Hirdetés

szfvar 20240118
budaors 20240118
szepmu 20240224 revizor
magveto krasznahorkai 20240117

A FEL NEM FEDEZÉS SZOMORÚSÁGA

„Látjátok feleim.” Magyar nyelvemlékek / Országos Széchényi Könyvtár
2009. nov. 19.
Az Országos Széchényi Könyvtárban most rácsodálkozhatunk, milyen kicsi valójában a Leuveni-kódex, milyen titokzatos módon rejtőznek a Tihanyi Alapítólevélben a magyar helynevek, és micsoda alázattal rótta egymás alá gyöngybetűs sorait Ráskay Lea. SZILÁGYI ZSUZSA ÍRÁSA.

A magyar nyelvemlékek eddigi leggazdagabb, legátfogóbb tárlatát rendezte meg az Országos Széchényi Könyvtár. A három kicsiny terembe és a hatalmas márványlépcsőt övező folyosószakaszokba rendezett lenyűgöző információmennyiség könyvnyi olvasnivalót kínál – a falakon és a tárlókban. A kiállítás mellé nyelvemlékeinkről multimédiás honlap is készült, így az állva böngészést bátran feladhatjuk: fejhallgatóval és egy laptoppal a fotelben elmélyültebben tanulmányozhatjuk a kiállított szövegeket és kódexeket.

Bécsi Kódex ((15. század középső harmada)
Bécsi Kódex (15. század középső harmada)

A látvány elegáns, kiegyensúlyozott, a három terem a XVI. századig tárja elénk a magyar írásbeliség kezdeteit a latinnal való együttéléstől az egyházi célú magyar emlékeken át a magyar nyelvű világi írásbeliség kezdeteiig. A termek jó ízléssel, jelzésszerűen utalnak az ott elhelyezett szövegek, kódexek korának építészeti, zenei stílusvilágára, egy-egy gótikus szobor, a Nyulak szigetén épült kolostort idéző boltíves kerengő, gregorián aláfestő zene viszi vissza a látogatót a korszakba. Mintha a végére kissé elbizonytalanodna a forgatókönyv: a kódexmásolók világából kilépve hirtelen az első magyar adóslevelek egyikét olvassuk, s bár itt már nem adja magát kézenfekvően az építészeti párhuzam, viszont legalább leülhetünk. A kiállítás leghíresebb darabjai, a Tihanyi Alapítólevél, a Halotti Beszéd és Könyörgés meg az Ómagyar Mária-siralom azonban így félteremnyi helyre szorul be, pedig itt sokan elidőznének, míg a modern kiadások könyvespolcait mutató vitrin értelmetlenül sok teret kap.

A rendezettség, az elegancia és az erudíció magával ragad, valahogy mégis az az érzésünk, hogy a rendezők nem bíznak az anyagukban. Nem hisznek abban, hogy azok a szövegek, töredékek, kódexek, amelyek kutatására többen az életüket tették föl, önértéküknél fogva megállnak mint kiállítási tárgyak. Ezt a benyomást azután megerősíti a tárlat szép kiállítású, vaskos katalógusa is, mely a gazdagon illusztrált tanulmányokat megelőző bevezetőjében épp azt fejtegeti, miért is kell a „nem túl látványos” nyelvemlékeket a kort megidéző tárgyi környezetbe helyezve mintegy megeleveníteni.  Pedig a mai betűipar termékeinek tengerében ezek a kézműves remekek igenis szemet gyönyörködtetőek: a puszta kalligráfia is az, a díszítés, az iniciálé csak a ráadás.

Peer-kódex (16. század első negyede)
Peer-kódex (16. század első negyede)

A címadás fontosságát aligha kell bizonygatni: a cím összefoglal, előre jelez, meghív vagy elriaszt, feltár, olykor elrejt, s mindezzel a szerzői – ezúttal kiállításrendezői – hozzáállás esszenciáját adja. Az OSZK-ban látható tárlat válogathatott a nyelvemlékekben megbúvó erőteljes (és ugyancsak sokat idézett) költői képekből, a kódexmásoló „kezek” szövegmelléki „kiszólásaiból”, címválasztása azonban a Halotti Beszéd kezdetére esett: „Látjátok feleim…” Biztonsági választás, csak semmi enigmatikusság, megfejtendő metafora, netán a kódexet létrehozó embert megidéző meghittség hangja – nem, a kiállítást látogató látja, amit látnia rendeltetik. S hallgatja is, kényszerűen, a gregoriánt és az ómagyar szöveg olvasatát egyszerre, hiába no, nem bízunk a szöveg erejében. Pedig visszahallgatnánk szívesen, kezünkbe is vennénk, ha tehetnénk, az eredeti szöveg felnagyított, ha kell, a technika révén olvashatóvá tett változatát, hiszen a röntgen, a spektroszkóp, a modern képalkotás megannyi eszköze már mindet képes a pergamen mélyrétegeiből is elővarázsolni, s ez a kutatást előre is vitte. Sajnos a „please touch” múzeumi fordulata egyelőre nem érkezett meg az OSZK-ba.

Elképzelem az Akadémia felhívására nyelvemlékek után kutató tudósok boldog pillanatait, amikor egy-egy latin nyelvű kódexben, szövegben elrejtve fölfedezték a magyar nyelv első írásos emlékeit, egy-egy szót, mondattöredéket, vagy váratlanul egy teljes magyar nyelvű verset! A láttatás igényéből keletkező kiállítási koncepcióba nem fér bele a látogató tevékeny részvétele, az önálló felfedezésre ösztönző környezet kialakítása. Hiába a plazmaképernyő, ha a modern technika nem interaktivitásra, hanem passzív befogadásra ösztönöz.
Átgondolt és gondolatébresztő, egyszersmind jól tervezett, invenciózus grafikai megoldásokat is fölmutató multimédiás tudástár is kapcsolódik a kiállításhoz. A most induló nyelvemlékek-honlap ugyan időnként kissé kényszeredetten választja szét a tudományos és ismeretterjesztő megközelítésmód kettősségében kínált tartalmakat, de szerencsére az adatbázis gazdái nem veszik túl komolyan a maguk szabta kereteket, s az olvasó is bátran böngészheti a komolyabbnak vagy lazábbnak szánt oldalakat: fotókat, leírásokat, hangos szövegolvasatokat, filmeket, későbbi korokban született feldolgozásokat. A jól tervezett nyitólap és a honlap átgondolt navigációs rendszere biztató: nemcsak a kódexrestaurálás és a nyelvészeti feltárás, de a multimédia-fejlesztés terén is rendelkezésre áll az a szaktudás a nemzeti könyvtárban, amely lehetővé teszi e különleges tárlat hiteles, hozzáértő, sokoldalú bemutatását. A továbbfejlesztés, kiegészítés előtt álló oldalon kínált multimédiás forrásgyűjtemény a digitális táblákkal felszerelt középiskolákban jól használható szemléltetőeszközként, illetve az önálló tanulást is szolgálja, akár még a magyar szakos egyetemistáknak is.

A kiállítás megtekinthető 2010. február 28-ig.

Címkék

Bírom a kritikát. Na, erre befizetek!
Még nem vagy előfizetőnk? Csatlakozz!

Előfizetek