30 éves a Győri Balett / MűPa, Fesztivál Színház
2009.12.15.

Jó lenne örülni, egyszerűen csak örülni annak, hogy harminc éves lett a Győri Balett. Egy jubileumot azonban éppen az emel ki a szokványos évadok sorából, ha az ünnepre készült bemutató egyszerre világítja meg a társulat múltját és jelenét, sőt talán a jövőjét is. FUCHS LÍVIA KRITIKÁJA.

A halál és a lányka - Pátkai Balázs és Sóthy Virág. Fotó: Kanyó Béla
A halál és a lányka - Pátkai Balázs és Sóthy Virág. Fotó: Kanyó Béla
A győri együttes a jeles évforduló kapcsán azonban gondosan elkerülte, hogy színpadi fénybe állítsa saját régmúltját, a kezdetek Markó Ivánhoz kötődő periódusát, amit még legutóbb, a huszonöt éves évforduló alkalmából az elegáns és kölcsönös kiengesztelődés jegyében megtett. Most viszont Kiss János, aki példásan és sikeresen menedzseli a győri együttest – amelynek táncosai között nyilván alig akad, aki egyáltalán közelítene a harmincadik évéhez –, már csakis a jelenre összpontosítva állította össze az ünnepi estet.

Hogy ez a három egyfelvonásosból álló program csupán a jubileumhoz időzített, de egyébként szokványos premier, vagy egyfajta művészi állásfoglalás is a jövőről, ami sejteti, milyen művészi úton kíván továbbhaladni a Győri Balett? Ez sajnos nem derült ki az ünnep kapcsán elhangzottakból és leírtakból, így valószínűleg továbbra is a bántóan igénytelen, ám szórakoztató giccsek (mint a Hódolat Chaplinnek), a táncszínházi feldolgozásra eleve alkalmatlan, ám politikailag értékelhető darabok (Tóth Ilona emlékére, ’56) és a jobb-rosszabb nemzetközi standardok (mint a Gaudí) bemutatása között ingadozik majd a repertoár.

Concerto
Concerto. Fotó: Kanyó Béla
A kérdésre a színpad sem adott választ, hiszen a jubileum alkalmából három igencsak eltérő kvalitású koreográfussal dolgozott a társulat. Közülük Robert North a győri – és több más hazai – balettegyüttes régi ismerőse, vendégalkotója. Az amerikai-angol North tipikus kismester, aki a klasszikus balettet a hetvenes évek modorában ügyesen és hatásosan keveri egy kevés „modernnel”, így minden konzervatívabb repertoárral rendelkező együttes rögvest „modernnek” érzi magát, ha egy North-művet felvesz a játékrendjére. Akad persze a meglehetősen vegyes nívójú North életműben egy-két remek alkotás is, mindenekelőtt a korábban már két budapesti társulat előadásából is ismerős A halál és a lányka. Az egyfelvonásos, amelyet North majd’ harminc éve, 1980-ban komponált Schubert didergetően szép muzsikájára, ma is lenyűgözően feszes és feszült, muzikális és poétikus, igazi nyeresége a győriek idei évadjának, bár Sóthy Virág technikailag kifogástalan, ám érzelmileg üres Lányka-alakításánál értőbb interpretációt is el tudok képzelni.

Román Sándor (újbóli) meghívása a Győri Balett jubileumára teljesen érthetetlen, bár nem ő az első Kiss János művészi mellényúlásainak sorában, melyeket a közönség „még igényesebb” kiszolgálásának jegyében követ el. Román neve nyilván márka a giccsiparban, tehát széles közönséget vonz, amire minden társulatnak szüksége van. Annak a szájbarágós hablatyolásnak (valamiféle Nagy Emberről, aki a Tévelygőket Helyes Útra Tereli), iskolás mozgásanyagnak és igénytelen művészkedésnek azonban, amit Román produkál Bartók Béla Concerto-jára hivatkozva, semmi köze az „igényes szórakoztatáshoz” – vagyis az évfordulós est eredeti céljához.

Kakas. Fotó: Kanyó Béla (Forrás: Győri Balett)
Kakas. Fotó: Kanyó Béla (Forrás: Győri Balett)
Különösen akkor nem, ha a programot Christopher Bruce fergeteges tempójú és nosztalgikus hangulatú, minden mozzanatában végiggondolt és kimunkált opusza zárja. A ma már visszavonult Bruce – North egykori kollegája az angol Rambert Balettnél – a nyolcvanas évek brit balettvilágának meghatározó alkotója volt, valódi koreográfus tehetség, akinek eddig egyetlen művét sem tűzte műsorára magyar társulat. A zárt táncokból álló 1991-es Kakas (Rooster) az alkotó talán legpopulárisabb műve, hiszen a szvitet Bruce a Rolling Stones dalaira – közöttük a balett címét is adó, híres Willi Dixon-nótára, A kis vörös kakasra – komponálta, felhasználva a korszak társastáncainak motívumait is. A ma ugyanúgy átütő erejű zene és a gazdagon formált táncanyag, amelyet a győri táncosok technikailag magabiztosan és a karaktereket is hitelesen megformálva táncolnak el, életre kelti az első randik izgalmát, a kapcsolatok tétovaságát, a nem várt diadalokat és bántó kudarcokat, a remény és a vágyakozás édességét, a csalódás kiábrándultságát – csupa ismerős érzelmet és helyzetet. Mert Bruce ugyan a saját fiatalságának, a sutaságukban is boldogító emlékeknek, az udvarlások soha el nem évülő rítusainak állított táncos emléket, úgy tűnik, a nézőkben mindez ma is a ráismerés és az azonosulás érzését kelti.
Szerző: Fuchs Lívia
Az est címe:  30 éves a Győri Balett - Ünnepi balettest két részben,  Cím:  A halál és a lányka,  Zene:  Franz Schubert,  Koreográfus, jelmez:  Robert North,  Asszisztens:  Rossella Capriolo, Fuchs Renáta,  Világítás:  Hécz Péter, Robert North,  Tánc:  Sóthy Virág,  Pátkai Balázs,  Cím:  Concerto 5. tétel,  Zeneszerző:  Bartók Béla,  Koreográfus:  Román Sándor,  Jelmez- és díszlettervező:  Gombár Judit,  Cím:  Kakas,  Zene:  The Rolling Stones,  Koreográfus:  Christopher Bruce,  Jelmez:  Marian Bruce,  Asszisztens:  Kevin Richmond,  Velekei László,  Világítás:  Tina MacHugh,  Táncosok:  a Győri Balett együttese
Megítélt támogatás: 2 300 000 Ft
Támogató: Táncművészeti Kollégium
A Rooster című balett bemutatására a 30 éves Győri Balett ünnepi előadásán (2009)