Arcus Temporum VI: Pannonhalmi Művészeti Fesztivál (3)
2009.08.30.

Ami végül a Pannonhalmán hallott Bach-interpretációkat illeti, azoknak – sokszínűségük mellett is – közös nevezője volt, hogy egyiket sem hatotta át a historikus előadási gyakorlat szelleme. PÉTERI LÓRÁNT ÍRÁSA.

Mondhatnám megengedően, hogy ez önmagában még nem jelent se jót, se rosszat, de inkább azt mondom: a pannonhalmi fesztivál programjának széles merítésébe a hetedik vagy a nyolcadik évben akár be is kerülhetnének a „régizenészek”, a barokk zene specialistái is.

Perényi Miklós
Perényi Miklós
Ami persze nem jelenti azt, hogy ne lett volna az idei Arcus Temporum egyik leginkább várt eseménye Perényi Miklós délutáni szólókoncertje, melyen kettő hangzott el a csellószvitekből. A Boldogasszony-kápolnába betűző nap izzasztó-ernyesztő sugarai alatt mintha kicsit nehezen indult volna be a c-moll darab (BWV 1011) gépezete. De a későbbiekben megszületett a varázs, kibomlottak az absztrakció és a karakterizálás határán egyensúlyozó zenei szerkezetek, hogy végül a D-dúr szvitben (BWV 1012) a bensőségesen és mégis győzedelmesen zengő, emberien teljes csellóhang a markánsabb hangsúlyozással kifejezésre juttassa a tételek mögött álló táncformákat is. Ugyanaznap este Fassang László Bach másik, pompázatos és lehengerlő imágóját mutatta meg az orgonán, az Esz-dúr prelúdium és fúgát (BWV 552) játszván el. Esetében illik kivételt tenni a cikket indító általánosító megállapítás alól, hiszen annak választékos agogikája, értelmező frazeálása és figyelemre méltó szabadsága alighanem a „korhű” előadásmód tapasztalatainak feldolgozásáról tanúskodott. Jó ötletnek bizonyult egyébként, hogy atmoszféra-teremtés gyanánt Fassang a fesztivál további koncertjeinek élén és a szünetek után eljátszott egy-egy rövid Bach-tételt.

Fassang László
Fassang László
A két hegedűre írt d-moll versenymű (BWV 1043) Gidon Kremer és Keller András szólójával végül is nem váltotta be a hozzá fűzhető reményeket. A szép hegedűhangok és a lendületesség nem feledtette, hogy az interpretáció nem lett igazán részletgazdagon kidolgozva, s az elnehezülő, véghangsúlyos zárlatokról is szívesebben gondoltuk volna, hogy végleg kimentek már a divatból. Hasonlóképpen ambivalens érzéseket keltettek másnap a két billentyűs hangszerre írt concertók (BWV 1060, 1061, 1062) Ránki Dezső és Klukon Edit előadásában. Egyfelől, persze hogy imponáló és szeretni való az összeszokottság, az egymásra való odafigyelés, a precizitás és a finomság a zongorista házaspár együttes játékában. Másfelől: a pannonhalmi bazilika akusztikájában megszólaló két hangversenyzongora kiöblösödő hangja valahogy nagyon messze van attól az hangzásideáltól, melyben az ember manapság a barokk zenét hallgatni szereti. A szünet után, a h-moll szvitben (BWV1067) a hangzásarány kérdései súlyosabbá váltak, amennyiben a vonósok hangja jószerivel elnyomta az amúgy nagyon is választékosan, ruganyosan és pantomimes elevenséggel játszó Kaczander Orsolya fuvola-hangját. Amúgy is az volt a gyanúnk, hogy Keller András a Végh Filharmonikusokkal végzett próbamunkában a Kancheli-művek alapos begyakorlása érdekében némiképp háttérbe szorította a kissé fésületlenül megszólaló Bachot. Mindehhez képest harmadnap, a Boldogasszony-kápolna hálás akusztikájában, az utolsó koncerten igen kellemes meglepetés volt az V. Brandenburgi verseny üde, életteli, vidám és magabiztos előadása: s meglepetés a meglepetésben, hogy a fuvolaszólót játszó Kaczander Orsolya és a hegedűszólót megszólaltató Környei Zsófia mellett a darab közmondásosan bravúros billentyűs szólamát a nem utolsósorban a kortárs zongorairodalom értő előadójaként számon tartott Csalog Gábor pergette ki az ujjai közül – csembalón.

Klukon Edit és Ránki Dezső
Klukon Edit és Ránki Dezső
Essék szó legvégül az éjszakai improvizációs aktusokról is: Andrei Pushkarev (vibrafon) és Khatia Buniatishvili (zongora) meglehetősen vérszegény fantáziákat bontogatott ki a két- és háromszólamú invenciók témáiból, s így nem is ingerelte hosszas maradásra a kultúrával eltelt hallgatót. Annál különösebb s megragadóbb élmény volt Jozef Lupták (gordonka) és Gergye Krisztián (tánc) produkciója. A kiváló szlovák csellista a G-dúr csellószvit (BWV 1007) tételeiből indította olykor igen messzire vezető zenei kalandjait, melyekben olykor dúdolva–csettintgetve is megnyilvánult. