Hirdetés

szfvar 20240118
budaors 20240118
szepmu 20240224 revizor
magveto krasznahorkai 20240117

ANIMÁLT RETTENET

Hotel Modern: Camp
2008. febr. 24.
Csak ennyi az élet? Irdatlan demiurgoszok közönyösen pakolásszák a néma embertömeget a vonatról a gázkamrába, láthatatlan kezek tolják be a meztelen hullákat a kemencékbe. Perfekcionista munkájukba olykor hiba csúszik: egy rab megkínzott társainak hullái között éledez. JÁSZAY TAMÁS KRITIKÁJA.
Jelenet az előadásból. Forrás: lowfesztival.hu
Jelenet az előadásból. Forrás: lowfesztival.hu

Ezek az iszonyú képek az emberiség emlékezetébe égtek, remélhetőleg kitörölhetetlenül. Az egész Európa területén működtetett több tucatnyi koncentrációs tábor, és élükön a talán legismertebb, Auschwitz-Birkenau szögesdróttal elkerített területén történtekről csak dadogva tudunk beszélni ma is. Akárhogyis, felejteni nem szabad, és itt már áttértünk a rotterdami székhelyű Hotel Modern társulatának egy korábbi, Budapesten majd’ két évvel ezelőtt látható munkájára, A nagy háború címűre. Annak az előadásnak mintha az egyik üzenete éppen az lett volna, hogy hibázunk, amikor – részben időbeli távolságunk miatt, részben azért, mert korszerűtlennek gondoljuk a lassan száz évvel ezelőtti történések észbentartását – megfeledkezünk az első világháború borzalmairól. Az erről való beszédmód, a választott forma szokatlan, ám mégis hatékony volt: máig emlékszem például a petrezselyemzöldből „épített” formás erdő leégésére.

Jelenet az előadásból. Forrás: lowfesztival.hu
Jelenet az előadásból. Forrás: lowfesztival.hu

Ugyanis a Hotel Modern párszemélyes alkotócsapata miniatűr kamerákkal felszerelkezve, élőben filmezi a meghökkentő részletgazdagsággal, mégis a szükséges absztrakcióval ábrázolt, feltehetőleg méretarányosan lekicsinyített terekben zajló, gigantikus terepasztalokra átplántált történéseket. A néhány négyzetméteres területen az akciókat a szereplők nemcsak filmezik, hanem elő is idézik, az eredmény a színpad mögött látható óriási kivetítőn követhető. A LOW Fesztivál keretében a Trafóban vendégeskedő Camp (Tábor) című, alig egyórás előadásukban az auschwitzi láger egy napját mesélik el a mi színházi életünkből szinte teljesen hiányzó, erősen elidegenítő módszerrel.

A dolog valószínűleg éppen rideg minimalizmusa miatt működik ebben az esetben. Az ezúttal a Trafó szinte egész színpadát beterítő miniatűr városállam, vagyis az auschwitzi koncentrációs tábor élethű makettje önmagában megdöbbentő, majd az oldalról előkerülő, papírtálcákra ragasztott több ezer (!) kézzel formázott apró, 7-8 centiméter magas, egyforma csíkos rabruhába bújtatott emberfigura, és viharos gyorsasággal lebonyolított „beosztásuk” a láger különböző részlegeibe borzongató látványosság. És nincsen szívfacsaró zene, nem tűz át a szögesdróton a naplemente, nincsen önsajnáló, könnyes meghatódottság sem.

Jelenet az előadásból. Forrás: lowfesztival.hu
Jelenet az előadásból. Forrás: lowfesztival.hu

Semmi más nincsen, csak az animált rettenet. Van a miheztartás végett a többi rab előtt levezényelt nyilvános akasztás; van az elektromos kerítésre vetődő, és szenvedéseinek önként így véget vető rab; van az udvart takarító rabot sajátmaga szórakoztatására célkeresztbe vevő, de ez alkalommal az életét még megkímélő fogvatartó; vannak a gázkamrába beterelt, védtelen, áttetsző testek, akikből csak formátlan emberkupac marad, amikor kinyílnak a hatalmas fémajtók; ott vannak a halottak után maradt, elszállított és gondosan szétválogatott személyes tárgyak: babák, ruhadarabok, könyvek, és egy menóra is.

A kamera szenvtelenül rögzíti mindazt, amit a szürke ruhába bújtatott emberóriások elkövetnek a törpék tehetetlen világában. Az apró kézikamerák rögzítette képet enyhén lekerekített képkivágásban látjuk viszont a színpadot körbevevő fehér függönyre vetítve: a gépet tartó kéz kiküszöbölhetetlen remegése mellett ez is azt a benyomást kelti, hogy kéretlen nézői, mintegy kukkolói vagyunk a táborban lakók életének és halálának. Elviselhetetlen az a reflektálatlan, kiszámított professzionalizmus, amivel ez az egész zajlik.

Jelenet az előadásból. Forrás: lowfesztival.hu
Jelenet az előadásból. Forrás: lowfesztival.hu

És – bármilyen abszurdnak hangzik – elviselhetetlen a bábok kiszolgáltatottságának premier plánban történő szemlélése. Hiába tudom, hogy a háromezer apró figurának se agya, se szíve, de még arca sincsen, amikor a kamera néma csöndben pásztázza végtelen soraikat, önkéntelenül is élettörténeteket kezdek gyártani a kifejezéstelen tekintetek gazdáinak. Amikor pedig az éhezéstől és megpróbáltatásoktól legyengült, vállán cipelt súlyos terhével a földre zuhant rabot az egyik kápó hosszan és módszeresen agyonveri, nem azért borzongok, mert a hangszórók minden ütést ezerszeres hangosításban adnak vissza.

Na persze, hatásvadász. De mélységesen őszinte.

Kapcsolódó cikkünk:
LOW Holland-Flamand Kultfeszt 2008

 

Címkék

Bírom a kritikát. Na, erre befizetek!
Még nem vagy előfizetőnk? Csatlakozz!

Előfizetek