Válogatott Holmi – Hegedűs D. Géza estje / BŐF 2009
2009.10.21.

A Holmi-vers fogalmáról egy-másfél évtizede beszél a magyar lírakritika. A Holmi-vers a Nyugat-Újhold verseszmény egyenes ági folytatását jelenti. Holmiul vagy tud egy költő vagy nem. SZEGŐ JÁNOS ÍRÁSA.

Ez a váratlan és teljes ősztámadás, amely lassan télire fordul és fordít mindent, valamiképpen versszerűvé tette az utcákat is. Az indián nyarat néhány napja még kevélyen élvező fák leveleit zölden szakította le a viharos szél. A levelek a flaszteren hevernek. Hullt avar, amit felkavar a rossz szél. Megsárgulni se volt idejük. A Szent István körút, pláne, hogy a Margit-híd lezárása miatt gépkocsik sem közlekedhetnek rajta, olyan, akár egy Tóth Árpád-vers. Vagy Szép Ernő-sanzon. Vagy egy összetéveszthetetlen Kántor Péter-dal. „Hát mért, csak az igaz, hogy mindig sír a szél? / Hogy mindig tombol? Hogy mindig sziszeg? / Hogy mindig nyögve hull a falevél?” (Kántor Péter: Jégöröm)

A Holmi-vers fogalmáról egy-másfél évtizede beszél a magyar lírakritika. A Holmi-vers a Nyugat-Újhold verseszmény egyenes ági folytatását jelenti. Ezen túl pedig klasszikus erudíciót, világirodalmi jártasságot, korszerű hagyománytudatot, önkritikus iróniát, a formai tökéletességre és objektivitásra törekvő parnasszista líramodellt, modernségtradicionalista költői programmal. Holmiul vagy tud egy költő vagy nem.

Petri György
Petri György
Hegedűs D. Géza Válogatott Holmi című előadóestje ezt a Holmiságot próbálta felmutatni, és szavalói-színészi eszközökkel értelmezni. Az apropó: húszéves a Holmi. Hegedűs D. Géza, miután a rá jellemző és természetes kedvességgel köszöntötte a nézőket és zenésztársait (Dés Andrást és Fekete-Kovács Kornélt), a lapszületés körülményeit idézte fel. Ám ezt a történetet maguk a versek is szépen reprezentálták.

Petri György versei keretezték az estet. Elsőnek a Valami ismeretlen című verset hallhattuk. Már itt szembetűnő, pontosabban fülbetűnő volt, hogy Hegedűs D. mennyire máshogy mondja Petrit, mint például Vallai Péter. Ahol Vallai harsány és ironikus, ott Hegedűs D. Géza melankolikus és együtt érző. Ez a halkabb-lassabb tempó, a részvét, a könyörtelen részvét regiszterén a Hogy elérjek a napsütötte sávig esetében a vers egészen más dimenzióit tárta fel. Például a hétsoros lábjegyzet, Petri kiszólása („Hülyeség. Aquamarin szemed neked van…”) Hegedűs D. Géza interpretációjában sokkal intenzívebben tartozott hozzá a vers nagymonológjához, mint máskor. Az „undorítóan elesett” szintagma hangsúlyozása pedig a nő marmeladovi, megszomorított sorsát emelte ki. Ahogyan például a „Kevertet kért és sört, pikolót. Ízlését nem vitattam.” mondatokkal őszintén elismeri a nő választását. Az 1990. februári Holmi-szám különösen erősnek, vagy akár kivételesnek is mondható. Ebben a számban jelent meg a Napsütötte sáv, továbbá Takács Zsuzsa páratlan verse, az Édes Churchill, köszönöm a táviratot! is. De ugyanezeken a hasábokon látott napvilágot Baka István felkavaró, káprázatos költeménye, a Farkasok órája is. Hét-nyolc vers után pár percig a zenészek intenzív párbeszédét hallgathattuk. Fekete-Kovács játéka egyre inkább a minimalizmus maximuma, előadásában semmi póz. Dés András pedig bármilyen létező vagy nem létező felületen képes ütemet találni.

