Hirdetés

szfvar 20240118
budaors 20240118
szepmu 20240224 revizor
magveto krasznahorkai 20240117

MINDENT APÁMRÓL

Tóth Barnabás: Rózsaszín sajt / 41. Magyar Filmszemle
2009. szept. 9.
Egy medikus fiú és egy nőgyógyász apa, no meg lányok és asszonyok, avagy kire ütött ez a gyerek? HUNGLER TÍMEA KRITIKÁJA.

A talányos cím össze sem foglalhatná jobban Tóth Barnabás első rendezését, mely a sajtok és a „rózsaszín sajtok”, vagyis – hogy nyomdafestéket tűrően fogalmazzunk – a női ivarszervek körül forog. E két dolog azonban csak a mozi fecsegő felszíne, melynek nem is annyira hallgatag mélysége egy konfliktusokkal terhes apa-fiú viszony, ami valahogy mindig a (rózsaszín) sajtok apropóján kerül robbanás közeli állapotba.

Douceline Derréal és Tóth Barnabás
Douceline Derréal és Tóth Barnabás

A két főszereplő a tizenkilenc éves medikus, Dani (a rendező, Tóth Barnabás alakításában) és az ötvenes éveiben járó nőgyógyász papa, Tibor (Bezerédi Zoltán). Ők ketten különbözőbbek már nem is lehetnének: a fiát a francia mama halála óta egyedül nevelő doktor megállás nélkül hajkurássza a csajokat, és – talán a szakmájából (is) adódóan – meglehetősen egyszerű ars poeticával bír az életre nézve, miszerint a lényeg a női lábak között keresendő. Fiát ennél összetettebb jellemmel áldotta/verte meg a sors: bár apja vágyait követve az orvosira jár, de mestere a repülő csészealjra emlékeztető Hang-dobnak, fontos számára a barátság, azonkívül a nagy szerelemről ábrándozik.

Adott tehát egy, a jellemekből adódó konfliktus és egy klasszikus generációk közti harc, mely ez esetben fordított szereposztású: a középkorú Tibor az örök, lázadó, szemtelen, korlátokat nem tűrő kamasz, míg az egyetemista Dani a konzervatív értéket hirdető „szülő-típus”. A film problémafelvetése (elszakadás az apától, felnőtté válás, rivalizáció az azonos nemű rokonok között) fontos és méltányolandó gesztus a stáb részéről – a kivitelezésbe azonban némi hiba csúszott.

Spindler Béla és Bezerédi Zoltán
Spindler Béla és Bezerédi Zoltán

A Hangyák a gatyában stílusában fogant altesti poénok számos jelenetben öncélúak, ráadásul túl sok van belőlük – értem ugyan, hogy ezek Tibor jellemét hivatottak megvilágítani, csak hát a kevesebb megint több lenne. Egy rutinos pszichiáter hamar átlátná, hogy nem a magányos, álmodozó fiúval, hanem az apával van itt a legfőbb baj. Ez egyébként idővel Daninak is leesik, hogy aztán a film egyik legjobb jelenetében Tibor arcába vágja az igazságot. Röviden: nem éppen rokonszenves szerzet az illatos (rózsaszín) sajtokért (különösen a franciákért) rajongó nőgyógyász – az még hagyján, hogy állandóan verseng a fiával, akinek a férfiasságát kóbor numerákban meg visszatartott levegőben méri, de ráadásul marhaságokkal is tömi a fejét, legalábbis tőle származik azon felvetés, mely szerint a rózsaszín sajt bizony sajtszagú.

Hogy szegény, a sajtokért nem rajongó Dániel libidója ezzel a megcáfolhatatlannak tetsző kijelentéssel nem intéződik el egy életre, csak a család francia ágának és a Franciaországba tett kiruccanásnak köszönhető. Itt ismerkedik össze a sajtüzemet vezető és az év sajttermelője címmel büszkélkedő harmincas Isabelle-lel (Douceline Derréal), aki kedvességével, no meg azzal, hogy tiszteletben tartja Daninak egy magyar szinkronúszó lány (Lisztes Linda) iránt táplált plátói szerelmét, helyrebillenti a srác férfiúi önbecsülését. A filmnek a „sajt-rózsaszín sajt” mellett a víz is többször visszatérő motívuma. Dani az uszodában látja meg Ritát, a szinkronúszó lányt; itt verseng apjával azon, hogy ki bírja egy szuflával végigúszni a medencét – ezeknél is fontosabb vonás azonban, hogy a víz egyfajta oltalmazó magzatvíz is az anyátlan fiú számára: a víz alatti, törökülésben eltöltött pillanatok legalább olyan boldogságot, önfeledtséget jelentenek a számára, mint az az idő, amit a hangszerének szán. (Itt jegyzendő meg, hogy a dobszólók remekek.)

Eke Angéla és Tóth Barnabás. Forrás: PORT.hu
Eke Angéla és Tóth Barnabás. Forrás: PORT.hu

A Rózsaszín sajt nem volna romantikus vígjáték, ha nem happy enddel zárulna (igaz, itt egymásra találás helyett elszakadást látunk). Dani kiröpül a „sajtszagú” fészekből, végre a maga útját kezdi járni a maga tempójában és a maga értékrendjéhez mérten. A „rettenetes szülő” végeredményben megtette a kötelességét: lehetett lázadni ellene és gyűlölve szeretni őt.

Tóth Barnabás első nagyjátékfilmje problémafelvetésben, történetvezetésében fontos „így jöttem” mozi, s mint ilyen, folytatja a hagyományt, melyet olyan magyar filmek fémjeleznek, mint az Apa, az Eldorado, vagy legutóbb a Kalandorok és az Apaföld. Amerikai tini vígjátékokra emlékeztető, nem egyszer a közönségesség határát súroló dialógusai miatt azonban igencsak vegyes benyomást hagy maga után.

Kapcsolódó cikkeinket és a támogatás adatait a 41. Magyar Filmszemle gyűjtőlapon olvashatják.

Vö. Kotz Laura Zsófia: Szerepzavarban 
Lavicska Zsuzsanna: Az apját egyedül nevelő gyerek 
Deák Dániel: Fiam beájulna 
Papp Sándor Zsigmond: Nyár végi, könnyed lubickolás 
Stőhr Lóránt: A sajt anatómiája 
Jankovics Márton: Apák és fiúk 

Címkék

Bírom a kritikát. Na, erre befizetek!
Még nem vagy előfizetőnk? Csatlakozz!

Előfizetek