A MU nem tehénbőgés, hanem elsüllyedt civilizáció – mondta Bicskey Lukács megbízott konferanszié az új csapattal új évet kezdő Terminál bemutatkozó A estjén. SZOBOSZLAI ANNAMÁRIA KRITIKÁJA.
 Jelenetek az Internestből |
A Terminál lombik, tele célkitűzésekkel, melyek azonban a megvalósult munkákban sokadszor is láthatatlanok maradtak.
A közvetlen-kedélyeskedő, tegező/magázó bevezető mondatok felemás skiccet rajzoltak a helyről és az alkotókról, s az új csapatnak koreográfiát készítő Barta Dóra és Fejes Ádám nemhogy nem írta felül az ügyetlen kezdést, de megerősítette a torz vonalakat. Bicskey Lukács már készített itt egy Bábel-Világot a III. évfolyamnak, most újabbat prezentált. Az egyetlen, kicsit artikuláltabb beszédfoszlány a „fiatal, tapasztalatlan kezdő koreográfusként” bemutatott Góbi Ritától hangzott el, merthogy mostantól a Terminál minden alkalommal lehetőséget biztosít egy „előzenekarnak” (?). Különc, énekhangra előadott kukac-love pas deux-deux-jének (Tachyon – Kibábozódás) nyers kidolgozatlanságát, álnaiv perverzitását legalább némi humor tompította. Az Internest viszont csak címében csillantott meg cseppnyi játékosságot, a No 5 pedig még ott sem, még ha hatan táncolták is.
S kik a fiatal, lombikprogramba felvett „szerencsések”? Tapasztalatlan, kiérleletlen testű, az izgalomtól, az akarástól, a megmutatkozás vágyától megreszkető táncosok. Többet nem is tudunk meg, mert „Barta Dóra és Fejes Ádám közös estje” a kiírás őszinte bevallása/elszólása szerint nem róluk szól. Ők az apropó. Lehet őket robotként mozgatni, lehet velük életveszélyesen csúszós föld-talajon elektronikus zenére tüm-tüm táncot járatni, miközben összemocskolódnak homokkal. El lehet hitetni velük, hogy ez valami. Persze, lehetne is, ha az alkotók nem spórolnának művészi energiáikkal.
 |
fölébük magasodnak. Aztán már csak annyi a feladatuk, hogy miközben érzelmek nélküli végtag- és fejrángásos robotokat alakítanak, vagy kábelek gyanánt egymásba hurkolódnak, (anti)apoteózisuk hevében agyon ne tiporják véletlenül a drága gépeket. Hogy a képernyők ne maradjanak funkció nélkül, feltűnik rajtuk egy táncos arca, egy mozdulatsor, amit bár az első sorból még csak lehet látni, de a helyzeti előny mit sem ér, ha teljes a kapcsolattalanság táncos és virtuális képmása között. Gondolatilag sehová sem tud eljutni a koreográfia; éppoly beszűkült tudatról tesz tanúbizonyságot, mint ábrázolásának tárgya. Nem tükröt mutat, hanem indigópapírként – károsan - duplikálja a kórost. Feketére csíkozott testű táncosai előtt Barta nem nyitotta ki művészi fegyverarzenálját. Hét lakat alatt őrizgette mindvégig, s még csak egy ártalmatlan petárda felrobbantására sem tellett.  Fotó: Puskel Zsolt (Forrás: PORT.hu) |
Cím: Internest, Koreográfus: Barta Dóra, Video: Kopeczny Kata, Juhász Ottó, Látvány: Fejes Ádám, Zene: Scanner, Dessy / a Musiques Nouvelles előadásában, Cím: No 5, Koreográfus: Fejes Ádám, Látvány, jelmez: Fejes Ádám, Mindkét előadást táncolják: Baranyai Erika, Horváth Ádám, Molnár Zita, Plóza Gabriella, Posgay Balázs, Emily Severin, Előtánc: Tachyon – Kibábozódás, Koreográfus: Góbi Rita, Dramaturg: Rákóczy Anita, Jelmez: Tresz Zsuzsanna, Ének: Gyurity István, Táncosok: Egyed Beáta, Székely Szilveszter
Támogató: Táncművészeti Kollégium
