ISMÉTLÉS A TUDÁS

Az Esterházy-mű által ábrázolt világ szelleme annyiban mindenképpen uralkodik a kiállításon, hogy a felkért képzőművészek nagyobb része a megúszásra gyúrt: korábbi műveiket adták be, fittyet hánytak a regényre, vagy a műalkotás szerves részévé emelték az ellógás mozzanatát. RÁDAI ANDREA ÍRÁSA.

Esterházy Péter Kis magyar pornográfiája huszonöt évvel ezelőtt született; azóta a regény a Rákosi- és a Kádár-korszak emblematikus művévé vált. Az évforduló apropóján a debreceni Modern és Kortárs Művészeti Központ, a MODEM magyar képzőművészeket kért fel, hogy a könyvet alkotásaikkal értelmezzék át/újra a régi és az új rendszer viszonyának kontextusában. A kiállítás anyagának nagyobb része csak annyiban köthető a regényhez, hogy politikai mondanivalójuk (is) van – ami nem lenne baj, ha a kiállítási térben mindenhol jelenlevő Esterházy-idézetek nem kötnék az ebet a karóhoz.

Köves Éva alkotása

A Kis Varsó (Gálik András és Havas Bálint) egy korábbi akciójukról készült fotóval szerepel a kiállításon. St. Auby Tamás 1978-ban fején vödörrel, nyakában „Kizárás gyakorlat büntetésmegelőző autoterápia” felirattal üldögélt a balatonboglári kápolnában. A megtorlás elébe menő performanszot a művészcsoport kérésére 2005-ben ismételte meg: az újabb esemény – bár elemeiben pontról pontra megismétli a régit – nyilvánvalóan más jelentéssel bír az új rendszer kontextusában. Esterházy Marcell Ganz Projekt II. Menzájában nosztalgiaként furakszik a jelenbe az a múlt, amelytől szabadulni szeretnénk. Az elhagyott gyárépületet ábrázoló fotók előtt aranyszínű festékkel bevont raklapon álló ételhordókra a Kádár-kori menza legtipikusabb ételnevei vannak gravírozva: a számban érzem a grízestészta, a paradicsomleves és a rizi-bizi ízét. A Kádár-kor iránti nosztalgiát úgyszintén tápláló régi bútordarabok lettek testté a testben, Csontó Lajos amorf tömbjeibe belefúródva (Barátok). Koronczi Endre talán önkritikát gyakorol, és a jelent elposványosító, mindmáig feldolgozatlan bűntudatot feldolgozására tesz kísérletet Csendőrpertu című videójában – mindenesetre teleköpködi a rendőrségi vizsgálószoba falát, egy lakást és a saját tükörképét. Példázatszerűnek hat Kicsiny Balázs fekete-fehér igazságokba és ítéletekbe belepusztuló mestere: az ajtó nélküli, sakktábla-mintás szobába bekukkantva festőlétráról lezuhant, földön heverő bábut látunk (A mester halála).

Részlet Kicsiny Balázs alkotásából

Nemes Csaba szintén egy korábbi munkáját vette elő a kiállításra. A 2006-os zavargásokat feldolgozó Remake persze itt és most is üdítően hat: az elidegenítő animációk anekdotikus iróniája egyrészt valóban rokonítható az Esterházy-regénnyel, másrészt segítik megérteni, árnyalatokkal telíteni a sajnálatos eseményeket. Az új rendszert a hiány felől, a vadkapitalizmussal lépést tartani nem tudó vidék szemszögéből értelmezi Bukta Imre is: szociofestményei gumicsizmás parasztokat (Róza és Lőrinc) és egy prostituáltat ábrázolnak (A 3-ason), az utóbbiba ágyazott videón rőzsét gyűjt egy öregasszony. Szirtes János videója az osztályidegenség fogalmát értelmezi át az új rendszerben: ahogy az iskolában fellógatott kabátok közé nem illik a menyasszonyi és a vérvörös ruha, úgy lóg ki a tülszoknyában integető művész a bárgyún vigyorgó falusiak közül: a szakadék áthidalhatatlan.

Csontó Lajos: Öncenzúra. Fotó: Gerő Tamás (Forrás: Port.hu - MODEM)

Nagy Kriszta – aki a kiállításhoz készült werkfilmben bevallja, hogy a regényt nem olvasta – pornográf festménnyel hozakodott elő. FeLugossy László videó-installációja vélhetően arra utal, hogy nem változott semmi, hiszen akár a regény születésekor is készülhetett volna. Eperjesi Ágnes a kibúvás „nem ér a nevem”-szlogenjét konceptualizálja ünnepélyes oszlopokra helyezett káposztafejekké. Lakner Antal szintén korábbi, Honfoglalás című rotációs prizmatábláján reklámsebességgel váltakoznak a Lánchíd címerei. Szabó Dezső Piss Parlamentje Andres Serranónak a maga korában rendkívül provokatív tettét, egy feszület vizeletbe helyezését ismétli, kicsiben. Baglyas Erika Exitjének – nem meglepő – nincs kijárata, és csak felmasírozás után olvasható a vörös szőnyeges lépcső tetején, a falra ragasztott felirat (A várakozás immorálissá tesz).

Mint konceptuális alkotás, nagyobb horderejű Gerhes Gábor és Wahorn András műve. A Kósa-büszt botrányát jól ismerhetjük a sajtóból (egy cikket ld. itt). A reakciókból, ellenreakciókból és a kompromisszumos megoldásból egyértelműsíthetjük, hogy a szobor csak mint katalizátor működött, s hogy a műalkotás által gerjesztett botrány maga a műalkotás. Wahorn András Nők a tetőn című installációja az adófizető polgárok és a művészetekre áldozó, pénzosztó hatalom igazi arculcsapása. Wahorn ugyanis a kiállításra kapott pénzből faanyagot vásárolt, fészerének tetejét megjavítandó, a gerendákra pedig sárga cetlikre ceruzával felfirkantott női arcokat helyezett.

Honfitársaim, maszatoljunk tovább, és/vagy jelentsük fel Wahorn Andrást?

A kiállítás megtekinthető 2009. október 25-ig.

Vö. Dékei Kriszta: Felturbózott Trabant 
Kricsfalusi: Politikus művészet 
Kozma Zsolt: A mű és a hatalom 
Mélyi József: Kósa mása politika 
Földes András: A grízes tészta megdicsőülése 
Debreceni Boglárka: Egy Pobjeda hátsó ülésén