Az Amadinda koncertje / BŐF 2009
2009.10.18.

Négy fiatal magyar, illetve Budapesten tanult zeneszerző új keletű (2004 és 2009 között komponált) műve, illetve a 73. születésnapját a napokban ünneplő Steve Reich 2003-ban bemutatott darabja szerepelt az Amadinda Ütőegyüttes koncertjének műsorán. MALINA JÁNOS CIKKE.

A hangverseny ennek megfelelően a „4 + 1” fantáziacímet viselte, utalva a két komponista-korosztály arányára a hangverseny műsorán.

A recenzens, ha már így szemléljük a dolgot, a maga részéről feltétlenül a fiatalokra voksol, mégpedig nem mennyiségi alapon, hanem azért, mert a négy ifjú szerző műveit sokszínűeknek és izgalmasaknak tartotta, külön-külön is, csokorba szedve pedig mindenképpen. Feltétlen köszönet illeti az Amadindát, személy szerint pedig Rácz Zoltánt, amiért neves együttesével ismételten és lelkesen sorompóba száll a tehetséges „ütős” zeneszerzők (és persze játékosok) népszerűsítése, pályájuk egyengetése érdekében.

Amadinda
Amadinda
Kerékfy Márton Schlag-Spiele című darabját például a szerző 2007-es diplomahangversenyén mutatta be az Amadinda; mint Rácz Zoltán bevezetőben elmondta, az akkori együttműködés volt a mostani hangverseny egyik inspirálója. Kerékfy műve kilenc tételből áll, a darab első harmadában a fából készült, a másodikban a bőr alapú hangszerek (különféle dobok), a harmadikban pedig a fém-instrumentumok hangzása a meghatározó. Egészében véve finoman kiegyensúlyozott és üdítően változatos hatást keltő kompozícióról van szó, amely méltó hangütéssel szolgált az egész hangverseny számára.

Számomra azonban a következő mű, Sztojanov Georgi Fuvolaversenye jelentette a koncert csúcspontját. A darab, úgy gondolom, mindenfajta idézőjel nélkül tekinthető fuvolaversenynek, s ez rávilágít az ütőegyüttes mint hangszerösszeálítás végtelen rugalmasságára: négy ütőhangszer ugyanis bármit jelenthet – kamara-formációt, ensemble-t, versenymű-kíséretet ugyanúgy, mint teljes ütős-zenekart. A Sztojanov-fuvolaversenyt a szóló mostani előadója, Győri Noémi rendelte meg a szerzőtől, ugyancsak „diplomahangverseny céljából történő felhasználásra”, s a komponista szabályos háromtételes versenyművet írt, invenciózus, gazdag anyagot felvonultató, szonátaformájú nyitótétellel, „éjszaka zenéje” karakterű lassúval és humoros elemeket sem nélkülöző zárótétellel.

A darabnak terjedelmi szempontból is a lassú tétel áll a középpontjában. Improvizatív jellege ellenére kész és megformált zene benyomását keltette, amely a visszatérő lírai éjszaka-hang mellett egy viaskodás- vagy hajszaszerű szakaszt is magába foglalt, s amelyben mind a kísérő „zenekar”, mind a szólista, Győri Noémi szuggesztíven és intenzív összhangban játszott, emlékezetesen szép teljesítményt nyújtva. A rövid zárótétel alaphangját Márta István Babaházi története óta klasszikussá vált „tekerhető mackófigurás gyerekjátékok” adták meg.

Győri Noémi
Győri Noémi
Horváth Balázs PIN Code Variations című „telegráfüzenete” minimális eszközökből hoz létre érdekfeszítő darabot. A mű falapocskákon és fadobokon előadott repetatív „pilinckázással” kezdődik, a különböző elemek azonban lassan szétcsúsznak és egészen új kombinációkat alkotnak. A rázott, gyűrögetett stb. hangkeltő eszközök bekapcsolódását a kiváló ökonómiával megírt darabban így jelentős eseményként érzékeljük, végül pedig az egy-egy hangon megfújható műanyag csövek mintegy a havasi kürt tágasságát és természeti asszociációit jelenítik meg. Mint a darab címéből és az ismertetőből kiderül, a kombinatorikus alapot mindehhez egy PIN-kód szolgáltatja; ennek ellenére az eredmény valóban élő hatású zene. Csak a PIN-kóddal vissza ne éljenek, nem érdemelné meg a szerző.

Juhász Balázs műve, a Jeladás - telegráfüzenet egy álmély Vlagyimir Szorokin-idézeten alapul, amely az örök békét áhítja – vagy inkább a mi áhítozásunk irrealitásán csipkelődik keserűen? A darab egy ütőjátékosra (Holló Aurél) és szalagra készült, ahol a kezdet megzendített üvegpoharak és tücsökciripelés finom kombinációjából áll, s ez tágul, fokozódik impozáns, gazdag fantáziával megírt kompozícióvá. A bejátszott Szorokin- és egyéb szövegtöredékek pedig végül (izgalmas) színező hangzáselemeknek bizonyulnak, nem pedig „megzenésített szövegeknek”.

A befejező rövid Steve Reich-darab két xilofonra, két vibrafonra és két zongorára (előadók: Fábry Boglárka és Oravecz György) íródott, mégpedig egy ismert koreográfus megrendelésére. A zene művészi mozgás kíséreteként bizonyára hatásos lehet; önmagában azonban a darab kommerciálisnak és meglehetősen súlytalannak hatott. Ez azonban mit sem vont le az egész hangverseny értékéből, amely mindvégig az értő közönség lelkes tetszésével találkozott.

Kapcsolódó cikkeinket és a támogatás adatait a Budapesti Őszi Fesztivál 2009 gyűjtőlapon olvashatják.

Vö. Zipernovszky Kornél: Elegáns entreé 
Dauner Nagy István: 2+2+1 
Danczi Csaba László: Amadinda koncert - Móricka módra  
Csengery Kristóf: Fegyelmezett ütések

Szerző: Malina János
Helyszín:  Thália Színház,  Időpont:  2009. október 11.