Pejó Róbert: Látogatás / 41. Magyar Filmszemle
2010.02.13.

Ha egy horrorfilm, scifi vagy thriller magyar - nem ígér sok jót. Pejó Róbert Látogatás című nagyjátékfilmje ugyan csak félig-meddig magyar, de az osztrák-magyar thriller elnevezés sem javít sokat a mérlegen. TOROCZKAY ANDRÁS KRITIKÁJA.

Adva van egy cölöpház egy tó mellett, hatalmas, néhol egyenesen az egész falat helyettesítő ablakokkal, továbbá a jó messzire lévő szomszédok, meg a susogó nádas. Adva van még egy fiatal pár (Sonja és Thomas), akik a tó melletti házban laknak, láthatóan szeretik egymást (ezt most szó szerint kell érteni), ugyanakkor ismerni nyilvánvalóan nem ismerik egymást túlzottan. Hozzájuk érkezik egy húsvéti hétvégére látogatóba egy másik pár (Heinrich és Éva), akik régi barátai az előbbi pár férfi tagjának.

Gryllus Dorka
Gryllus Dorka
A környéken gyilkosság történik, amit a titokzatos Kameramörder (ami magyarul is ugyanilyen bénán hangzik: Kameragyilkos) követ el. A helyi hentes három gyerekét elrabolja, közülük furfangos módon egyet megöl (ráparancsol, hogy másszon fel egy toronyra, és ugorjon le onnan – nem viccelek!), majd kis idő múlva elkezdi terrorizálni a cölöpház lakóit.

A film thriller részét nehezen lehet komolyan venni: aki már látott ilyen típusú filmet, tudni fogja, mi a helyzet, és talán az a legnagyobb csavar, hogy nincs csavar – tényleg az a gyilkos, akire gyanakszunk, holott persze végig igyekszik mindenkit gyanússá tenni, de mégis, mivel ügyetlenül lelövi a poént a film minimum háromnegyedénél, végül semmi meglepetés nem ér minket. Csak nézünk, és nem hisszük el, hogy ennyire sehogyan mégis hogyan zárhatták le a filmet.

És éppen ezért az egész filmet is elég nehéz röhögés nélkül végigülni, pedig Pejó Róbertet állítólag még csak nem is a thriller érdekelte volna. Ami dicséretes, hiszen remek filmek születtek már így, de egy műfaján túlmutató műfaji filmnél, ha az alap nincs rendben, ha ennyire ötlettelen a történet, akkor úszik az egész. Stílszerűen: nagyon óvatosan kell kiválasztani a helyet, ahová a cölöpöket rakjuk le, ha arra akarunk villát építeni. A film nyilván örökölte Thomas Galvinic A kamerás gyilkos című regényének érdektelen alaphelyzetét, merthogy a Látogatás ennek a könyvnek az adaptációja, de ettől még a néző nem lesz kisegítve. Persze amíg ez az ötlettelenség ki nem derül, addig látunk egy hangulatos helyen felvett, gyönyörűen fényképezett, emlékezetes látványvilággal bíró filmet (operatőre Pohárnok Gergely, látványtervezője Stork Csaba), amelyben a színészek jól játszanak, szépek (Sonja szerepében Gryllus Dorka igazán dögös, amit a rendező ügyesen ki is használ), és látja négy ember kapcsolatrendszerének felfeslését, bonyolítását. Hogy hogyan derül fény fokozatosan a szereplők titkaira (vagy csak arra, hogy titkolnak valamit), perverzióira, frusztráltságuk okaira, elfojtásaira. Látjuk, milyen törékeny a nyugalom és a béke, meg hogy az ember sötétebbik oldala minden boldogságot megmérgezhet, a bizalmatlanság minden barátságot beszennyezhet.

A képek forrása: magyarfilmszemle.hu
A képek forrása: magyarfilmszemle.hu
A néző a film elején lát még talán túlságosan is szenvedélyes szeretkezéseket, talán túlságosan is harsány jókedvet, talán túlságosan is kiadós étkezéseket, meg talán túlságosan nagy luxust is. Két szóval: gyanús idillt. A probléma az, hogy a gyanús idill is kicsit talán túlságosan az. A nézők számára egy barátság ingatagságának megtapasztalása cseppet sem megrázó élmény, mert már az elején hiteltelen az egész. Nem hisszük el, hogy Heinrich és Thomas olyan nagy haverok volnának. Ugyanakkor felváltva Heinrich (Andreas Lust) és Thomas (Merab Ninidze) karaktere üdítően ellenszenves, Éva (Ursina Lardi) viszonya a két férfihoz és Sonja viszonya ezekhez a kapcsolatokhoz pedig tulajdonképpen érdekes volna a film feléig. És ha nem lenne a nemzetközi stáb miatt kényszerűen utószinkronizálva a film, akkor remek kezdést könyvelhetnénk el, viszont ahogy a thriller szál erősödik, úgy kell lemondanunk végleg a filmről.

Kár, mert néhol az ember belefeledkezik a nádas titkába, a ház hátborzongatóan sebezhető, támadható látványába, a kiszolgáltatottság magányába, meg a feneketlen, sötét gödörbe, amely egy-egy szereplő lelke, viszont amikor Sonja a férfi szexuális közeledését úgy hárítja, hogy „Nem vagyok a játékszered”, nem véletlenül kuncogunk. Hiába susog kilencven percen keresztül a sás, a természetesség mégis hibádzik ebből a moziból.  

Kapcsolódó cikkeinket és a támogatás adatait a 41. Magyar Filmszemle gyűjtőlapon olvashatják. 
Cím:  Látogatás,  Rendező:  Pejó Róbert,  Forgatókönyv:  Agnes Pluch, Günter Pscheider, Pejó Róbert,  Operatőr:  Pohárnok Gergely,  Zene:  Peter Von Siebenthal, Daniel Jakob, Oli Kuster, David Yengibarjan,  Vágó:  Loredana Cistelli,  Szereplők:  Gryllus Dorka, Merab Ninidze, Andreas Lust, Ursina Lardi, Nyári Oszkár, Csiszér Lajos, Hajdú Gréta, Egyed Attila, Fejes Rita, Bolyki László
Megítélt támogatás: 800 000 Ft
Támogató: Mozgókép Kollégium
A film szelektív forgalmazására (2010)