Vágvölgyi B. András: Kolorádó Kid / 41. Magyar Filmszemle
2010.02.08.

Csábító a lehetőség, s hozzá tán még stílszerű is lenne gonzóval elviccelni Vágvölgyi B. András alkotását. A szikár tárgyalásmód ezúttal mégis célravezetőbbnek tűnik: a Kolorádó Kid öntetszelgő, komoly, rossz film. LÁSZLÓ FERENC ÍRÁSA.

Nagy Zsolt
Nagy Zsolt

A stáblistán olvasható illusztris névsor, így különösképpen a haló poraiban is kizárólag csak tiszteletet érdemlő Eörsi István közreműködése, de még a hosszan elhúzódó produkciós folyamat és a generózus támogatók listája is tartott hangra késztet, s persze maga a téma is komoly megközelítést érdemel. A pesti vagányok 1956-os tevékenysége, a hősiességnek és a csibésztempónak, az erőszaknak és az emberi nagyszerűségnek ez a jószerint szétválaszthatatlan elegye, valamint a rákövetkező évek megtorlásai már jó néhány film számára kínáltak témát, ám az érvényes feldolgozás mindeddig elmaradt. Sőt, ha lehet ily sommásan fogalmazni: úgy tűnik, a rendszerváltást megelőzően készült filmek némelyike művészileg és történetileg egyaránt nagyobb rá- és beleérzéssel nyúlt 1956 komplexumához, mint az elmúlt két évtized mozidarabjai.

A Kolorádó Kid látatlanban azzal az eséllyel kecsegtetett, hogy a hollywoodias, leegyszerűsítő heroizmuson innen és a politikai görcsösségen túl, most végre árnyalt és reflexív ábrázolást kaphatunk azokról a sokat emlegetett pesti srácokról, akiket az ünnepi szólamok mára a márciusi ifjaknál is távolibb és valószerűtlenebb figurákká sápasztottak. Ez a lehetőség azonban sajnálatos módon elsikkadt a rendező-forgatókönyvírói öntetszelgés és a közhelyesség büszke seregszemléje közepette, s így csak igen mérsékelt érdeklődéssel követhetjük Kreuzer Béla szénlehordó és szerencsejátékos oda- és visszatekintésekben gazdag történetét – a Rajk-temetéstől a turflelátóig, a Corvin köztől a börtönig, az elárultatásoktól a bosszúig. A film ugyanis a drámai-történeti légkörteremtés kötelmét az okadatolhatóan hű vagy inkább csak vélelmezetten echt környezetképpel és dialógusokkal kívánja letudni, s ilyesformán tömegével hordja elő a korjellemző relikviákat és az ugyancsak originálisnak ítélt nyelvi fordulatokat, beszédtémákat. Van itt minden: kötegnyi papírhúszas és szőnyegporoló, Dzerdzsinszkij-kép a kihallgató szoba falán és cikkrészlet a Film, Színház, Muzsikából, liliputi tipszter és agyonsminkelt ötödosztályú bárdizőz.

Középen Sárosdi Lilla és Szabó Zola
Középen Sárosdi Lilla és Szabó Zola
Fájdalom, még e műgond is mindössze a közhelyesség szintjéig hatol, s ez még akkor is hervasztó, ha a közhelyek olykor fél-bennfentes – ha tetszik, fél-intellektuális – jelleget öltenek. Így a Rajk-temetés széltől tépázott gyászdrapériái között megkapjuk az unásig ismert bemondást („Szegény Laci, hogy közénk lövetne, ha élne!”), az 1959-es strandjelenetben két lány a tűztáncos Csepeli Szabó Béla ezerszer citált versét ízlelgeti (amúgy az idézet kedvéért könnyedén feláldozva a hitelesség minimumát), a határszéli karhatalmista Marosán György kevéssé cizellált érveit idézi, s az Ausztriába szakadt társaság természetesen az Oly távol, messze van hazám… hallatán dönt a hazautazás mellett. (Csak közbevetőleg említve, a kritikusi szőrszálhasogatásnak is komoly lehetőségeket kínál a film, amikor pl. 1959-ben az Ilkovicsot egzisztáló vendéglátóipari egységként emlegeti, vagy amikor a cselekmény vége felé, 1974-ben a börtönből kiszabadult Kreuzer friss futballinformációkhoz jut: a Vasas legendás, Kovács-Izsó-Váradi Béla-féle csatársorából ismerős Kovács István ugyanis csak később került az együttesbe, míg az ingadozónak mondott FTC még évekig megelőzte az angyalföldieket a bajnoki tabellán.)

