Sok évig voltam magam is menedzser. Számos, ha jól számolom, tizenhat csapatépítésen vettem részt mint beosztott és mint vezető is. A Team Building nem idézett fel bennem emlékeket. Nem vagyok benne biztos, hogy a film szerzője és rendezője, Almási Réka valaha szenvedő félként részt vett-e csapatépítőn tréningen: a tréningek struktúrája egészen más. A filmben látható feladatok távolról sem emlékeztetnek a csapatépítők rafinált gyakorlataira. Egy tréning nem csupán zsákbanfutást és agymosást jelent, és – ezt fontos leszögezni – nemcsak ártalmas lehet a multik kultúrájához tartozó katonás légkörű gyakorlatoztatás, a lojalitás dresszírozása, hanem valódi és fontos csapatszellem-építő tevékenység is.

Jelenetek a filmből

Amiben nem az a legidegesítőbb, hogy a tréner manipulál – erre minden résztvevő felkészülhet –, hanem az, hogy a tréner jelentéseket ír, és erről minden finomabb érzékű alkalmazott tudhat. Az ellenállókat sem kívánja minden tréner megtörni. Az ellenállók általában a csapatból kilógó renitensek, akiknek ellenállása a többséget irritálja, és egy jó vezető nem a tréningen vet számot azzal, hogy az ellenállásnak mi is az oka, és milyen következményei lehetnek, hanem a hétköznapokon. Ellenállóvá az is lehet, aki a családi erőszak hatására vállalja el a munkát, de leginkább azok lesznek a belső lázítók, akik nincsenek a helyükön, akik nem érzik jól magukat az adott pozícióban, különösen azok, akik úgy érzik, a rájuk rótt feladat nem igényel már tőlük kreativitást, akik azt hitetik el magukkal és másokkal is, hogy többre hivatottak. Két megoldás van az ellenállók leszerelésére, de a kettő tulajdonképpen egyetlen szóval leírható: kiemelés. A csapatépítés nélkül, kénytelen vagyok ezt bevallani, nem tudtam volna működtetni hatékonyan egy osztályt. Mindezt azért érdemes e filmről írva megjegyezni, hogy azok, akik csak a filmből és mások, céges alkalmazottak, általában kilépettek meséiből tudják meg, hogy milyen egy tréning, ne essenek abba a tévedésbe, hogy az maga az agymosó multi (vagy giga) megalázás.

Almási Rékának a tréning csak egy indok, hogy a csapatot és az emberi viszonyok működését bemutassa. Ez egy szociológiai dráma, egy kis csapat drámája, és majdnem mindegy is, hogy a dráma színhelye egy csapatépítő tábora. Almási drámájának karakterei érdekesek, bár kissé sablonosak. Ezért nem lesz igazán súlyos, igazán megrázó a kis csapat bomlása és veresége sem (hiszen a végkifejletben a csapat vereséget szenved, még ha lesznek is a tréner és a csapat küzdelmének győztesei).

A tréningen résztvevők közt van gyúrós nagyszájú buta srác (Kamarás Iván elég hiteles a szerepben), tönkrement életű kisember (egy régóta magányosan élő, minden figyelmét a gyermekeire fordító nő, egy megszeppent volt tanár, aki nem találja a helyét a multik világában), vihogó, kissé imbecilis, valószínűleg szűz, testes fiú (természetesen Elek Ferenc, akire lassan ráégnek az ilyen szerepek). Van még magát gyógyszerekkel formában tartó szétesett figura (Géczi Zoltán olyan félelmetes ebben a szerepben, hogy szinte azt várjuk, a film vegyen egy balkanyart és legyen a szintén tréningen játszódó, izgalmasabb, érdekesebb Fair Play című francia filmhez hasonló rémdráma), szürke életéből az asztrológiába menekülő szende (Vasvári Emese szerepe enyhén irritáló), dögös, bevállalós nő.

Nagy Zsolt (Forrás: magyarfilmszemle.hu)

És természetesen van a filmben ellenálló is: játssza Nagy Zsolt. Akinek van egy társa, egy régi barát, a tréninget felvevő operatőr (Nagy Péter). Nagy Zsolt figurájának motivációja mindössze az, hogy apja nyomta be a céghez. Állása csak púp a hátán, amitől nem is tudja, hogyan szabaduljon. Nincs különösebb elképzelése arról, hogy mihez is kezdjen, ha már nem a cégnél van: a szerep, ahogy számos másik szerep is, nem elég átgondolt. Sokkal erősebb lenne Nagy Zsolt itt, ha nem ok nélkül lázadó lenne, hanem egy kreatív elme, aki szűknek érzi a cég kereteit. Sokkal érdekesebbek lennének a küzdelmek, ha a figurák nem lennének sablon szerint kivágottak, papírlap-vékonyak. A film részben, sőt javarészt angol nyelvű, hiszen a tréning angol nyelven folyik. Az angol tréner kemény, de nem vadállat, a remek Alexis Latham szerepe a legkevésbé bírálható, de ezt a figurát is jó lett volna még átírni párszor.

A lázadó ifjú ellenállása megtörik, amikor rádöbben arra, hogy csapattársai jobban félnek az állásuk elvesztésétől, mint attól, hogy megalázó helyzetbe kerülnek. És képesek csak azért, hogy ne essen szét a csapat, azzal ott tartani, hogy ellopják a cipőjét. A filmnek a kisemberek, a cégek megalázottai és megszomorítottjai a főszereplői, azok, akik alig kapnak már levegőt egy multinál, de még az utolsó utáni pillanatban is, ha arra kérik őket, akkor éltetik a létbiztonságot adó kompániát. Ők már nem a rendszerváltás, hanem egyáltalán, a kapitalista társadalom nagy vesztesei: még akkor is, ha menedzserek. Jól keresnek. A saját vágyaik szerint már élni nem tudó beosztottak (azok, akiket nem átallnak a vezetők droidnak mondani). Akik egy-egy kávészünettel vagy a reggeli Sláger, ma: Neo Rádió hallgatásával próbálnak túlélni – élni. Keserű film is a Team Building. A nagy küzdelemnek az a vége, hogy a nagy ellenálló is megtörik, és amikor már majdnem teljesen munkakompatibilis, a csapat igazi hőse előáll a farbával. Kiderül, hogy az igazi lázadó az operatőr, és akkor nincs tovább. A cég kivonul a magyar piacról. Az idegesítő másodtréner azonnal a helyes önéletrajzról kezd el papolni (Fullajtár Andrea túllihegi ezt a szerepet).