Hirdetés

szfvar 20240118
budaors 20240118
szepmu 20240224 revizor
magveto krasznahorkai 20240117

EGYFELVONÁSOSOK ECETBEN ÉS OLAJBAN

Molnár Ferenc: Egy, kettő, három; Az ibolya / Pesti Színház, Vidor Fesztivál 2010
2009. dec. 27.
Két középkorú férfiszínész és egy fiatal színésznő számára jelent garantált sikerű jutalomjátékot Molnár két, újabban előszeretettel összepárosított egyfelvonásos vígjátéka. LÁSZLÓ FERENC CIKKE.

Kovács Patrícia, Reviczky Gábor és Kern András
Kovács Patrícia, Reviczky Gábor és Kern András

A Pesti Színház bemutatóján is így történt, noha parádés előadásról ezúttal csak szolid túlzás árán beszélhetünk.

Az emberként és kapitalistaként egyaránt nagystílű bankvezér egyetlen óra leforgása alatt a fényesnél is fényesebb karriert teremt, szervez és vásárol az autótaxi volánja mögül a finánctőke világába balkézről beházasodó senkinek. Ez a bevallottan, sőt programszerűen a viccbéli Mórickát idéző bűvészmutatvány adja az Egy, kettő, három cselekményét, s a tapasztalat szerint ez a mesteri gyorsasággal pergetett folyamat akár közepes előadásban is remekül érvényesül. Már amennyiben az adott társulat rendelkezik egy kellően profi, s a közönség által karizmatikusnak elfogadott színésszel, akire Norrison bankelnök, a nagy organizátor és manipulátor szerepe rábízható. A Víg társulatában kevéssé meglepő módon Kern Andrásra szállt e profán varázslói szerep, s a kitűnő színész – egy-egy, rendszerint ügyesen leplezett szövegbizonytalanságtól eltekintve – már a bemutatón szállította az elvárt formátumot. Az apparátusát apró figyelmességekkel olajozó bankelnök Kern megformálásában talán dörzsöltebbnek tetszett a vélelmezetten optimálisnál, de a sokszorosan bejáratott ütemérzék és az elvitathatatlan játékintelligencia így is fényesen megfelelt a szerep kívánalmainak. S mivel Kern színpadi létezésének egyebekben is állandó ismertetőjegye az arroganciával határos fölény, Norrisonja mondhatni elemi hitellel gyakorolta a lenézés – felismerhetőségig palástolt – aktusát.

Reviczky Gábor és Danis Lídia
Reviczky Gábor és Danis Lídia

Szabó Máté rendező leginkább komikus rátétekkel és karikaturisztikus túlhajtásokkal járult hozzá az este első egyfelvonásosának színreviteléhez, s meglehet, működését mindössze a kritikusi finnyásság ítélte felhígító jellegűnek. Tény, hogy a rokonszenves szándék, mely az egy-egy, olykor két-két epizódszerepben színpadra lépő színészeket plusz poénokkal kecsegtette, esetenként soknak, de legalábbis figyelemelterelőnek tűnt. E koncepció jegyében az új ruhájáért elnökileg megdicsért gyorsírónő, Brasch kisasszony (Danis Lídia) értelemszerűen pocsékul lett felöltöztetve, a ziháló Vallai Péter nagy hasat kapott, s majd mindenki számára jutott egy-egy figyelemfelkeltő ötlet, melyet aztán a vígjátéki jártasság különb-különb fokain állva kiaknázhattak a társulat tagjai – kiknek sorából Harkányi Endre, Rajhona Ádám vagy Epres Attila okvetlen elismerést érdemelt.

Kern András és Kovács Patrícia
Kern András és Kovács Patrícia

A fentiek szellemében az átváltoztatandó szépreményű taxisofőrt ezúttal nem egy marconán vonzó naturbursch játszotta (mint egykor Sztankay István, vagy Billy Wilder filmváltozatában Horst Buchholz), hanem a tekintélyes kiterjedésű, tetézetten bávává formált Juhász István, aki szimpátiát ébresztő igyekezettel abszolválta e hónaljban és derékban nem igazán rászabott szerepet. Titkos aráját, a gyermekáldás közeledtétől sugárzó, szerelmes amerikai milliomos csemetét Kovács Patrícia alakította, ám neki jószerével csak az akcentushumor hazánkban kevéssé termékeny (gondoljunk csak Böröczky József életművére!) zsánere jutott.

Khell Csörsz az első felvonásra elegáns irodát állított elénk, melynek ablakából a cselekmény végére esti kivilágításba boruló nagyvárosra tekinthettünk, míg a szünet után maga a stilizált és irodával párosított színpad került a színpadra. Molnár színházi trilógiájának (Előjáték a Lear királyhoz, Marsall, Az ibolya) leginkább maradandó egyfelvonásosában ez alkalommal itt válogatja a darabbéli színigazgató a kóristánénak jelentkező, ám rendre nagyobb ambícióval megvert és egyre csak a szereposztó díványt kereső hölgyeket. Kern ugyan Az ibolyában is fellép (mint nagyokos szolga), ám a megecetesedett kedélyű, s a civil tisztességéhez ragaszkodó direktor szerepe másnak,

Bata Éva és Reviczky Gábor. Fotó: Puskel Zsolt (Forrás: PORT.hu)
Bata Éva és Reviczky Gábor. Fotó: Puskel Zsolt (Forrás: PORT.hu)

éppenséggel Reviczky Gábornak jutott. Reviczky látható igyekezettel kerülte a színészi kvalitásait gyakran elhomályosító „zimmerferis” tónust, s ha nem is sikerült mindenestül megszabadulnia attól, a darab második, lírai szakaszában igen szép, bensőséges alakítást nyújtott. Ebben tehetséges játszótársra lelt a címszerepet birtokló Bata Éva személyében, aki megejtően bájos virágszálnak és bután is okos színpadi nőcskének bizonyult. A kórusba jelentkezők karakterizálásán harsány kedvvel bíbelődő rendezés e két tiszta, de szánni valóan elveszett ember párjelenetét bölcs önmérséklettel hagyta a Molnár által kottázott játékból kifesleni.

Vö. Ugrai István: Az olaj helye 

Címkék

Bírom a kritikát. Na, erre befizetek!
Még nem vagy előfizetőnk? Csatlakozz!

Előfizetek