Hirdetés

szfvar 20240118
budaors 20240118
szepmu 20240224 revizor
magveto krasznahorkai 20240117

JÁNOSKA KÖNYVE

Mikszáth Kálmán Összes Művei 42. kötet
2008. febr. 28.
Az Elbeszélések tizenhatodik kötetével újabb becses sikert nyugtázhat a kritikai kiadás félévszázados vállalkozása. S bár az eredeti sorozatterv megvalósulása immár nem valószínű, azért e lassúdad széria egyre csak újabb meglepetésekkel szolgál. LÁSZLÓ FERENC CIKKE.

Mikszáth Kálmán 1893 és 1897 között született elbeszéléseit gyűjti egybe a kritikai összkiadás 42. kötete. Fontos évek voltak ezek Mikszáth számára művészileg éppúgy, mint politikai szempontból: ekkor jelentek meg olyan, máig közkedvelt regényei, mint a Szent Péter esernyője vagy a Beszterce ostroma, ez idő tájt zajlottak a polgári házasság bevezetése körül megvívott egyházpolitikai harcok, s a millennium istenbékéjét követően ekkoriban indult végromlásnak Mikszáth politikai otthona, a kormányzó Szabadelvű Párt. Eseménydús időszak, ám a kötetbe sorolt novellák mégsem a zajos vitákhoz kapcsolódnak, s döntően nem is a regényírás folyamatát kísérő téma- és ujjgyakorlatok.

mikszathosszes42Mert hát akadt Mikszáth életében más meghatározó esemény is, amelyről néhány éves hallgatás után épp ezekben az években adott számot önmagának és olvasóinak. “Nem voltak gyermekei, nem volt soha kis koporsó a házában […] Ezer szóval se mondhatnám meg jobban: sohase volt a házában kis koporsó…” – imígyen magyarázta a szerencse által kegyelt írótárs vélt fogyatkozásait Mikszáth a Jókai Mór élete és kora című életrajzi regényében. Meglepően kíméletlen és alighanem igazságtalan mondatok ezek, de egyszersmind fájdalmasan őszinték is, hiszen Mikszáth életének egyik legnagyobb megrázkódtatásáról árulkodnak. 1890-ben ugyanis torokgyíkban meghalt középső és legkedvesebb fia, a négyéves Jánoska, s ez a veszteség hosszabb időre kedélybeteggé tette az íráskedvében is erősen megcsappant írót.

A szomorú veszteségről, s annak visszamaradó fájdalmáról először abban az elbeszélésében írt Mikszáth, amely a jelen kötet legelején olvasható. A ló, a bárányka és a nyúl nem a kedélyes anekdotázót, vagy a rezignált csevegőt tája elénk; a szenvedő, a személyében mélyen érintett, de gyászát immár formába önteni képes Mikszáth hangja ez. A halott gyermek, s a melankolikus bánat ott kísért azután több más novellájában is: a felszíni derűt dermesztő hangulattal elegyítő ˝Az én pohárom˝ Jánoska sírba süppedését idézi, s a mesterien formált A piros harangok szintúgy egy négyéves kisfiú haláláról szól, még ha e csöppség nem is Jánoskának, hanem Marcinak neveztetik.

A Jánoskáról, s másik két fiáról, Laciról és Berciről írott elbeszélések mellett más témák is elénk bukkannak az 1893-at követő évek terméséből. Akad itt a neoabszolutizmus korszakát skiccelő szimplafenekű anekdota (Chorin császári biztos), választási és korteshistória (A paraszt kontesz), s az állatvilágba iktatott példázat (A diplomata). Elcsodálkozhatunk azon, hogy Mikszáth gyakran provinciális, bornírtan bercibácsis szentenciákból (pl. hogy a szerecsenek mind egyformák) is képes érvényes, megejtő bájú történetet kanyarítani, s egyik elbeszélésében (A szerencse pongyolában) egyszerre ismerhetjük fel a Gavallérok, s a Két választás Magyarországon előképét.

Ám a motívumazonosságok lajstromozása már át is vezet bennünket a kritikai kiadás apró betűs, második felébe, ahol is a tudós Hajdú Péter ad számot évtizednyi kutatásairól. Teljesítménye imponáló, s számos filológusi felfedezése, így például annak kinyomozása, hogy Mikszáth összesen majd’ harminc lapba sütötte el Kozsibrovszky tréfája című elbeszélését, nem pusztán Cholnoky Lászlót fosztja meg az eleddig neki tulajdonított rekord kétes dicsőségétől, de Mikszáth Kálmánnak a publicitás iránti fejlett érzékét is fényesen bizonyítja. S ugyan mely hálás olvasó ne érezné át a szenvedelmes böngész örömét, aki új szövegváltozatra bukkan az Aranyosmaróton kiadott Barsi Ellenőrben, vagy fellel egy ismeretlen írást a rövid életű Pápai Hírlapban?

A kritikai kiadás tehát, ha lassan is, de halad előre, s a kutatókon bizonnyal nem fog múlni az extenzív feltárás sikere. Mikszáth életműve alkalmasint még jócskán tartogat számunkra felfedeznivalót, csak győzzük kivárni.

Címkék

Bírom a kritikát. Na, erre befizetek!
Még nem vagy előfizetőnk? Csatlakozz!

Előfizetek