 Bánsági Ildikó |
A kettő között a házitanító figura felhorgadó öntudatára alapozott irodalmi alkotásaink egyike keresi helyét. Móricz Zsigmond, Nagy Lajos és mások mélyen értették, árnyalt pszichológiával ábrázolták az áttörhetetlen osztálykorlátok miatti megalázottságát, semmibevettségét lázadássá robbantó, kenyéradó gazdáinak végül odapörkölő fiatalember indulatait. Molnár Ferencnél A hattyúban is hasonló történik. A sokoldalú, tehetséges, rokonszenves és szegény Ági Miklós házitanító beleszeret a címszereplőbe, Beatrix özvegy hercegné decens és tapasztalatlan lányába, a már jócskán huszon éves Alexandrába, akit egy trónörökös mamakedvence tökfilkóval épp most tervezett házasság királynévá is emelhet. Miklós csak tisztességtelenül kihasznált játékszer e hadműveletben. Szerelmét, becsületét, plebejus méltóságát védve a szókimondás viselkedési forradalmát zúdítja az ünnepi vacsorán összesereglett, fölényeskedő előkelőségek ómódi etikettjére és tervezett sakkhúzásaira. Másnapra azonban helyreáll a világrend: a szokásháborító házitanító távozik, a nem szerelmi házasság megköttetik.
 Jelenetkép |
Szinetár Miklós rendezése nem dönti el: a még Napóleon idejében trónfosztott, a koronás hatalomba anakronisztikusan visszavágyó családot és kapcsolt részeiket – valós történelmi szerep híján – délibábjai és múltmajmolása révén kívánja-e nevetségessé tenni, vagy azt keresi, hogy a már kevéssé, de rátartian őrzött formaságok közepette miként rezonál módosult tudatállapotuk az idők szavára. Stílustalanság, stílustörés mállaszt az Új Színház bemutatójának legtöbb elemében. Balla Ildikó díszletének hátsó frontja a Liliomfihoz illenék, elülsőbb részeiről is csak annyi jó mondható, hogy szellősek. A magyarországi emigrációban elmagyarosodott família mintatehenészetet létrehozó tagja, Beatrix (a különféle emelt, éles hangokban bízó Bánsági Ildikó), cselédre hasonlítóan rohangászó húga, Symphorosa (a tipegő, szökdelő sablonokból a harmadik felvonásra hirtelen kilépő Sztárek Andrea m. v.) és „a hattyú” (az energikusan, de szív nélkül játszó Nemes Wanda) népszínmű-eleganciájú képeslap-jelmezeket kaptak a jellemfestő szín- és formaérzékét ezúttal nem kamatoztató Balla Ildikótól.
Molnár ez esetben különösen míves (bár példázatosságának verbalitásában kissé poros) szövege és a finomságokra a legkevésbé sem ügyelő lendület, a rutinos játéktempó viszi a premiert – tagadhatatlanul a közönség örömére. Eperjes Károly ugyan tényleges szerepében annyit tördeli szerzetesi kézfejét, hogy e kemény marok is elkophatna belé (Jácint, Beatrix bátyja évtizedekkel ezelőtt, még nem Isten szolgájaként, a mondén életben forgolódott), az alak azonban elnyeri vaskos mintázottságát. Ági Miklós egyik csillagoség-magyarázatát az a vád éri, hogy száraz. Száraz Dénes, nomen est omen, száraz, szögletes házitanítót lő be magának (a fiú – ab ovo, már Molnárnál – sokkal jobban van eleresztve, mint tengődőnek tudott sorstársai). Papp Zoltán ismét kapott egy szerepet, amely nem az övé (Wunderlich ezredes), Caesar udvarmester szertartásaihoz és sóhajtozásaihoz viszont alighanem az ő idősebb fizimiskája, s nem Vass György gyerekképű fiatalsága illett volna.
 Jelenetkép |
A lökött, de nem hülye trónörököst, Albertet Almási Sándor enyhén begyógyszerezett, nem egykönnyen kiismerhető fajankónak mutatja, Norman Wisdom-ábrázattal (ha még mond valakinek valamit a hajdan oly népszerű – egy idősek otthonában ma is élő, kilencvennégy éves – angol komikus neve). A rendezés erőlteti, hogy homoerotikus gyanú övezze, azaz férfiként Albert ne legyen Miklós igazi vetélytársa. A szándék aztán visszájára fordul, hiszen a darabot megtoldó filmbejátszás szerint egyre-másra születnek a királyi utódok. Takács Katalin – mint jócskán polgáriasult anyacsászárnő-jelenség – törékeny-elpusztíthatatlan szentenciázó eszességgel, matrónás derűvel uralja a színmű befejező részét. Sejthető, hogy Mária Dominika hercegnő rég elhunyt férjének rideg felesége, jövendő menye papájának (Beatrix ugyancsak megboldogult férjének) viszont tüzes szeretője volt.
 Nemes Wanda és Eperjes Károly. Fotó: Puskel Zsolt (Forrás: PORT.hu) |
A rendezőnek az ilyesfajta apróságokhoz és a színészek kipróbált fogásaiban (Bánsági, Eperjes, Takács, Almási jó perceiben) való gyönyörködéshez volt kedve. A Szinetárnál régebben természetes intellektuális értelmező eredetiség és csiszolt formagond kerüli az előadást, melynek igazi drámája és ötlete a Molnár-darabon kívülre kerül. A filmfelvétel tanúsága szerint a társadalmi forradalmárrá öntudatosodó, s nyilván személyes bosszút is álló Ági Miklós előbb vöröskatonaként csap szét hajdani munkaadói között, majd – snitt! – ő is beolvad abba a röhejes nemzetközi vállalkozásba, amely a szereplők mindegyikének bőségesen fog tejelni (lévén egyik profilja a tejipar).