Fausta éneke
2009.10.29.

Fausta kecsua lány; titokzatos betegségét az anyatejjel szívta magába, legerősebben halott édesanyjához kötődik, éneke gyönggyé lesz, nőisége krumplivirággá bimbózik. Mágikus realista opusznak tűnik, pedig nincsenek csodák – kivéve a főszereplő, Magaly Solier szépségét. FÜRTH ESZTER ÍRÁSA.

M
Magaly Solier
A magyar fordítás ismét hihetetlen kreativitásról és megzabolázhatatlan értelmezési kényszerről tett tanúbizonyságot, már ami az idei Arany Medve-díjas film címét illeti. A spanyol La teta asustada, azaz ’ijedt csecs’ már angolul is a megszelídített Milk of Sorrow, vagyis ’a bánat teje’ címet kapta, magyarul pedig a filmből elvont szimbolikát kiolvasni vágyó Fausta énekeként vetítik. A metaforákat nem szép dolog a nézők szájába rágni, pláne nem a fordítással, a perui Claudia Llosa filmjével kapcsolatban pedig egyenesen botorság. A történet ugyanis (a spanyol címnek megfelelően) időnként zavarba ejtően konkrét, és nélkülöz mindenféle felmentő retorikát. A halottak itt tényleg halottak, a testben burjánzó növény is valóságos indákat hajt, az ősi kecsua dalokat pedig megvásárolja és bekebelezi a magas művészet.

A film főhőse, Fausta pedig egyáltalán nem szomorú, sokkal inkább riadt. Édesanyját terhessége alatt megerőszakolták, ezért a lány a címben szereplő ’teta asustada’, vagyis az anyamellből magába szívott ijedtség betegségében szenved. Az orvos szerint persze nem ez okozza a lány gyakori rosszullétét, sokkal inkább hibáztatható az a fájdalmas indákat hajtó krumpli, amit Fausta, anyja sorsát elkerülendő, a hüvelyében hord. Anyja halálakor az állandó rémületben élő lány kénytelen előmerészkedni rejtekhelyéről, hogy munkát vállalhasson egy idős zongoraművész házában. Az alkotói válságban szenvedő nő gyöngyökért veszi meg Fausta kecsua dalait, miközben a lány számára egyedül anyja jelent vigaszt, aki már kissé oszladozva, gyolcsba tekerve várja az ágy alatt a temetését.

Jelenetek a filmből
Jelenetek a filmből
Fantasztikumról tehát szó sincs, itt mindenre van reális magyarázat. Ez azért különös, mert a film egyébként éppen olyan, mint egy mágikus realista darab, csakhogy nem az. Pedig minden kelléke adott hozzá. Van itt halála után is jelen lévő anya, csak nem szellemként épül be a család életébe, hanem széteső félben lévő tetemként; van testben burjánzó növény, csak nem egy mágikus, megmagyarázhatatlan betegség tüneteként virágzó lótusz, hanem egy durva, ténylegesen Faustában élő krumpli formájában. Egy pimasz fricska erejéig még a Száz év magány elhíresült, az őserdő közepén megjelenő hajója is felbukkan, de itt nem a mágia szólítja szárazföldre a tengeri járművet, hanem egy kiábrándítóan valós teherautó szállítja át a kopár dűnék birodalmán. A Fausta éneke eljátszik azzal a lehetőséggel, hogy beilleszkedik a mágikus realizmus közönségsikerrel felbokrétázott dobozába, de végül csak felidézi a jól bevált kliséket, hogy még nyíltabban szegülhessen szembe a latin-amerikai sztárműfajjal.

Csodák tehát nincsenek, de azért a hűvös tárgyilagosságtól sem kell tartani, szimbólumok szép számmal akadnak a filmben. Például a magyar cím kedvence, Fausta éneke, ami maga az élő népköltészet, az élet szerves részét képező kommunikációs eszköz. A néprajzos lejegyzés előtti idillről árulkodik, hogy a lány nem tudja kétszer ugyanúgy elénekelni dalait, viszont minden élethelyzetben alkalmazni tudja őket. Az anya dalban emlékezik a vele megesett szörnyűségekre, Fausta pedig énekkel nyugtatja magát, amikor manikűrollóval nyesegeti krumplija hajtásait. A népköltészet szabad áradásának végül a művésznővel kötött biznisz vet véget, melynek eredményeként zongoratestbe záródik az addig megregulázhatatlan szájhagyomány. Szintén beszédes szimbólum Fausta nőiségének krumplija, amely mélyen a lány testében, bimbózva várja, hogy valaki leszakítsa virágát.

A film lassan hömpölygő líraiságát lazítja Fausta bácsikájának családi vállalkozása. A lakodalmak szervezésére és kivitelezésére szakosodott família teljes portfólióját végigderülhetjük. A kopár, porfútta sziklák közt düledező nyomorúságos házak tövében menedzselik rendezvényeiket a galambröptetéssel és más extrákkal tarkított „álomesküvőktől” a minimálköltségvetésű tömegesketésekig. A csúcs Fausta unokatestvérének, Máximának a menyegzője, ahol a röpülő uszály és a düledező falak előtt felállított vízeséses fotóháttér emeli a hangulatot. Közben a mama, morbid módon még mindig az ágy alatt oszlik, a kertben rögtönzött sírjában pedig a gyerekek pancsolnak.

Forrás: PORT.hu
Forrás: PORT.hu
Annak ellenére, hogy a Fausta éneke mentes minden közönséggyönyörködtető mágiától, rettentően lassú és hosszúra nyújtott, mégsem ereszti el a nézőt egy pillanatra sem. Ezt nemcsak a csodálatos tájaknak és melegen árnyalt színvilágának köszönheti, hanem a főszereplő Magaly Soliernek is. A lány szögletes indiánarcát közelről figyeli a kamera, így a legapróbb részletekig gyönyörködhetünk a vad vonások színésziskolát sosem látott mimikájában. A szerep egyébként minden ízében passzol a színésznőhöz, aki Peru egyik legelmaradottabb vidékéről származik, és még a berlini díjátadón is kecsuául mondott köszönetet.

A Fausta éneke minden szempontból a kitörés filmje: a lány kitör az őt gúzsba kötő félelemből és az anyja által ráhagyományozott babonás betegségből, vállalja nőiségét és a biztonságos házon kívüli élet kockázatát. Ugyanakkor a film a latin-amerikai mágikus realizmus divatjából is kitör, hiszen úgy görgeti végig abszurdba hajló történetét, hogy bár eljátszik vele, nem enged a jól eladható fantasztikum kísértésének.

Vö. Róbert Katalin: Mindent beletettek 
- köves -: A fonóban

Szerző: Fürth Eszter
Cím:  Fausta éneke (La teta asustada - The Milk of Sorrow),  Rendező, forgatókönyvíró:  Claudia Llosa,  Zeneszerző:  Selma Mutal,  Operatőr:  Natasha Braier,  Vágó:  Frank Gutiérrez,  Producer:  Antonio Chavarrías,  Claudia Llosa,  José María Morales,  Szereplők:  Magaly Solier,  Susi Sánchez,  Efraín Solís,  Marino Ballón,  Antolín Prieto
Címkék: Mozipremierek 2009