 Holland-flamand gyereknap. Fotó: lowfesztival.hu |
Tarján Vera piciknek tartott reggeli zenés foglalkozásából sajnos csak annyit csípek el, hogy a Ghymes muzsikájára pörögnek a három-négy éves kislánykák a galérián, Vera pedig kedvesen instruálja őket: „És most vegyétek le a tündérruhát…!” Azaz mire odaérek, a gyerkőcök már kifelé tartanak Tündérországból. Sebaj, van még látnivaló: aki a Millenáris Fogadóban ténykedő Apró Színházra bízza gyermekeit, számtalan lehetőség közül választhat, ráveheti őket szélmalom-készítésre, csempefestésre (a galéria fokain száradó művek spontán tárlat élményével ajándékozzák meg a lépcsőzőket), vagy az óriás társasjátékba is beszállhat. A kreatív foglalkozások és játékok némelyike kötődik a holland és flamand kultúrkörhöz, mások nem, de ez nem zavaró, lényeg, hogy a lelkes, huszonéveit taposó csapat – Tarján Vera (a tündérországi ritmusgyakorlat háziasszonya), Drávai Gabriella, Drávai Zója, Kulanda Nikolett, Harsay Gábor, Mészáros Gábor (a kellékekért, például a hatalmas hungarocell dobókockáért felelős tervező), Csík Andrea – azaz az Apró Színház bevonása a gyereknapba igazán szerencsés ötlet, hiszen ügyesen tömik be programokkal a nap kósza lyukacskáit.
 Holland-flamand gyereknap. Fotó: lowfesztival.hu |
A nap folyamán két előadás vár a látogatókra. Meg kell hagyni, meglehetős színvonalbeli különbség van a kettő között. Marieke Joosten a Danstheater Dee színeiben a Me, Myself and I egyszemélyes showműsorral készült, trükkös matrjoska babaként dobálva le magáról jelmezeit és alakváltozatait. Az előadó egy csillogó, kék, párnahuzatszerű anyagban elbújva bukkan fel először, mint egy amorf, izgő-mozgó lény, valahol félúton az elefánt és az ormányos hangyász között, de lesz még belőle puha, kipárnázott plüssruhás bohóclányka meg királylány is. Jó hangulatú, de meglehetősen egyszerű ez a produkció, három éves kor felett picit ingerszegény, bár az is igaz, hogy láttam olyan kislányt, aki elbűvölten rohangált, és transzban ismételgette: „Nézd, milyen csillogós a ruhája, és balettcipője is van, de szép!” Végezetül az előadó megpörgeti, megtáncoltatja kicsit a vállalkozó kedvű gyerekeket, és útjukra engedi őket.
 Holland-flamand gyereknap. Fotó: lowfesztival.hu |
D’Irque & Fien: Oh, suivant! (A következőt!) című előadása akrobatikával és zsonglőrködéssel teli, egyedi, emlékezetes bájú előadás. A sármos és tetovált D’Irque, egy másfél évtized utcaszínházi tapasztalatával bíró artista először a segítőtársait pécézi ki a közönség soraiból, ők lesznek azok, akik bűvészinasként asszisztálnak a produkcióhoz, van köztük felnőtt és gyerek, zsonglőrpalánta és öntudatos óvodás is. Társa és zongorakísérője, a fülig érő szájú, mosolygós Fien kunkori tincseivel, decens ruhájában feltörekvő színésznőt idéz valahonnan a régmúltból. A szereplők kora megállapíthatatlan, külsejük pedig évtizedekkel repít vissza minket az időben, akár a századelőig. Egy asztal, rajta teáskanna, csésze, egy szék és Fien zongorája (CD lejátszója?), valamint néhány alma – ennyi az összes kellék, de ezekkel az eszközökkel is csodát lehet művelni. Kellő profizmussal persze, abban pedig itt nincs hiány. D’Irque a felborított székeken, asztalokon kézenállva, bonyolult egyensúlygyakorlatokat épít pergő produkciójába, olykor pedig labdákkal zsonglőrködik – az egyik kiválasztott néző nagy, lepkehálószerű eszközzel kapkodja a felé potyogó labdákat. Varázsos burleszk, amit látunk, meglepetésekkel, meghökkentő pillanatokkal, apró csodákkal.
Egyetlen ponton törik meg a varázs, a taps után egy plüsskoronás kislány még odafut a színpadra, csak egy utolsó, aprócska trükköt, személyre szóló csodát várva, de a szereplők már nem tudnak mit kezdeni vele, zavarba jönnek és szelíden elhessegetik, a pici pedig kétségbeesetten, bőgve rohan le a színpadról. Civilben is kell tudni varázsolni, sajnos.
Kapcsolódó cikkünk:
LOW Holland-Flamand Kultfeszt 2008