Hirdetés

szfvar 20240118
budaors 20240118
szepmu 20240224 revizor
magveto krasznahorkai 20240117

HOGYAN CSINÁLJUNK PÉNZT?

Így neveld a sárkányodat
2010. márc. 22.
Vajon mekkora ötlet egy meseírótól sárkányokról írni? Mekkora rizikó egy több folytatást megélt gyerekkönyvből látványos filmet készíteni? Vagy elvinni a családot egy Dreamworks-filmre? És mekkora az esély, hogy egy Oscarra jelölt alkotópáros új filmje nézhetetlen? TOROCZKAY ANDRÁS KRITIKÁJA.

Jelenetek a filmből
Jelenetek a filmből

Nyilván nem sok. A holdsarlón pecázó kisfiú, vagyis a Dreamworks logója azon kevés logók közé tartozik, amelyek tényleg garanciát jelentenek a minőségi szórakoztatásra. Ez az a stúdió, amelyik csak animációs filmekből olyan mozikat tett le az asztalra, mint a ma már klasszikusnak számító Shrek, a Z, a hangya, a közepesebb, de azért helyenként meglehetősen szórakoztató Kung-fu panda vagy a Madagaszkár, illetve az előbbi kettőnél kevésbé ismert, de azoknál sokkal jobb Cápamese és a Csibefutam. Magyarán: tudják minden csínját-bínját, hogyan kell lekötni a kölköket úgy, hogy a felnőttek se maradjanak ki a mókából.

Ezzel eddig nem is lenne baj, ám úgy tűnik, Spielbergék cégénél a rutin ezúttal a kreativitás kárára ment. Sárkányon lovaglós mesével előhozakodni a Sárkányszív és az Eragon viszonylagos bukása után merészség volna, ám az Avatar többek közt ezen is változtatott, hiszen Cameron megakasszasikerének oroszlánrészét a sárkányokra nagyon is emlékeztető lényeken való repkedés tette ki. Manapság tehát egy olyan mesét vászonra vinni, amelynek egyik fő attrakciója a mitológiai teremtmények hátán történő lovaglás a levegőben, hozzávetőlegesen akkora kockázatvállalás, mint leforgatni a százezredik filmet Drakuláról. És nagyjából annyira izgalmas is. A film mintha nem lenne több, mint jó ürügy könnyen eladható műanyagfigurák gyártására, illetve egy valóban izgalmasnak tűnő számítógépes játék reklámozására.

Egy filmgyártó cég persze a bevételekből él, de a futószalagon gyártott csodákkal épp a mozi lényege, a varázslat tűnik el. Mintha a pecázó kisfiú helyett a vállán bazooka-t pihentető orvhalász vigyorogna az arcunkba. 

Ettől persze a gyerek úgyis rágja majd a szülei fülét, mert valamiért a sárkányokat mindenki imádja. Jól ráérzett erre a Dreamworks, de persze itt is biztosra ment, ugyanis legújabb produkciójuk egy nagy sikerű, Cressida Cowell által jegyzett könyvsorozat adaptációja. Az Így neveld a sárkányodat azonban nem csak a fantáziátlan témaválasztás miatt hagyhatja hidegen a közepesen sokat látott nézőt, hanem az alaptörténet eredetinek távolról sem nevezhető volta miatt. Meg kell hagyni, az alap jócskán fel van díszítve ötletekkel, de nekünk, magyaroknak, akik Csukás vackorszerető, híres egyfejűjén nőttünk fel, egy kedves vagy egy vegetáriánus sárkány azért nem akkora hűha.

Az alapcselekmény a következő: adva van egy mindentől távol eső falu, amely folyamatosan ki van téve a tőlük nem messzire lévő sárkányok zaklatásának. Az alapkonfliktus azonban nem csak a(z eredetiben skót akcentussal angolul beszélő) macsó szarvassisakosok és a tűzokádók közt húzódik, jócskán vannak megoldatlan problémák a vikingek vezetője, Pléhpofa és annak szeretetéhes, mafla fia, bizonyos Hablaty között is. A fiú ráadásul ahelyett, hogy – a hagyományoknak megfelelően – harcolna a megtermett kártevőkkel, akik időről időre megtizedelik a birkaállományt, inkább barátkozik velük. Pontosabban egyikükkel, egy fekete rémséggel, akiről hamar kiderül, hogy ártalmatlan, jófej teremtés. Leginkább egy kedves kutyához hasonlít, akinek macskaszemei vannak és sárkánykígyó teste – hogy mást ne mondjak, dorombolással hálálja meg, hogy nem verik szét a fejét egy kalapáccsal. Ha az olvasóknak ez a bekezdés unalmas volt (gondoljunk a Pocahontasra, vagy akár az azt nyúló Avatarra), az nem feltétlenül a cikkíró hibája. 

Forrás: PORT.hu
Forrás: PORT.hu

Ugyanakkor a filmmel tulajdonképpen nincs sok baj, mivel a jól ismert történetet ügyesen, vagy inkább profin meséli. Egy ponton a fanyalgó, szőrösszívű néző is – pláne ha kiskorú – megadja magát a profi mesélőknek: a poénokon nevet, az akción izgul, a történeten sír, ahol kell, a 3D-s látványtól eltátja a száját és mellédobálja a maréknyi popcornját (például ha elfelejti, hogy a fekete sárkány kinézete és mimikája kísértetiesen hasonlít az animátorok előző filmjének Stitch nevű figurájára). Mindez logikusan azt jelentené, hogy a film jó, legalábbis működik. És tényleg: jó is, működik is. Csak ne lenne közben az az érzése az embernek, mintha a kövér producerek bábja volna, mintha a mese pusztán ürügy lenne a műanyagfigurák és számítógépes játékok legyártására. És el lehet töprengeni, baj-e ez. Mármint, hogy baj-e, ha a néző nem tud dönteni, melyik volt az emlékezetesebb: a film vagy az ugyanolyan szakértelemmel elkészített és ugyanolyan exkluzív gyros, amit a mozizás után befalt.

Vö. Kőrösi Bogdán kritikája 
Megyeri Dániel: Én is akarok egyet! 

Címkék

Bírom a kritikát. Na, erre befizetek!
Még nem vagy előfizetőnk? Csatlakozz!

Előfizetek