Polgár László

Az a műsorba illesztett bejátszás, melyen Garam Zsuzsa Polgár Lászlót kísérte, a sok jeles közreműködő erőfeszítéseit feledhetővé tette: ehhez a minőséghez egyik páros – zongorista és énekes – teljesítménye sem volt mérhető. A Hugo Wolf-dalok előadása ugyanis – ez is a Magyar Rádió Stúdiójában készült – a magyar daléneklés egyik csimborasszója. Mind az énekes, mind a zongorista pályája csúcsán hallható. De míg egyikük pályája még majd egy évtizeden át csillogott, a másikuké tragikusan kettétört éppen húsz esztendővel ezelőtt: Kabához közel halt meg autójában az Operaház lenyűgözően tájékozott, művelt korrepetítora, az ígéretnél akkor már több Garam Zsuzsa. Az autóban mellette ült szerelme, Csurja Tamás, az Operaház legnagyobb reménységeinek egyike. Csurja őstehetség volt, erős testalkatú, erős hangú parasztfiú, valamivel fiatalabb a negyvenes évei közepén járó Garam Zsuzsánál, akinek elvesztését a bariton nem tudta feldolgozni, s nem sokkal később öngyilkos lett. Legendás, szenvedélyes kapcsolatukról, mely még ma is beszédtéma olykor az Andrássy úti patinás épületben, Polgár László beszélt a dalest szünetében. E szerelem említése nélkül nem lett volna teljes a kép Garam Zsuzsáról.

Ahogy emlékét, úgy a legendás Wolf-felvételt sem koptatta meg az idő. E Michelangelo verseire írt dalciklussal nyerték meg, énekes és kísérője, a bécsi versenyt. A zsűri tagja volt Christa Ludwig és Walter Berry is. Polgár László elmesélte, hogy Walter Berry még egy évtized múlva is emlékezett kettejük produkciójára. Egy évvel később, 1981-ben Kölnben a Nemzetközi Tommassoni Versenyen Garam Zsuzsa már mint szólista vett részt, s második díjat nyert.

Kertesi Ingrid

A Garam Zsuzsa emlékének szentelt program két részből állt, az első részben német és francia dalok csendültek fel, a másodikban operarészletek. Sajnos, az est elég halvány volt, köszönhetően annak is, hogy a fellépők többsége már túl van pályája delelőjén. A hanyatlás jeleit bizonyára azok is észrevették, akik csak az éteren át kapcsolódtak be a koncertbe, mert azok letagadhatatlanok és ritkán állnak olyan csupaszon elénk, mint éppen egy dalesten, ahol nincs egy társ, akinek trillái mögé el lehetne bújni, nincs zenekar, amely elrejti a hibákat, a bizonytalanságokat. Nem feledkezhetünk – és nem is feledkezhettünk – meg arról, hogy a tragikus esemény, amire az énekesek emlékeztek, húsz éve volt. Az Operaházhoz tehát már több mint két évtizede kötődő énekeseket hallhattunk.

A legkevésbé Kertesi Ingrid hangját viselte meg az idő. A nyitó Purcell-mű a zene hatalmáról bizonyította, hogy nem véletlenül zengte a kritika és a közönség vállvetve az énekesnő dicséretét. A Schubert-dalok előadóinak hangjában azonban már hallani lehetett némi fáradtságot. Különösen Maria Teresa Uribe Margit a rokkánál előadása után éreztem azt, hogy a dalest elsősorban az emlékezés gesztusa miatt lesz és marad fontos.

Gulyás Dénes Schumann Lassan tovagördül kocsim című dalát a német szöveget szinte szavalva, értőn, a mű érzelmi hullámzását remekül visszaadva énekelte el. Az utolsó sort – Und kichern und huschen vorbei – nem csak ő, de kísérője, Virág Emese is erősen megnyomta: mintha egy szekeret löktek volna ki a kátyúból. Pászthy Júlia Schumann Arcod című művét adta elő: a szöveget kevésbé értve – az nem is volt nála követhető – a Dein Angesicht so lieb und schön soránál az utolsó „szép” szónál hangja kinyílt ugyan, de nem eléggé, sem az áhítatot, sem a szerelmes vágyódást nem tudta érzékeltetni.

Gulyás Dénes

Gulyás Dénes Kern Aurél néhány virágének-átiratával is megörvendezette a megjelenteket: a Zöld erdőben, zöld mezőben… előadását leginkább a harsány feldolgozás miatt lehet bírálni (a dallam Izraelben szent dallamként nyilvántartott, egyenesen égi ihletésűnek tartják). Gulyás túl sokat öblögetett, elűzte a dal varázsát.

Massenet dala, a Kék szemed kinyitva – talán annak eredményeképpen, hogy nyelve francia – kifogott Gulyás Dénesen: a hangját ekkor már kifejezetten fátyolosnak hallottam, ahogy a következő dalnál – Berlioz Theophile Gautier versét zenésítette meg – Teresa Uribéét is. Végül Kertesi Ingrid lallalázta el Rahmanyinov Vocalise című édesbús darabját.

A Wolf-bejátszással feldobott szünet után az operaáriák még lehangolóbbra sikeredtek, holott többségük Garam Zsuzsa kedves szerzőjének, Mozartnak szerzeménye volt. Kertesi Ingrid Batti, batti-előadásából hiányzott a báj, az évődés, a hamiskás mosoly (mégis óriási sikere volt). Harazdy Miklós kísérte zongorán. A két zongorakísérő közül ő tűnt a kevésbé erőteljesnek.

Ezen az estén minden előadó elfogódott volt. A hibák egy részét – legyünk méltányosak – betudhatjuk ennek.