Halász Judit

Tavasz, nyár, ősz, tél, Baktalórántháza, Balassagyarmat, Győr, Szécsény, Ramocsaháza, meghitten elegáns Vígszínház, hűvös-lélektelen Millenáris, vidéki művelődési házak, műanyag székek, talán iskolaudvar. Halász Judit az autóban, a koncertre igyekvő, várakozó tekintetű gyerekcsoport a Nógrád Volán buszán. A dal ugyanaz maradt. A közönség még mindig Kezdődjön! Kezdődjön!-t és Vissza! Visszá!-t kántál, visít, tombol, léggitározik, headbangel. Harmincegynehány éve. Legfeljebb annyi a változás, hogy ma már mobiltelefonnal fényképeznek. Egyébiránt ugyanolyan lelkesen énekelnek mit sem törődve az elöl hiányzó tejfogakkal, ugyanúgy lesziázzák vagy puszit kérnek Halász Judittól, legföljebb a dedikáláson, az autogramkártya aláírása közben már azt kérdezik tőle, hogy az unokáival van-e a fotón. Neki pedig semmi ciki nincs olyan pólót felvenni, amin Bóbita, a szárnyas malac vagy épp az Állatkerti útmutató szereplői díszelegnek.

Nagyon is komolyan veszi a gyerekességet. Mintha Csudálatos Mary egy olyan progresszív gyerekkórházban dolgozna, ahol nem elijeszteni akarják a kis beteget, nem elrettenteni, hanem megnyugtatni, hogy vigyáznak rá. Ha a „szeresd a testvéred” sort énekli, nővér a hugit hirtelen átöleli, ha arról dalol, hogy bizony, vannak még rossz gyerekek, a rossz tulajdonságok felsorolása perfekt módon megy, de valahogy tényleg nem lehet elhinni, hogy ezek a gyerekek rosszak lennének – ebben ugyanis komoly szerepet játszanak a felnőttek –; a Micimackó meg a Csiribiri még mindig a toplisták élén áll, de szorosan követik a nagymamakorszak számai. A film talán legszebb pillanata az, amikor az apuka a nejlonzacskóból előhúzza az Amikor én még kislány voltam lemezt, és kéri, hogy Petinek dedikálják. Ő az a bizony Peti. Ezt egyébként szorosan követi az a néhány képkocka, amin a négyévesforma kislány énekli öntudatlanul, hogy Egész úton hazafelé azon gondolkodám, miként fogom szólítani rég nem látott anyám.

Jó nézni Halász Judit filmjét. És jó hallgatni ezeket a dalokat. Megnyugtató. Árad belőlük a humor, az egyszerre komoly és játékos tanítás az igazságosságra, a jóságra, a becsületre, a szeretetre, az önzés ellen, legyen a szerző Bródy, Cipő, Tolcsvay László, Szörényi Szabolcs, Gazdag Erzsi, Weöres Sándor vagy épp Devecseri Gábor. A színpadon a zenekarban együtt muzsikál Móricz Mihály és Fodo. A közönség soraiban ott ül a nagyszülő, aki a színpadon álló énekes-színésznővel egyidős, az ő gyerekei és a gyerekeinek a gyerekei, azaz az unokák. Az erről a folytonosságról szóló dalt a film tanúsága szerint könnyezik is rendesen az anyukák. (Arról, hogy a mozi sötétjében ki szüppögött, hallgassanak diszkréten e sorok.) Azt sem tartom egyébként kizártnak, hogy ha kijön DVD-n is a Csiribiri, minden egyes alkalommal elmorzsolódik majd az obligát könnycsepp.

Forrás: PORT.hu

A Rózsa János rendezte film (forgatókönyv: Vészits Andrea) nem akar annál többet, mint hogy kellemesítsen, hogy megpróbálja átadni azokat az energiákat, amelyek szerte az országban, helytől, időtől függetlenül a koncerteken összpontosulnak. A jelen koncertjeit archív felvételek és nagyon helyes, vicces, gyerekek közreműködésével készült vagy animált klipek szakítják meg. Ez utóbbiak egyáltalán nem zavaróak, mert jópofák és ízlésesek, legfeljebb azon töprenghetünk, hogy ezt nem inkább a nagyobb, hosszabb, vágatlan verzióba, esetleg a majdan kiadandó DVD extrái közé lehetne-e pakolni – ám ez már igazán csak az ízlés kérdése. Mint ahogy az is, hogy Ragályi Elemér operatőr ritka jó szemmel kiválasztott gyerek- és felnőttarcai között miért kell napjaink ismeretlen ismerőseit is bevágni. A celebanyuka nem teszi hitelesebbé Halász Judit filmjét, ha úgy tetszik, életművét. Hiteles az magától.

Kapcsolódó cikkeinket és a támogatás adatait a 41. Magyar Filmszemle gyűjtőlapon olvashatják.

Vö. Kotz Laura Zsófia: Halász Judit filmje 
Libor Anita: Amikor én még kissrác voltam 
vl: Halász Judit fontosabb a kommunizmusnál 
Mikes Éva: A szeretet missziója