Hirdetés

szfvar 20240118
budaors 20240118
szepmu 20240224 revizor
magveto krasznahorkai 20240117

BESÚGÓ-E VAGY?

Mészáros Márta: Utolsó jelentés Annáról / 41. Magyar Filmszemle
2009. okt. 15.
Befér-e két feles közé a XX. század? Megdugják-e Kováts Adélt a fának döntve? Rá fog-e gyújtani Cserhalmi György? Fog-e kiabálni Eszenyi Enikő? Ezekkel a kérdésekkel ültem le megnézni Mészáros Márta új filmjét. TOROCZKAY ANDRÁS KRITIKÁJA.

Eszenyi Enikő
Eszenyi Enikő

Aki esetleg felhördülne, hogy „most miért mondod el”, az kérdezze meg magától: nem valami ilyesmit várunk, ha tudjuk, hogy magyar filmet nézünk? Ilyen szempontból ez a film tipikusnak mondható: Cserhalmi rágyújt, valaki megiszik egy felest a presszóban, Eszenyi kiabál, Kováts Adél meg csábít. És ez nem is volna baj: egy letűnt korszak néhány ikonikus és valóban jó színészét játszatni, miközben éppen arról a letűnt korszakról készítünk filmet, érdekes ötlet. Az sem akkora baj, hogy egyszerre érezzük majd magunkat gimnáziumi történelem fakultáción és szociológia szigorlaton. Örülök, ha elmagyarázzák nekem, milyen volt élni akkor.

Jelenet a filmből
Jelenet a filmből

De ha észreveszem, hogy tanítanak, hogy éppen rágják a számba a tananyagot, akkor hamar elunom magam és megsértődöm, amiért hülyének vagyok nézve. Az persze igaz, hogy nehéz helyzetben van bárki, aki erről a korszakról akar mesélni. Én lassan huszonnyolc leszek, de azért tudom, hogy milyen úttörőtáborban lenni, óvodában én is rajzoltam Aurórát, meg voltam fegyveres erők napján, de már előfizető voltam a Pókemberre, meg fiatalon utazhattam Bécsbe. Talán egy nálam fiatalabb majd nem érzi rosszul magát, csak nekem evidencia, hogy az oroszok kivonulása egyet jelent a rendszerváltással, és akkor felesleges még ki is mondani mindezt. De az már talán mindannyiunkat zavarni fog, hogy a film bátor témája (III/IIII-as ügynökösködés) valahol félúton elsikkad és a sokkal rizikómentesebb női főszereplőre összpontosít: Kéthly Annára.

Hámori Gabriella és Fekete Ernő
Hámori Gabriella és Fekete Ernő

Kéthly Anna olyan nő volt, aki nem bírt hallgatni, nem bírt megalkudni, élete valóban kiváló filmanyag. A film kerete beszélgetés egy presszóban: az elején Orbán Viktor van a tévében, Nagy Imre temetésén szónokol, vagyis éppen zajlik a rendszerváltás. A középkorú irodalmár, Faragó Péter (Fekete Ernő játssza) tudja, minden ki fog derülni a múltból, hát inkább ő vallja be bűnét az éppen Amerikába készülő öccsének: ’73-ban a kommunista párt azzal bízta meg brüsszeli útja előtt, hogy odakint kémkedjen Kéthly Anna (Eszenyi Enikő) után, aki az emigránsok életét szervezi, és a párt szeretné, ha itthon szem előtt lenne. A fiú nagybátyja (Cserhalmi György) Kéthly Anna szeretője volt itthon, és úgy gondolják a beszervezők, hogy ez a magánéleti láncszem a fiú segítségére lesz odakint. Tervük beválik, az idős nő régi szerelmét látja bele a fiatalemberbe, a fiatal Faragó pedig ontja magából a jelentéseket a neki sem annyira közömbös asszonyról.

Fekete Ernő és Kováts Adél
Fekete Ernő és Kováts Adél

Faragónak, a fiatalabbiknak, van itthon egy gyönyörű felesége (Hámori Gabriella), aki mit sem sejt férje ügynökösködéséről, és van Brüsszelben egy kulturális ügyekért felelős elvtársnő – Kováts Adél alakítja szexin –, aki terelgeti, ösztönzi a besúgóvá lett naiv bölcsészt. A film középpontjában mégsem a fiatalember drámája áll – ahogy pedig a kerettörténetből is gondolnánk –, hanem a megfigyelt nő, Kéthly Anna élete. Így aztán a magyar Mások élete helyett, amire egyébként nagy szüksége volna ennek az országnak, kapunk egy korrekt, bár kissé unalmas történelmi portréfilmet egy igazán karakán politikusról. Illetve még azt sem, hiszen a nő történelmi jelentőségét egyfelől elmondják nekünk, nézőknek, ami megintcsak a történelemórák hangulatát idézi, másfelől karrierje fontos szónoklatait flashbackekben láthatjuk is, amelyek ugyanezen történelemórák illusztrációi. A leghangsúlyosabbá a szerelmi szál válik: az idős nő és régi szerelmének unokaöccse között.

Kiváló színészeink, leszámítva az Amerikába készülő fiút játszó színészt, illetve az Anna testvéreként hiteltelen Czinkóczi Zsuzsát, egytől egyig képesek a feszes, információktól hemzsegő, vagy túlságosan korrajzos („Miért nem tudsz nyugton maradni?”) mondatokba életet lehelni. Fekete Ernő erős játékát nézve különösen fájó, hogy a vallon költészetről előadni készülő bölcsész pillanatok alatt vedlik át spiclivé, igazi drámai pillanatok nélkül.

Cserhalmi György (Forrás: PORT.hu)
Cserhalmi György (Forrás: PORT.hu)

Eszenyi Enikő ugyancsak hatásos alakítása olykor megbillen; a brüsszeli lakásbelsőben játszódó jelenetek és az öregség kissé sablonos ábrázolása levesz a játék meggyőző erejéből.  A film legsikerültebb perceiben a színészek József Attilát meg Ady Endrét szavalnak; közben Novák Emil szép képsorai peregnek, bár egyszer-kétszer idegesítően butácska beállítások is feltűnnek. A hippik táncolása a parkban, vagy a sírás az ablakpárkányon ülve (miközben odakint vigasztalanul esik az eső, és épp ott van egy írógép is, nem tudom, értik-e) szerepelhetne egy mobiltelefon-reklámban. Az álmodozós jelenetek, flashbackek – amikor a két férfi fölcserélődik Anna képzelődésében – élvezetesek. Erősek a párt működését vagy az akkori viszonyokat érzékeltető jelenetek is (az aktaolvasás, az „ajándék” hazatelefonálások). Minden érdekesebb és hitelesebb a filmben, mint a fókuszba állított szerelem a besúgó és besúgott között. Kár. 

Kapcsolódó cikkeinket és a támogatás adatait a 41. Magyar Filmszemle gyűjtőlapon olvashatják.

Vö. Lavicska Zsuzsanna: Az egyetlen igazi férfi a parlamentben 
Vajda Judit: Az emigráció királynője 
Magyari Péter: Kádár János országa egy asszony ellen 
Papp Sándor Zsigmond: Az új Eszenyi-film: A szép, hosszú semmi 
Turcsányi Sándor: Hová, hová, öreg Annám? 
Stőhr Lóránt: Tézisek a szabadságról

Címkék

Bírom a kritikát. Na, erre befizetek!
Még nem vagy előfizetőnk? Csatlakozz!

Előfizetek