Hirdetés

szfvar 20240118
budaors 20240118
szepmu 20240224 revizor
magveto krasznahorkai 20240117

A BÁNYAPLÉZ HŐSEI

Forgács Péter: Hunky Blues – Az amerikai álom / 41. Magyar Filmszemle
2009. okt. 29.
Forgács Péter rendkívüli következetességgel épített életművének egyik legfontosabb és legérdekesebb darabja az amerikás magyarok életét és viszontagságait bemutató Hunky Blues. KOLOZSI LÁSZLÓ KRITIKÁJA.

Hunky Blues 02

Forgács Péter munkáinak tárgya a történelmi emlékezetet. Filmjeinek jelentős hányadában amatőr felvételekből dolgozva mutatja meg egy-egy történelmi esemény hátsó udvarát, fonákját, valódi – tehát a hétköznapi, az eseményekre befolyással nem bíró, de azokat mélyen vagy tragikusan megélő szereplőinek szemével láttatott – arcát. Filmjeit dokumentumfilmnek titulálni a filmek lealacsonyítása lenne, ugyanis egy Forgács Péter-dolgozat jóval több egy egyszerű dokumentumnál. Nem egy adott esemény vagy eseménysor megörökítésére tett kísérlet, hanem komplex alkotás, aminek legalább annyira fontos része a zene, a zenéhez illeszkedő vágás, az eredeti és nagyon sokrétű hangkép, tehát a film – Bíró Yvette kifejezésével – vertikális része, mint a horizontális, vagyis a történet; a történelmi idő.

Forgács filmjeinek legfőbb témája, még akkor is, ha nem dokumentum-jellegű filmet készít, az idő, hiszen ezt tematizálja a legújabb darabok közül a Nádas Péter szövegére készült Saját halál vagy a Von Höfler vagyok is. Az időnek csak a Forgács-filmekre jellemző kezelése attól válik különlegessé, hogy nem csupán az elbeszélt történetekkel, a megkérdezettek történeteivel, teszi átélhetővé a témául választott eseményt vagy kort – legyen az a harmincas évek vagy a holokausztot megelőző baljós idők –, hanem a hangulatok, sőt a szereplők gondolatainak, emlékképeinek a megidézésével is (a vertikális eszközök segítségével és olyan trükkökkel, mint a képek torzítása, az osztott képmezőben felvillanó párhuzamos történetek vagy a lassítások).

Hunky Blues 04

Ahogyan nem nevezhető Forgács Péter dokumentumfilmesnek – azaz csak annak –, úgy nem nevezhető médiaművésznek sem: nem a trükkök, nem a forma határozza meg a Privát Magyarország darabjainak hangulatát. Nem a különleges forma miatt olyan erősek. A dokumentumok, a felmutatott képek segítségével kibontakozó, feldolgozhatatlanul tragikus egyéni sorsok olyan megrendítően bontakoznak ki, mint W. G. Sebald könyveiben olvashatjuk. Kétségtelen, hogy Forgács a tragikus és érdekes sorsokra fókuszáló művei az új történelemszemléletéért küzdő Annales-iskolában gyökereznek, de Forgács – éppen különleges időszemlélete miatt – nem elsősorban történelemfilmeket készít, hanem emlékezetfilmeket. Az emlékezet sodrása határozza meg a filmek ritmusát, ehhez alkalmazkodott a Hunky Bluesban Másik János és Cserepes Károly zenéje is: a dalok többsége mintha emlékfoszlány volna.
Ahogy a Privát Magyarország sorozat darabjai, így a Hunky Blues is alapvetően egy gyűjtő darabjaira épül: de míg előbbi az amatőrfilmesek kockáit dolgozza fel, az új film a néprajzos Bakó Elemér anyagait, riportjait használja, melyeket Amerikába kivándorolt magyarokkal vett fel. (A kitántorgott szót már csak azért sem használom, mert Forgács, nagyon helyesen, nem idézi egyszer sem József Attilának a filmbe kéredzkedő sorait.) A Hunky Blues nem egy ember életútjára épít, nem egy hőse van. A legközelebb talán az egy hajónak és utasainak sorsát követő Dunai Exodus áll: az emlékezet-képek aránya kisebb, a történelemhez – a háttért adó eseményekhez – szorosabban kötődik, mint a korábbi Forgács-filmek.

