 Jelenetek a filmből (Forrás: PORT.hu) |
Manapság már szinte hihetetlennek tűnik, hogy Luc Besson pályája hajnalán újító szellemű és eredeti munkákkal lépett a nagyközönség elé, mivel a kérészéletű cinema du look egykori ígéretes direktora az utóbbi húsz évben legkivált a középfajú tömegszórakoztatás terepén szerzett hamar hervadó érdemeket. Míg az Élethalálharc debütáló szerzője anno uzsonnapénzből kerekített méregerős sci-fit néhány elhagyatott helyszínen, addig az időközben nagypályás producerré avanzsált Besson három évvel ezelőtt egy Robert De Niro és Madonna közreműködésével egyaránt büszkélkedő, CGI-effektusokkal teli gyerekmesével búcsúzott a rendezői széktől. Jelen állás szerint azonban az Arthur és a villangók távolról sem számít a gall mester utolsó vezénylésének, mivel a roppant sikerű mozi rendezője immár a harmadik rész utómunkáinál tart.
Jóllehet az Arthur és a villangókban aligha volt fölismerhető a Metro vagy a Nikita inventív szerzője, a komputerrel bűvészkedő gyerekmozik között korántsem számított a rosszabbak közé. Besson munkája vad ritmusban vágott számítógépes animációt ügyesen vegyített élőszereplős ifjúsági filmmel, szabad szájú komputer-karakterek köré izgalmas világot rajzolt, és Mia Farrow kedvesen játszotta benne az elragadó nagymamát. A vidéken nyaraló Arthurnak egy kincs megtalálása végett kellett alámerülni a kert földjében élő villangók morzsányi világába, hogy ott a kétujjú király, a Snoop Dogg hangján megszólaló jampec, Max és a szépséges Selenia hercegnő segítségével szavatolja a nép és a birtok megmentését. Az idén megszületett második rész, a Maltazár bosszúja középpontjában egy hasonló küldetés áll, hiszen a címszereplő ezúttal egy rizsszemre metszett segélyhívás után indul a porszemnyi lények birodalmának megmentésére. A nagyszülői ház környékén tanyázó bennszülöttekkel barátkozó Arthurnak kispolgári apjával és értetlen anyjával kell szembeszállnia, hogy érvényt szerezzen az igazságnak a kerti humuszban, nemes intencióit azonban durván elgáncsolja a velejéig gonosz sáska, Maltazár terve.
 |
Amiképpen az utóbbi alkalommal is egy sematikus – jóllehet, némi képregényes bájjal telített – családi film váltott át nyaktörő CGI-vágtába, úgy a folytatás is álmatag matinéként indul – ám mintha ezúttal túlságosan is sápadt lenne a felszíni cselekmény. Arthurnak most is számos izgalomfokozó akadályt kell leküzdenie, hogy a minden emberi karakterjegytől megfosztott öko-indiánok révén átjuthasson a másik világba, ám a vészesen humortalan közjátékok és az ostoba dialógusok jócskán elnehezítik a mozi első etapját. A régimódi stílben prezentált családi viszálykodás ráadásul módfelett ügyetlenül osztja szét a fabula értéséhez szükséges információkat, így az előzmények – vagy éppen a filmeket inspiráló gyermekregények – ismeretének hiányában fejfájdító zűrzavar telepedhet a gyanútlan nézőre. Ámbár a fantáziavilágba lépve szerencsés módon tónust és tempót vált a film, és az animált jelenetek nagyja vérbő és élettel teli, az emígy szárnyra kapott lendület hamar elapad. Mi több, a Maltazár bosszújának az a legfőbb meglepetése, hogy cselekménye még azelőtt befejeződik, hogy módja lenne elkezdődni: a villangókhoz vezető szerény léptékű kalandok után néhány kompakt monológ és flashback segítségével varrják el a megkezdett szálakat, s mielőtt szárba szökkenhetne a népmentő misszió, az alig másfél órás gyermekmozi egy sötét jövőt ígérő – egyébiránt rendkívül látványos – szekvenciával ér nem vártan korai véget.
Besson legújabb mozija ilyenformán elsősorban a forgatókönyvírói restség és a pimasz anyagi ambíciók dokumentumaként írható le. Ugyan rendelkezik néhány mérsékelten szórakoztató momentummal, leginkább csalódásként tekinthetünk rá, hiszen éppúgy alulteljesít a történetbonyolítás, mint az atmoszférateremtés terén, ahogyan a feszültségkeltésben is elmarasztalható. Elődje azonban biztosan borítékolja számára a kellő nézőszámot, hatásos zárlata pedig roppant várakozásokat kelt a folytatásra nézve – ekképpen produceri szempontból (ami a fentiek fényében mégiscsak az igazi szakmája lenne Luc Bessonnak) elvitathatatlan sikernek tetszik.