Vas István
Vas István
Hegedűs D. Géza összesen huszonöt szöveget mondott el. Huszonnégy verset és Mándy Iván Senki című 1995-ös költőien sűrű rövidprózáját. Összesen huszonegy költő hangján szólalt meg tehát Hegedűs D. Géza. Egészen más hangon szól Kányádi Sándor paradigmatikus verse, a Valaki jár a fák hegyén, Lator László Szabad vers című zaklatottan morajló költeménye vagy Kántor Péter nagy fesztávú, az élet abszurditásán bohócbölcsességgel filozofáló Megtanulni élni című remeke. (Lator és Kántor verse megint csak egymás szomszédjai az 1991/4-es lapszámban.) Ráadásul Hegedűs D. Géza interpretációiban végig hallhatóan hagyja a személyes érintettség hangsávját. Intonációjával nemhogy eltávolodna az adott szöveg esztétikai varázsától, szépségétől, hatásától, hanem a hatás közvetlen közelébe megy, vagy éppen ott marad. Átengedi magán a verssorokat. Hagyja, hogy hasson rá (is) a vers. Titka pedig az, hogy ez a szubjektív viszonyulás mégsem jelenti a romantikus széplélek teljes feloldódását, esztétikai megsemmisülését. Hegedűs D. Géza egyszerre a költő, aki írja, és az olvasó, aki olvassa a verset. Vagy a költő, aki olvassa saját versét, és kívülről hallja meg rímjét. Bent is van, és kint is. Hegedűs D. lágysága, omlóssága mindig határozott, karakteres attitűd. Ezzel a mozgással pedig nagy játéktér nyílik meg Hegedűs D. előtt, aki ezt a játékteret be is járja. Így lett egyaránt az este nagy pillanata a Rakovszky-vers, a legelső lapszámból, a Decline and Fall, Tandori Madárzsokéja, Orbán Ottó Melyben Balassi módjára fohászkodék című nagy verse, vagy Ágh István A nemzedékek behajózása című, 2008 októberében megjelent elégiája.

Hegedűs D. Géza
Hegedűs D. Géza
Hegedűs D. ugyanis végigmondja a Holmi történetét: Vas István kései remeke (Búcsúszó), majd a Vas István halálára íródott megrendült Várady Szabolcs-gyászvers (De te éltél), Nemes Nagy Ágnes posztumusz Istent kereső konfessziója (Istenről), egy-egy Imre Flóra és Csukás István költemény, hogy aztán megjelenjen Parti Nagy Lajos és Nádasdy Ádám, őket kövesse Kemény István, Tóth Krisztina és Szabó T. Anna. A végszó pedig megint csak Petri: Hogy jövök ahhoz, hogy idejöjjek, 1994 januárjából. De Hegedűs D. szenvedélyes szavalásával 2009 októberéből, a totális mából szól, illetve a mának szól. Ez egyrészt, Litván Györgyöt idézve, az októberek üzenete, másrészt pedig a pillanatnyi politikai valóságra történő reagálás. „Vadak vagyunk megint, / s vadásznának reánk. Ne legyen így”.

Hazafelé menet a szél tovább ordít, tovább süvít. „A Nagykörúton / szalad a szél, / bárki beszél, ő / belebeszél.” (Kántor Péter: Körúti szél)

Kapcsolódó cikkeinket és a támogatás adatait a Budapesti Őszi Fesztivál 2009 gyűjtőlapon olvashatják.

Szerző: Szegő János
Esemény:  Válogatott Holmi,  Alcím:  Írások, versek és dalok a 20 éves folyóiratból,  Előadó:  Hegedűs D. Géza,  Közreműködik:  Fekete-Kovács Kornél,  Dés András,  Dalok:  Kákonyi Árpád,  Helyszín:  Thália Színház - Új Stúdió,  Időpont:  2009. október 14.