Kis magyar pornográfia / MODEM, Debrecen
2009.09.27.

Az Esterházy-mű által ábrázolt világ szelleme annyiban mindenképpen uralkodik a kiállításon, hogy a felkért képzőművészek nagyobb része a megúszásra gyúrt: korábbi műveiket adták be, fittyet hánytak a regényre, vagy a műalkotás szerves részévé emelték az ellógás mozzanatát. RÁDAI ANDREA ÍRÁSA.

Esterházy Péter Kis magyar pornográfiája huszonöt évvel ezelőtt született; azóta a regény a Rákosi- és a Kádár-korszak emblematikus művévé vált. Az évforduló apropóján a debreceni Modern és Kortárs Művészeti Központ, a MODEM magyar képzőművészeket kért fel, hogy a könyvet alkotásaikkal értelmezzék át/újra a régi és az új rendszer viszonyának kontextusában. A kiállítás anyagának nagyobb része csak annyiban köthető a regényhez, hogy politikai mondanivalójuk (is) van – ami nem lenne baj, ha a kiállítási térben mindenhol jelenlevő Esterházy-idézetek nem kötnék az ebet a karóhoz.

Köves Éva alkotása
Köves Éva alkotása
A Kis Varsó (Gálik András és Havas Bálint) egy korábbi akciójukról készült fotóval szerepel a kiállításon. St. Auby Tamás 1978-ban fején vödörrel, nyakában „Kizárás gyakorlat büntetésmegelőző autoterápia” felirattal üldögélt a balatonboglári kápolnában. A megtorlás elébe menő performanszot a művészcsoport kérésére 2005-ben ismételte meg: az újabb esemény – bár elemeiben pontról pontra megismétli a régit – nyilvánvalóan más jelentéssel bír az új rendszer kontextusában. Esterházy Marcell Ganz Projekt II. Menzájában nosztalgiaként furakszik a jelenbe az a múlt, amelytől szabadulni szeretnénk. Az elhagyott gyárépületet ábrázoló fotók előtt aranyszínű festékkel bevont raklapon álló ételhordókra a Kádár-kori menza legtipikusabb ételnevei vannak gravírozva: a számban érzem a grízestészta, a paradicsomleves és a rizi-bizi ízét. A Kádár-kor iránti nosztalgiát úgyszintén tápláló régi bútordarabok lettek testté a testben, Csontó Lajos amorf tömbjeibe belefúródva (Barátok). Koronczi Endre talán önkritikát gyakorol, és a jelent elposványosító, mindmáig feldolgozatlan bűntudatot feldolgozására tesz kísérletet Csendőrpertu című videójában – mindenesetre teleköpködi a rendőrségi vizsgálószoba falát, egy lakást és a saját tükörképét. Példázatszerűnek hat Kicsiny Balázs fekete-fehér igazságokba és ítéletekbe belepusztuló mestere: az ajtó nélküli, sakktábla-mintás szobába bekukkantva festőlétráról lezuhant, földön heverő bábut látunk (A mester halála).

Kicsiny Balázs: Kis magyar pornográfia
Részlet Kicsiny Balázs alkotásából
Nemes Csaba szintén egy korábbi munkáját vette elő a kiállításra. A 2006-os zavargásokat feldolgozó Remake persze itt és most is üdítően hat: az elidegenítő animációk anekdotikus iróniája egyrészt valóban rokonítható az Esterházy-regénnyel, másrészt segítik megérteni, árnyalatokkal telíteni a sajnálatos eseményeket. Az új rendszert a hiány felől, a vadkapitalizmussal lépést tartani nem tudó vidék szemszögéből értelmezi Bukta Imre is: szociofestményei gumicsizmás parasztokat (Róza és Lőrinc) és egy prostituáltat ábrázolnak (A 3-ason), az utóbbiba ágyazott videón rőzsét gyűjt egy öregasszony. Szirtes János videója az osztályidegenség fogalmát értelmezi át az új rendszerben: ahogy az iskolában fellógatott kabátok közé nem illik a menyasszonyi és a vérvörös ruha, úgy lóg ki a tülszoknyában integető művész a bárgyún vigyorgó falusiak közül: a szakadék áthidalhatatlan.