Forrás: magyarfilmszemle.hu
Forrás: magyarfilmszemle.hu
Mindehhez ráadásképp a filmes-vizuális közhelyeket is bőkezűen méri a rendező. A filmet indító angol nyelvű noiros autósjelenetet (majd a világjáró riporter allürisztikus fel-felbukkanását) még jóindulattal elhelyezhettük a paródia és a gúny regiszterében, ám az Ed Sullivan Show beúsztatását már csak Vágvölgyi B. András Amerika-szakértői avatottsága magyarázhatta számunkra. Ugyancsak tetszelgőnek és üresen ismerősnek tűnt a Kreuzer élettársa és a vérfagylaló modorú ügyésznő közötti párjelenet körbe-körbekeringetett felvétele.

A főszerepet alakító Nagy Zsolt megszokott játékmodorában mozogva és ugyancsak jól ismert zsigeri hitelével fáradozott a szerelmes férfi, alkalmi forradalmár, kültelki spíler, őrlődő cellafogoly, törhetetlen vádlott és kései bosszúálló széttartó figurájának megformálásán. A népes szereplőgárdából színészi játékával az ügyésznőt adó Fullajtár Andrea, a téglává nyomorított zárkatárs 56-ost játszó Gáspár Tibor valamint a villanásnyi pincérjelenésében excelláló Kovács Zsolt emelkedett ki. A figyelmes néző ugyanakkor jó pár jelenkori hírességet, közszereplőt is felfedezhetett a Cameofilm produkciójában: illusztratív jelenlétük olykor nem épp a legrokonszenvesebb arcát mutatta az értelmiségi belterjnek.

Kapcsolódó cikkeinket és a támogatás adatait a 41. Magyar Filmszemle gyűjtőlapon olvashatják.

Vö. Hungler Tímea: Az édentől keletre 
Zipernovszky Kornél: A zsiványok bosszúállók 
"Ez nem gyöngyvászonra maszturbálás" / Hering Orsolya interjúja Vágvölgyi B. Andrással 
Gyárfás Dóra: Szabadszájú '56 
valuska lászló: Magad is zsarnokság vagy szélesvásznon 
Verpeléti András: Béla, a Kölyök 
Papp Sándor Zsigmond: Tankönyvet lapozgatva  
Bujdosó Bori: Retró forradalom 
Greff András: Nincs titok 
Stőhr Lóránt: A bukás kezdete 

Cím:  Kolorádó Kid,  Rendező, forgatókönyvíró:  Vágvölgyi B. András,  Eredeti ötlet:  Eörsi László,  Dramaturg:  Eörsi István,  Gödrös Frigyes,  Operatőr:  Lukács Dávid,  Zene:  Másik János,  G. Szabó Hunor,  Hock Ernő,  Bede Péter,  Berényi Csaba (Qualitons),  Vágó:  Kiss Wanda,  Hang:  Ifj. Erdélyi Gábor,  Ifj. Perger István,  Díszlet, látvány:  Banovich Tamás,  Jelmez:  Breckl János,  Producer:  Csáky Attila,  Szereplők:  Nagy Zsolt,  Sárosdi Lilla,  Fullajtár Andrea,  Gáspár Tibor,  Mike Kelly,  Kokics Péter,  Szabó Zola,  Elek Ferenc,  Jordán Adél,  Debre Zsuzsa,  Hajduk Károly,  Kovács Zsolt,  Menyhárt Jenő,  Dr. Máriás Béla,  Bakács Tibor Settenkedő,  Csányi Sándor,  Thuróczy Szabolcs
Megítélt támogatás: 20 000 000 Ft
Támogató: Miniszteri keret
A film megvalósítására (2008)
További támogatás: 800 000 Ft
Támogató: Mozgókép Kollégium
A film szelektív forgalmazására (2010)