen ebben a kés és a vér is igazi. Ezt a morál nélküli, pszichopátiába hajló, szinte még gyerekeket beszippantó világot már a felütésben jól megragadja az előadás, és nem is megy mélyebbre, csak épp arcul csap, taszít, idegesít, azon túl pedig szórakoztat, sőt, prevenciós ereje is van. 

 

Réti
Réti Adrienn és Csémy Balázs

A tavaly végzős színészek saját ötlete volt a közös munka, és valószínűleg hamar meggyőzték a rendezőt, hogy jól áll nekik az esztétikus külsejű elmebeteg páros szerepe. Végül abból az alig két éves hírből indultak ki, miszerint furcsa körülmények között megöltek egy toplessmodellt a fővárosban. Aztán a krimi szereplőinek társadalmi környezetét feltérképezve kerestek még mellékszálakat, és kétségtelenül becsületes terepmunkát végezve plasztikussá tették a színpadon e szubkultúra életvitelét. A romlott Barbie-t, azaz Békés Reginát Réti Adrienn, Kent, vagyis Juhos Józsefet pedig Csémy Balázs alakítja: szépreményű ifjak, egy sokak számára ismeretlen, de általános szorongást keltő kaszt tagjai, akiket a limuzinokban, sztriptíz bárokban, diszkók előtt sejtünk.

 

Réti
Réti Adrienn

Regina furcsa, merev mozdulatokkal, rángásokkal kíséri a mondandóját, mint egy rendes kábítószerfüggő, kényszeres, nárcisztikus és hisztérikus. József, becenevén Dodi néha kétségbeesett, máskor dührohamot kap, és a nőknél csak a szerencsejáték érdekli jobban. A két színész nagy igyekezettel és aprólékosan dolgozik minden gesztuson. Minden jelenet az ábrázolt szubkultúra sajátos fogyasztási szokásait vagy kulturális hátterét karikírozza, illetve dolgozza fel, az energiaitaloktól, a parti drogokon (tabi) és a turbó-technó-rap zenéken át a szilikon mellekig. Teljesen természetesen épülnek be a történetbe Regina bravúros és folyamatos átöltözései az autóban, a hostess munkát illusztráló jelenetek, nagyon jellemző a forgalmi dugóban, a feltehetőleg idősebb polgárokat pukkasztó imitált szex-etűd, vagy a szálláskeresős, átöltözős szélhámos fejezetek. Klappol az is, amiről és ahogy beszélnek, a szalon-rasszizmusuk, a bulvár médiához való kötődésük, egészen meghökkentő az erotika kiállításon készült riport, vagy a híradó-paródia.

 

A feszültséget fenntartja, hogy a konkrét gyilkosságot többször is visszajátsszák, de csak mint valami hallucinációt: hol az autóban található eszközökkel bábozzák el, hol meseként adják elő, hol a South Park animációs sorozatban is felhangzó, itt címadó Kicsi nyuszi hopp hopp című dalra ülve táncolják el: "Kicsi nyuszi, hopp, hopp, az erdőben ugrál, egereket fogdos, és fejbe vágja mind". Mulattatják magukat és a közönséget, mert menekülés közben sem lehet folyamatosan szorongani. Aztán jön a kijózanodás, azaz a teljes őrület, egy Arany János ballada-parafrázis, és van művér is rendesen, meg cella meg diliház. Végül újra megszólal a megölt lány telefonja kacagó női hangon: Merci, vegyél fel!, és ez már a thriller kategória.

 

Csémy Balázs. Fotó: Puskel Zsolt (Forrás: PORT.hu)
Csémy Balázs. Fotó: Puskel Zsolt (Forrás: PORT.hu)

Író nélküli, vagy ha úgy tetszik több szerzős, kollektív darabról van szó, és sok apró jelenetből, improvizációból klipszerűen felépített előadásról, amelynek a szleng a nyelve. A beszéd, a mozgás, a zene is segít fenntartani az ábrázolni szándékozott - szextől, erőszaktól, pénztől, kábítószertől hirtelen és obskurus sikerektől fülledt - világ nyomasztó hangulatát, ugyanakkor tragikomikus felületességét. Pelsőczy Réka rendezésén, túl a szociális érzékenységen és szórakoztatási szándékon, egészen konkrétan érezhető a privát aggodalom, amely szeretne távol tartani bennünket e rémítő művilágtól.

Kapcsolódó cikkeinket és a fesztivál támogatásának adatait a POSZT 2010 gyűjtőlapon olvashatják.

Vö. Kutszegi Csaba: Kicsi tabi ham bekaplak 
Ugrai István: Ezek a mai fiatalok 
Szalay Álmos: Purgatóriumi közép 

Szerző: sisso
Cím:  Kicsi nyuszi hopp hopp,  Rendező:  Pelsőczy Réka,  Dramaturg:  Galambos Gábor,  Jelmez:  Tóth Hajni,  Díszlet:  Pelsőczy Réka,  Zenei munkatárs:  Nyitrai László,  Dalszöveg:  Máthé Zsolt,  Báb:  Tengely Gábor,  Koreográfus:  Bodor Johanna,  Video:  Urbanizer,  Fény:  Balázs Krisztián,  Produkciós vezető:  Gáspár Anna,  Szereplők:  Csémy Balázs,  Réti Adrienn,  Megjegyzés:  az NKA-támogatásról egyelőre nincs adat