Csontó Lajos: Öncenzúra. Forrás: port.hu
Csontó Lajos: Öncenzúra. Fotó: Gerő Tamás (Forrás: Port.hu - MODEM)
Nagy Kriszta – aki a kiállításhoz készült werkfilmben bevallja, hogy a regényt nem olvasta – pornográf festménnyel hozakodott elő. FeLugossy László videó-installációja vélhetően arra utal, hogy nem változott semmi, hiszen akár a regény születésekor is készülhetett volna. Eperjesi Ágnes a kibúvás „nem ér a nevem”-szlogenjét konceptualizálja ünnepélyes oszlopokra helyezett káposztafejekké. Lakner Antal szintén korábbi, Honfoglalás című rotációs prizmatábláján reklámsebességgel váltakoznak a Lánchíd címerei. Szabó Dezső Piss Parlamentje Andres Serranónak a maga korában rendkívül provokatív tettét, egy feszület vizeletbe helyezését ismétli, kicsiben. Baglyas Erika Exitjének – nem meglepő – nincs kijárata, és csak felmasírozás után olvasható a vörös szőnyeges lépcső tetején, a falra ragasztott felirat (A várakozás immorálissá tesz).

Mint konceptuális alkotás, nagyobb horderejű Gerhes Gábor és Wahorn András műve. A Kósa-büszt botrányát jól ismerhetjük a sajtóból (egy cikket ld. itt). A reakciókból, ellenreakciókból és a kompromisszumos megoldásból egyértelműsíthetjük, hogy a szobor csak mint katalizátor működött, s hogy a műalkotás által gerjesztett botrány maga a műalkotás. Wahorn András Nők a tetőn című installációja az adófizető polgárok és a művészetekre áldozó, pénzosztó hatalom igazi arculcsapása. Wahorn ugyanis a kiállításra kapott pénzből faanyagot vásárolt, fészerének tetejét megjavítandó, a gerendákra pedig sárga cetlikre ceruzával felfirkantott női arcokat helyezett.

Honfitársaim, maszatoljunk tovább, és/vagy jelentsük fel Wahorn Andrást?

A kiállítás megtekinthető 2009. október 25-ig.

Vö. Dékei Kriszta: Felturbózott Trabant 
Kricsfalusi: Politikus művészet 
Kozma Zsolt: A mű és a hatalom 
Mélyi József: Kósa mása politika 
Földes András: A grízes tészta megdicsőülése 
Debreceni Boglárka: Egy Pobjeda hátsó ülésén 

Szerző: Rádai Andrea
Kiállítás:  Kis magyar pornográfia,  Alcím:  Kiállítás a rendszerről, amiben élünk,  Helyszín:  MODEM, Debrecen,  Időpont:  2009. július 30 - október 25.,  Kurátor:  Gulyás Gábor,  Kiállító művészek:  Baglyas Erika,  Bukta Imre,  Csontó Lajos,  Csurka Eszter,  Eperjesi Ágnes,  Esterházy Marcell,  feLugossy László,  Gerber Pál,  Gerhes Gábor,  Keserue Zsolt,  Kicsiny Balázs,  Kis Varsó,  Koronczi Endre,  Köves Éva,  Lakner Antal,  Lovas Ilona,  Nagy Kriszta,  Nemes Csaba,  Németh Hajnal,  Szabó Dezső,  Szirtes János,  Szűcs Attila,  Wahorn András
Megítélt támogatás: 600 000 Ft
Támogató: Képzőművészeti Kollégium
A kiállítás megrendezésére és a hozzá kapcsolódó katalógusra (2009)