A többek között a Híd a Kwai folyón, a Rakparton vagy az Arábiai Lawrence című klasszikusok produceréről, Sam Spiegelről elnevezett, rövidfilmekre specializálódott filmes iskola húsz éve létezik. Ez idő alatt a diákok mellett maga az intézmény is számos elismerésben részesült világszerte: a hírek szerint az innen kikerülő hallgatók látásmódja nagy hatással van az egész mai izraeli filmművészetre.
 Tolya |
Bár kétségtelen, hogy a Sam Spiegel Filmakadémia hallgatóinak a KINO moziban szeptember 5-7. között bemutatott filmjei között voltak igazán friss szemléletű alkotások, de az összbenyomást mégis inkább a lehangoló és elgondolkodtató jelzőkkel lehetne leírni. Vidítónak legfeljebb a Tolya nevű szösszenetet mondanám: a tavalyi Mediwave-en is bemutatott, a 2007-es marosvásárhelyi Alter-Native Filmfesztiválon fődíjjal jutalmazott filmben Rodeon Brodsky kilenc percben mond el mindent az akadályokat nem ismerő, igaz szerelemről, nem a megszokott sablonok szerint. Az Izraelben dolgozó orosz vendégmunkás, Tolya szerelmi vallomásán egyszerre lehet röhögni és elérzékenyülni. Tolya, akárcsak a többi, lovagias jó munkásember, beáll az utcai telefonfülke előtt kígyózó sorba. Nemzetközi nőnap van ugyanis: a férjek kötelességtudóan hívják a világ másik felén maradt feleséget. Tolya kivárja a sort, tudja, neki időre van szüksége, hisz hosszú levelet készül beolvasni hitvesének, Natashának. Ám a szép szavakból egyet sem tud elmondani, mert épp aznap reggel esett ki egy újabb foga. A fogatlan trubadúr nem adja fel és egy olyan nyelvet választ, amit felesége még így is megért: szerelmes kandúrként nyávogni kezd a telefonba, mire Natasha elfogódottan kacag.
 Városnézés idegenvetővel |
A Jaffa további programját megnézve feltűnő, hogy a fiatal filmesek a zsidó illetve izraeli lét árnyoldalaira összpontosítottak. Benjamin Freidenberg álomszerű, művészi képek füzéréből álló filmje, a Városnézés idegenvezetővel Jeruzsálemről fest lehangoló képet. Bár a kulissza valóban Jeruzsálem, a túra tulajdonképpen az ebben a városban magányosan élő, fantáziavilágba menekült férfi, Eitan lelkében zajlik, akinek az a munkája, hogy éjszakánként az úttestre felfesse a felezővonalat. A film, akár az útburkolatra fújt, szaggatott, fehér vonal, nagy kihagyásokkal és a van és a nincs között folyamatosan ugrálva mesél. A végére már afelől is elbizonytalanodunk, hogy amit Eitan-ról megtudunk, abból mi a valóság és mi a férfi fantáziájának szüleménye.
 Sábeszi mulatság |
Megrázó történetet mesél el Michal Brezis és Oded Binnun Sábeszi mulatság című filmje. A szigorú vallásos körülmények között nevelkedő Rachel ártatlan csínytevéséből – sábeszkor elszökik két barátnőjével bulizni – végzetes bűn lesz, amikor a kiruccanók balesetet szenvednek, és Rachel a lebukástól való félelmében otthagyja a két sérült lányt a baleset helyszínén.
Talia Lavie számos filmfesztiválon (többek között Berlinben, Karlovy Vary-ban és Tokióban is) díjazott rövidfilmje, a Helyettes rendkívül cinikus hangvételű film, amely a katonai szolgálatot teljesítő nőkről tálal kiábrándító történetet. A film egy furcsa párról szól. Az áthelyezését repesve váró, belevaló Zohara túlélő típus, aki bármi is történjen, mindig a talpára esik. Az ő posztját átvenni készülő lány azonban nemcsak a támaszponton lenni, de élni is utál. Öngyilkossági kísérlete után Zohara várva várt áthelyezését elhalasztják, hiszen neki kell őrködnie a lány mellett, nehogy újra megpróbáljon véget vetni életének. Egyik sem akar a másiknak rosszat, de mindegyik csak úgy hajthatja végre tervét, ha a másiknak keresztbe tesz. Happy endre esély sincs.
 Szülőföld |
A fesztivál legérdekesebb alkotása, az ötvenperces Szülőföld újabb különös párost láttat. Dani Rosenberg 1948-ban játszódó filmje két férfi alakján keresztül mutatja be a világháború utáni, Izrael születése körüli történelmi helyzetet. Lolek egyenesen valamelyik haláltáborból tart Izraelbe, szerelme fényképével és egy haifai címmel a zsebében azonban a sivatag kellős közepén leszállítják az őt vivő teherautóról. Épphogy túlélt egy háborút, mire rögtön egy másikba csöppen: egy másik zsidó férfival közösen egy támaszponton őrködve kell harcolnia régi-új szülőföldjükért.
Hamar kiderül, hogy a sápadt, nyüzüge, viccelődő Lolek és egyetlen társa, a napbarnított, izmos, és minden humorérzék híján lévő, szadista katona számára egészen mást jelent a „haza”. Lolek kietlen világban találja magát: kíméletlenül szívja el erejét a tűző nap, nincs élet, nincs víz, ráadásul az egyetlen ember, aki társa lehetne, olyan nyelven beszél hozzá, amiből egy szót sem ért, hiszen ő nem héberül, hanem jiddisül beszél. Ellensége lesz a földije, s tudja, hogy csak egyetlen módon juthat el az áhított nőhöz, a vágyott otthonba: ha új hazája árulójává lesz és megöli az őt folyamatosan megalázó katonát. Tökéletesen építkező film kevés beszéddel és sok expresszív képpel, mely képes új szemszögből megvilágítani a történelem egy sokat tárgyalt szeletét.