Hunky Blues 07

A hősök tehát az Amerikában letelepedett (az emigráns kifejezést sem érjük tetten) magyarok. Az idő a XX. század fordulója és az azt követő évek; az amerikai bevándorlási törvény megszigorodásáig tartó első, nagy bevándorlási hullám időszaka, Theodore Roosevelt elnökségének ideje. A helyszín az Egyesült Államok keleti partja, természetesen a magyarok lakta New Brunswick ugyanúgy, mint a kisebb bányavárosok. A szereplők közül csak egy alak emelkedett fel, a bankár Kiss Emil, akivel csak azért foglalkozik behatóbban a film, mert az ő intézménye folyósította az otthoniaknak a pénzt, és tőle lehetett átvenni a hazulról jött küldeményeket: ő kezelte a magyarok tőkéjét. Nincs szó Zukor Adolfról, a szőrmekereskedőről, aki a Paramount Pictures alapítója, sem a még csecsemőként az USA-ba került gyermekéről, Fried Vilmosról, aki aztán a Foxot megteremtette, vagyis egyetlen nagypályás magyarról sem: minden szereplő hétköznapi hős. Hős, mert igenis volt bátorsága a hosszú útra és helytállt, ki a napi robotban, ki a bányában.
A Hunky Blues bemutatja az utat a tengeren túlra. A hajózási cégek panamáiról – arról, hogyan csapták be a jóhiszemű szegény parasztokat, akik Amerikába váltottak hajójegyet, de kénytelenek voltak Fiuméból indulni – ugyanúgy szót ejt, mint a letelepedés nehézségeiről, vagy arról, hogy milyen hátránnyal járt, hogy az utasok csak magyarul tudtak. Az írek, mivel bírták az angolt, kvalifikáltabb munkákat kaptak, a magyarok többsége a bányavállalatoknál kötött ki, a nyelvész Bakó számos olyan kifejezést gyűjtött, ami a bányamunkával kapcsolatos hunglish kifejezés: ilyen a bigány, azaz nyersvas (pig iron), a burd, azaz szállás (board), vagy a bányapléz, vagyis bányatelep (miner place). A bizarr, némelykor viccesen torz kifejezésektől hemzsegnek a megkérdezettek vallomásai is.
A képek forrása: hunkyblues.com
A képek forrása: hunkyblues.com
Bevallom, kissé meglepett, hogy a többnyire falusi emberek milyen szép magyarsággal tudnak érzelmeikről és motivációikról számot adni. A nyilatkozókat a jólét vágya mellett a szabadság vágya is fűtötte. Hallottak valamit rebesgetni az amerikai demokráciáról, egy országról, ahol elég csak jól dolgozni, nincsenek kiszolgáltatva a földesurak és gyárosok kényének-kedvének, és kemény munkával nem egyszerűen vihetik valamire, de a társadalom elismert tagjaivá is válhatnak. Egy olyan országról álmodtak, ahol nem az urambátyám kapcsolatok, a simulékonyak és gátlástalanok érdekhálózata határozza meg az érvényesülést. Amerika valóban a lehetőségek hazája volt. Egy magyar báró emlékezései mindezt megerősítik: ő keserűen számol be arról, hogy a magyar parasztok az Ígéret Földjén nem csak ígéreteket kaptak.
Forgács Péter honlapja pontosan fogalmaz: a film „a korai amerikai mozi, talált filmek, fényképek és interjúk sokaságát szövi össze egyetlen hatalmas tablóvá”. Nem csupán az interjúknak az egységes egésszé alakítása volt (lehetett) irtózatos munka, de a kép- és hanganyagok megkeresése is: a tabló ugyanis nagyon színes. Jut benne hely a hajókról készült képeknek, a bányamunka nehézségeit bemutató anyagoknak, a bálok, mulatságok felelevenítésének egyaránt. Forgács Péter számos intézményben (amerikai magyarok alapítványa, Ellis Island-i Hang- és Fotógyűjtemény, Bob Hope Memorial Libary stb.) éveken át kutatott. A Hunky Blues egy nagy vállalkozás szívós munkával elért eredménye.

Címkék

Bírom a kritikát. Na, erre befizetek!
Még nem vagy előfizetőnk? Csatlakozz!

Előfizetek