Ezek a kategorikus metaforák, melyek a rendkívül világos mondatszerkezet keltette látszattal ellentétben nem leegyszerűsítik, hanem tovább árnyalják a Mi a nő? kérdését, Darabos Enikő első, Hajrá Jolánka! című novelláskötetében találhatók. A szerzőt eddig kortárs irodalmi művek kritikusaként, gender- és testelméletekkel foglalkozó tanulmányok, például a Nem-játék. Nyelv, nemi szerepek, pszichoanalízis című kötet írójaként ismerhettük.
A Hajrá Jolánka! tizenhét novellája nők – óvodásnők, kamasznők, plázanők, egyetemi oktatónők, szinglinők – keresetlenül egyszerű problémáiról szólnak. Semmi aberráció, perverzió, a kortárs magyar irodalomban manapság oly divatos családon belüli erőszak, generációkon átívelő sötét, lelket nyugodni nem hagyó bűnök – ezek a nők annyira ismerős szituációkba és problémákba keverednek, hogy az olvasó már-már hétköznapi közösséget érez velük. Ugyanakkor ezek a szövegek tovább mennek a kényelmesen süppedős, felszínen maradó megállapításoknál, és mélyen szántó összefüggéseket, motivációkat és mintákat keresnek.
A kisgyermekkor elementáris-szorongásos félelméről szól A lyuk című novella. Szintén a gyermekkor traumatikus élménye a szeparációs félelem: az első nap az óvodában, melyet – bármily alapos volt is a felkészítés – mindenképpen cserbenhagyásként él meg a kisgyerek: „Nem hittem, hogy létezik ekkora árulás. Ringó léptekkel hagyni ott engem a nyálkás, oviszagú halálban” (Árulás). Az Ez kijár című novella az első menstruációról szól, melyet – bármily alapos volt is a felkészítés – mindenképpen teste hűtlenségeként él meg a kamaszlány. Szánalmasan pikánssá válik az élmény attól, hogy az esemény az első farmer vásárlásakor, egy Dacia motorháztetőjére kirakosgatott, márványkoptatott nadrágok válogatása közben, a KGST- (vagy a lengyel?) piacon következik be. A Reggel és a kötetcím-adó Hajrá Jolánka! című novella fájdalmasan ismerősen és költőien fogalmazza újra a csak-azt-akaró férfiak által hátrahagyott űrt, nyomot a párnán: „Zuhanyozni már otthon zuhanyozik, és közben átfut rajta a gondolat, hogy esetleg kiverje-e. (…) És legközelebb egy társaságban fogsz vele találkozni. Heló. Heló. Kösz jól, és te?” A lepke szereplője képtelen teherben maradni és szégyelli gesztusait, a Kövek narrátora halott ikreket hordoz a szíve alatt. A szereplőknek gyakran nőitest-problémáik vannak, és a szerző testi állapotok leírásával jellemzi a nők lelkiállapotát, éppen ezért nyers és életszagú a novellák hangulata: „Jolánka gyomorégés, idegzsába és rossz álom” (Hajrá Jolánka!). „Még az is lehet, éjszaka álmomban pókok járkálnak az arcomon” (A lepke).
A szöveg azért is magával ragadó, mert a szerző vagány lendülettel sűrít meglepő fordulatokba, váratlan metaforákba teljes életérzéseket. Natasának „zümmög” a méhe (Natasa), Jolánka „Moulinex JetPlus 1100 gőzös vasaló”, bőre „hűlő narancs és távoli teafa”. Kese övcsatja az ágy lábánál „zeng” (Hajrá Jolánka!). A Kövek című novella rózsametaforái végigvezetik az olvasót egy egyszerű asszony életének állomásain, majd az utolsó mondatba az egész élettörténet (és az öregedés és a halál) belesűrűsödik: „…én meg mehettem, ahova tudtam. Át a kerten, a nyikorgó kiskapun, ki az egész rózsaillatos életemből”. A novellák narrátorainak szemszöge is izgalmas: a szöveg általában E/1. személyű vagy E/3. személyű gondolatfolyam, de gyakran bekövetkezik egy váltás, melynek segítségével az elbeszélő hirtelen kívülről, akár saját életkorára jellemző tudását meghaladva látja önmagát: „Látod magad hátulról, apró gyerekseggeden megrottyan a nadrág, toporzékolás közben kis, kacska lábaidon hurkákban reng a gyerekháj. Szánalmas vagy, öregem. Akkor elernyednek az izmok, nem rúgkapálsz már. Lassan belehalsz” (Árulás).
A Hajrá Jolánka! elsősorban nőket érintő problémákról és helyzetekről szól, de távol áll tőle a harcos feminizmus: a szövegek nem vádolják a férfit. Az egyik novella, a Vetítés, mely a Reggel párjaként is felfogható, a férfi szemszögéből íródott. A gyermekkorról szóló novellák apa-képe jólesően burkolózik „enyhén borostás, vasárnapi illat”-ba (Ez kijár). A férfiak pedig ugyanolyan esendően saját nemük foglyai – és a nő „nekik csak távoli csobogás”.
Vö. Hajrá, irónia! / Györe Gabriella beszélgetése Darabos Enikővel
Darvasi Ferenc: A változatosság jegyében
Deczki Sarolta: Rózsaillat, életszag