Az anya elbocsátja a fiát a háborúba. A lánynak idős, hadirokkant apja teszi pokollá az életét. A feleségnek az elmebeteg, vérszagtól részeg katonatiszt férje teszi ugyanezt. Mindeközben időről időre hírnök érkezik, a hadsereg megbízásából, hol a halálhírt közli, hol kerekesszéket hoz a rokkant apának.
 Harsányi Attila és Bacskó Tünde |
Voltaképpen nem sokat ér, ha felidézzük a darab úgynevezett „cselekményét”, ezzel ugyanis édeskeveset árulunk el a szereplők közti viszonyokról. A Lovak az ablakban című darab ugyanis nem valamiféle lélektani realizmus jegyében áll, hanem az abszurd színház hagyományaira támaszkodik. A piros krumpliorral földíszített hírnök bohócdoktorként hozza a fiú halálhírét. A kerekesszéknek az égvilágon semmilyen fizikai funkciója nincs, leginkább egy kibelezett bicikliből készített mobil szobor. A szereplők pedig folyamatosan elbeszélnek egymás mellett. A mindenkori Nő egyre fokozódó kétségbeeséssel igyekszik követni a mindenkori Férfi őrületét – a Bacskó Tünde alakította Nő hol anya, hol lány, hol asszony, mellette a Férfit, aki apa, a fiú vagy a férj, Harsányi Attila játssza – és ott van még Tapasztó Ernő Hírnöke.
 Bacskó Tünde |
Ilyenformán azt is elhamarkodottság volna kijelenteni, hogy a mű témája „a” háború volna. Maga a háború – amit a darab összes férfi szereplője önértéknek, mi több, a világot magyarázó, a világnak értelmet adó entitásnak tekint – a velejéig groteszk világ foglalataként van jelen. Ha valamiről, hát leginkább a háborúba vetett hitről „szól” Matei Visniec munkája, arról a mentális roncsolódásról, amelynek az előföltétele, hogy a háború eszement logikáját magunkévá tegyük. A férfifigurák ilyen módon egytől egyig clownok, karikatúrák, amitől ez a témáját tekintve igencsak pesszimista dráma sötét humorú bohózattá válik. S az sem véletlen, hogy az egyes jeleneteket rövid kommentárok választják el egymástól: Tapasztó Ernő amolyan történelemkönyv-konferansziéként ismerteti az új status quót, amely Európa egy-egy nagy újkori háborújának a lezárásával jön létre. A különféle békekötéseket követő hódítások és határrevíziók listája groteszk mantrává áll össze, amely madártávlatból is láthatóvá teszi mindennek az öncélú abszurditását.
 Tapasztó Ernő és Bacskó Tünde (Forrás: PORT.hu) |
Radu Dinulescu rendezése biztos kézzel, okosan tárja föl a darabban rejlő rétegeket: az előadás (akár maga a háború jelensége) a groteszk humor és a pusztulás realitása között libikókázik. Harsányi Attila és Tapasztó Ernő kiváló szerepformálásai (Tapasztó Hírnöke minden jelenetében más-más karakter) egyaránt erős karikírozó gesztusokra épülnek, ezek a férfifigurák határozzák meg a jelenetek dinamikáját. Bacskó Tündének voltaképpen nehezebb a dolga: mindvégig jelen van a színen, és rezonálnia kell, föl kell vennie a tempót a háborúba ájult férfiakkal. Bacskó alakításában a három női karakter nem válik el élesen egymástól, mert közös, alárendelt és kiszolgáltatott helyzetük válik fontossá, amely túlmutat az abszurd keretein: a tragédia elszenvedője sosem a háborúban odavesző férfi, hanem az otthon maradó nő.
A leosztás első pillantásra magától értetődő: a férfiak elmennek harcolni és meghalnak, a nő sorsa pedig az, hogy előbb reménykedjék a visszatérésükben, aztán pedig gyászolja meg a hősöket. Ironikus módon a férfi szereplők, ahogy azt a Hírnöktől megtudhatjuk, nem az ellenség kezétől esnek el, hanem, úgymond, baleseteknek, a hadi gépezet szokványos üzemzavarainak az áldozatai. A záró jelenetben a Hírnök több zsáknyi katonai bakancsot zúdít a földön fekvő feleségre. A férjét a bajtársai taposták halálra, a holtteste ezernyi darabban ott van a talpakon. Nevet a közönség, de ahogy egyre nő a bakancshalom, ez a nevetés is sok lesz egy kicsit.
Kapcsolódó cikkeinket és a támogatás adatait a Pécs EKF 2010 gyűjtőlapon olvashatják.