… és a romokon létrejött Transitland.
 Yael Bartana: Mary Koszmary, 2007 |
Bódy Gábor, a videótechnika egyik nagy propagálója ebben a médiumban látta az elüzletiesedett és bonyolult apparátust igénylő film kihívóját, egyben a képi rögzítés feltételeinek radikális átalakulását. Röviden szólva a tömegek szóhoz, pontosabban képhez – saját mozgóképhez – jutását. A digitális képrögzítés forradalma ezt a folyamatot még látványosabbá tette. A Bódy-féle „kötetlenség és intimitás” jegyében a videó megfelelő eszköz akár a személyes művészi kifejezésmódra, akár az egyedi, „történelemalatti” szubjektív nézőpont dokumentatív jellegű érvényesítésére, akár a két igény együttes kiszolgálására. Az 1989-es rendszerváltó év huszadik évfordulója alkalmából három európai kulturális intézmény, a budapesti Ludwig Múzeumban helyet kapó ACAX (Agency for Contemporary Art Exchange), a berlini transmediale és a szófiai InterSpace Association elindított egy közös projektet. Ennek során létrehoztak egy száz videóműből álló archívumot, melynek darabjai 1989 és 2009 között készültek, Közép- és Kelet-Európa huszonnégy országában. Ahogy a projekt weboldalán olvasható, a huszonnégy ország 1989-ben kilenc ország volt. Több mint érthető, ha a válogatás egyik fő szempontja, hogy a művek valamiképpen jelenítsék meg a két kulcsszót: átmenet és átalakulás (transition/transformation). A száz videóművet háromszázötvenből válogatták ki, és a cél az, hogy ezt a száz művet Berlinben, Budapesten és Szófiában hozzáférhetővé tegyék a kutatók és az érdeklődők számára; a művek adatait és leírásait, képekkel (adott esetben akár az egész művet) az ACAX weboldalán találhatjuk meg.
 Andreas Fogarasi: A Machine For, 2006 |
A projekt a fent említett célkitűzések mellett magában foglal egy olyan könyvet is, amely elemzéseket ad a videókról, és ismerteti azok kulturális beágyazottságát. A Transitland című angol nyelvű, tizennyolc tanulmányt tartalmazó kötet a Ludwig Múzeum Kortárs Művészetek Múzeuma kiadásában jelent meg. A LUMÚ-ban tartott kötetbemutatón, melyet az ACAX egyik kurátoraként Stepanović Tijana moderált, a kiadvány szerkesztője és szerzője, András Edit, az MTA Művészettörténeti Kutatóintézetének tudományos főmunkatársa és két másik szerző, Peternák Miklós, a Magyar Képzőművészeti Egyetem Intermédia tanszékének vezetője, a C3 Alapítvány igazgatója valamint Zoran Erić, a belgrádi Museum of Contemporary Art kurátora vettek részt. Ahogy András Edit elmondta, páratlan readerről van szó, hiszen a kötet szerzői a videók honfitársaiként azok kontextusát belülről ismerik és ismertetik. Többek között éppen ez volt az a lehetőség, amely őt személy szerint a leginkább motiválta, hogy ez a történet ne egy külső szempontból legyen megfogalmazva, hanem a regionális, belső perspektívákból épüljön fel.
 Artur Zmijewski: Them, 2007 (Forrás: acax.hu) |
Miután a szerkesztő röviden bemutatta az egyes írásokat, hangsúlyozva, hogy a szerzők között médiaguruk és kevésbé híres, ám saját területükön nem kevésbé szakértő módon ténykedő kurátorok és kutatók is vannak, a kötetbemutató videóvetítéssel folytatódott. Sólyom András műve, a Rendszeres temetések: oda-vissza politikai vezetők temetéseiről készült archív anyagokat felhasználva mutatja be a Szovjetunió Lenintől Brezsnyevig tartó történetét. Peternák Miklós, aki András Edit mellett a kötet egyik magyar szerzője, kitért Sólyom András videója születésének körülményeire, majd röviden ismertette saját tanulmányát, amely átfogó módon próbálja meg bemutatni az 1989 és 2009 közötti magyar videóművészetet. (A Transitland archívumában tizenegy magyar kötődésű mű van, de Peternáknak, mint ahogy a többi szerzőnek is, lehetősége volt tanulmányában szélesebb kört rajzolni.) A szerző egy rövid passzust is felolvasott, és a gondolat, amely abból kibomlott, érdekes feszültséget hozott létre a videóra vonatkoztathatóan. Peternák szerint a képi fordulat radikális következménnyel jár, amennyiben a történeti tudat a digitális képek felhalmozása következtében egyszerűen megszűnik: a múlt képei újabb és újabb kontextusokba transzponálhatók, remake-elhetők, és így homályos vagy képzelt eredetű vizuális élménnyé válnak. Megfontolandó, hogy maga a videó is ennek a mediális fordulatnak a része, így „kötetlen és intim” voltában maga is hozzájárul a történeti tudat megszűnéséhez. („A videótörténeteknek megvan az az előnye is – írja Bódy – , hogy állandóan újravághatja, kiegészítheti és mintegy újraírhatja őket az ember.”)
 Damir Nikšić: If I Wasn’t Muslim, 2005 (Forrás: transitland.eu) |
Peternák explicit célja az volt, hogy az elvesző történeti tudatot tanulmányában visszaépítse; ez, mint kiderült, a másik két jelenlévő szerzőnek is feltett szándéka volt. Zoran Erić kurátor Damir Nikšić ez alkalomból szintén levetített If I Wasn’t Muslim című művéről írt és beszélt részletesen, illetve arról, hogy a kollektív jugoszláv identitás megszűnése milyen más, egymással csatározó etnikai és nacionalista identitásoknak adott utat. Damir Nikšić soknemzetiségű családból származván a muszlim identitás mellett döntött. Videójában maga a művész jelenik meg, ennek folytán esetében egy stilizált videóvallomásban hangot kapó identitáspolitikai tettről beszélhetünk. David Maljković Scene for New Heritage című művének vetítése után befejezésképpen András Edit szólt néhány szót saját tanulmányáról, mely Peternák Miklós írásához hasonlóan az elveszőben lévő történelem nyomainak megörökítésében érdekelt. András Edit témája maga ez az elvesző történelem, amennyiben olyan videókat mutat be, melyek a lassan feledésbe merülő szocializmus ma még itt-ott fellelhető emlékeit (vagy azok lerombolását) egyfajta nyombiztosítással rögzítik, és a törlésre hajlamos emlékezetet így stimulálják. Az emlékművek katartikus erejű lerombolása, mely gesztus révén az ember eltörölni véli rossz emlékeit, bizonyos értelemben éppen az ellenkező eredményre vezet, hiszen intő jelek hiányában fennáll a totális kísérletek „újrajátszásának” veszélye. Ilyen értelemben a Transitland – mind az archívum, mind a kötet formájában – a mediális és diszkurzív újrajátszás lehetőségének megteremtése, és így a történelmi „újrajátszás” megelőzésére szolgálhat.
Vö. Götz Eszter: Változások földje
Dékei Krisztina: Ez is megvolt