Hirdetés

szfvar 20240118
budaors 20240118
szepmu 20240224 revizor
magveto krasznahorkai 20240117

MINTAALAKULAT

Combattimento Consort Amsterdam
2008. febr. 29.
A régizene-mozgalom jeles holland formációja Händel legkorábbi oratóriumát játszotta Pesten. S bár a darab az Idő és az Igazság diadalát hirdette, azért jutott szerep a Szépségnek és a Gyönyörnek is. LÁSZLÓ FERENC ÍRÁSA.

Az 1982-ben alapított Combattimento Consort Amsterdam meglehet nem oly széltében közismert és diccsel övezett, mint a historikus sztáregyüttesek (mondjuk a Les Arts Florissant, vagy épp Ton Koopman tíz nap múlva betoppanó Amszterdami Barokk Zenekara), ám működésük bízvást az egyre csak terebélyesedő mozgalom legjavához tartozik. Ezt bizonyította a LOW Fesztivál keretében megrendezett koncertjük is: a MÜPA Fesztiválszínházában a historikus zenélés letisztult kultúráját, s az együttes játékának példás összecsiszoltságát csodálhattuk.

Jan Willem de Vriend
Jan Willem de Vriend

Azt ugyan kívülállóként nem könnyű megérteni, hogy miképp is jön létre ez a pontos és fegyelmezettségében is zamatos összjáték a zenekarvezető Jan Willem de Vriend mozdulatai nyomán. A koncertmesteri pultnál helyet foglaló nagyszerű hegedűs ugyanis nem vezényel, vonómozgatásával is inkább csak a markáns váltásokat jelzi, s jobbára beéri a zenei folyamat élvezetéről tanúskodó bólingatásokkal. Alkalmasint a lényéből kiáramló szelíd, s mégis nyűgöző autoritás teszi, hogy a hangszeres zenészek és az énekes szólisták vállvetve követik akaratát, s hogy Georg Friedrich Händel oratóriuma emlékezetes élménnyé válik mindőnk számára.

A Combattimento meghitt interpretátora Händel műveinek, s ilyesformán okkal remélhettük, hogy az 1707-es Az Idő és az Igazság diadala (Il Trionfo del Tempo e del Disinganno) gyönyörteljes előadásban kerül elénk. S ha némi probléma árnyékot is vetett a produkcióra, azért várakozásainkban nem kellett csalatkoznunk. A mű az ifjú Händel itáliai éveiből való, az ősbemutatója is Rómában volt, szövegkönyvét pedig a mecénásként és poétaként egyaránt jeleskedő Benedetto Pamphili bíboros írta. Akárcsak a hagyomány szerint legeslegelső oratóriumnak (Cavalieri: Rappresentatione di Anima, et di Corpo), úgy ennek a műnek is szimbolikus elvont figurák a szereplői: a Szépség (Bellezza), a Gyönyör (Piacere), az Idő (Tempo) és az Igazság (Disinganno). Az életbölcsességekben, morálfilozófiai szentenciákban bővelkedő, s jórészt Petrarcha ihlette olasz librettó általuk üzen a mű közönségének, s igazítja a helyes útra a hallgatókat.

Combattimento Consort Amsterdam
Combattimento Consort Amsterdam

A meghirdetett szólisták közül a Gyönyör mezzó szólamgazdája, Anne Lise Sollied már a fellépés előtt megbetegedett, s helyére Elisabeth Scholl ugrott be, aki otthonos biztonsággal uralta a – lemezfelvételen is megörökített – partét. A mű leghíresebb, álomszép áriája, a második részben felhangzott “Lascia la spina” – kezdetű magándal is neki jutott, s a mesterien formált melódia (melynek ikre amúgy a Rinaldo második felvonásában is felhangzik) tökéletesen érvényesült előadásában. Patrizia Bicceré ugyancsak jól teljesített mint Szépség, s élmény volt hallani Nathalie Stutzmann dús alsó regiszterét az Igazság szólamában. Disinganno valójában nem szimpla igazságot jelent, az élettapasztalat, a felnyílt tekintetek igazsága ez, ha tetszik a kiábrándultságé, s Nathalie Stutzmann előadása jól érzékeltette e finom distinkciót.

Sajnos, az Idő szerepében felléptetett tenor, Carlo Vincenzo Allemanno már a koncert első felében is félreérthetetlenül jelét adta indiszpozíciójának. A második részre azután szinte teljesen elveszítette hangját, s ez egyes részletek kényszerű elhagyásához vezetett. Az oratórium utolsó perceire egyébiránt más szólistákon, s a közönség jelentős hányadán is kiütköztek a fáradtság jegyei. Ám mindez csak szeplő volt e szép estén, s úgy illendő, hogy a kritikus is megfogadja a Gyönyör áriába foglalt intelmét: “Hagyd a tüskét, szakítsd le a rózsát!

Címkék

Bírom a kritikát. Na, erre befizetek!
Még nem vagy előfizetőnk? Csatlakozz!

Előfizetek