A kolozsvári székhelyű Koinónia Kiadó gyerekeknek készült sorozata egy-egy város történetét mutatja be az őskortól napjainkig, rövid szövegek és részletes rajzok segítségével. A Marosvásárhely című rész szerzői – történészek, művészettörténészek és a grafikus – láthatóan politikai korrektségre és tudományos precizitásra törekedtek, ugyanakkor a gyerekek számára is érthető kötetből árad a kedves játékosság.
Míg az egy-egy korszakot felölelő, szociográfiai adatokat is tartalmazó szövegek áttekintik, hogy a város miként kapcsolódott be a történelem folyásába, a fejezeteket illusztráló, kétoldalas tablóképek szinkrón állapotot ábrázolnak: hóban-fagyban vaddisznót elejtő vadászokat és tűznél melegedő asszonyokat, vagy éppen virágba borult fák közt vásározó, építkező, ide-oda igyekvő, tereferélő embereket. A Vártemplom az egyik fejezetben még csak épül, a következőben már a város fölé magasodik, később pedig – a várost pusztító tűzvész után – rogyadoznak falai. A szövegben szereplő vagy a lakosok számára jól ismert helyek és épületek be vannak számozva, így például az őskort ábrázoló képen is beazonosíthatjuk a Várdomb helyét. A számozás egyébként lehetne alaposabb – számomra (pedig rendelkezem némi helyismerettel) az sem derült ki, hogy mi volt a mai főutca helyén az ókorban vagy a kora középkorban. A következetesen végigvitt, részletesebb számozás talán nehézkesebbé tenné a megértést, de talán még jobban tudatosítaná a gyerekekben, hogyan rakódnak egymásra a történelmi korok.
Néhány fejezetben a kétoldalas tablóképek kisebb méretű rajzokkal és hosszabb leírásokkal egészülnek ki, melyek a város történetében fontos szerepet játszó fogalmakat fejtenek ki részletesen, vagy a város történetének egy-egy kedves anekdotájára vagy fontos mozzanatára világítanak rá. A gyerekek például megismerkedhetnek a városi kiváltságokkal vagy a céhek tevékenységével; megtudhatják, hogy mi történt Marosvásárhelyen a 15 éves háború idején, 1848-ban vagy 1990 márciusában; bájos történetek számolnak be a 16. századi iskolai életről, a koldusoknak osztogatott Rumford-levesről, vagy arról, hogy hogyan érkezett meg először a vasút, a fellobogózott, Berzeczeynek becézett mozdony Marosvásárhelyre.
Jánosi Andrea rendkívül precíz és bájos rajzai segítik elképzelni a szövegben leírtakat, és még tovább repítik a gyermeki fantáziát. A kétoldalas tablóképek összesen háromféle szemszögből mutatják be Marosvásárhely, a fejlődés vagy éppen a hanyatlás különböző arcait: így az ugyanazt a területet ábrázoló képeken nyomon követhetők a szépülés-terjeszkedés, vagy éppen a háborúk, tűzvészek okozta pusztítás nyomai, ugyanakkor – és anélkül, hogy az ábrázolásmód unalmassá válna – a perspektíva folyamatosan arra a területre szűkül (a mai belváros térségétől a főutca egy részletéig), amely mai is fontos szerepet játszik a város életében. Kár, hogy az utolsó tabló a nyolcvanas évek Marosvásárhelyét ábrázolja, s hogy a könyv végén nincs fotó vagy akár műholdfelvétel a rajzok alapján már jól ismert területekről.
A könyvet nyilvánvalóan az alapötlet, a szöveg, a képek, a valóság és a történelemórákon tanultak közötti összefüggések felfedezése teszi izgalmassá. A 20. század második feléről szóló fejezet például a Ceauşescu által mintavárosnak tekintett Marosvásárhelyről mesél, a kép pedig Ceauşescu ünnepi látogatását ábrázolja: a helikopter ablakában, kicsiben, de felismerhetően, mind a diktátort, mind feleségét felfedezhetjük. A rajzokat a szövegtől független, aprócska részletek, (egyéni) történetek teszik még színesebbé, hitelesebbé és elképzelhetőbbé: elszabadult lovát kergeti egy kereskedő, a Szent Miklós plébániatemplomból induló körmenetet festi egy szerzetes, rablók támadnak békés utazóra, elszórt jegyzetpapírjait szedi össze egy diák. A gyerekek (és a nem marosvásárhelyi lakosok) számára kislexikon segíti a megértést: a szövegben dőlt betűvel szedett szavak jelentését a könyv végén magyarázzák meg a szerzők.
A Kincses Képeskönyv című sorozat nyitott és nyitott szemmel járó lokálpatriótákat nevelhet a gyerekekből, de a képzeletnek is teret hagy. A könyv szellemiségét követve, a városban barangolva-bóklászva a megszemélyesített történelemre, egyéni történetekre bukkanhatunk minden egyes kirakatban, utcakőben és kapualjban.
Vö. Demeter Zsuzsa: Kincses Képeskönyv: Kolozsvár, Marosvásárhely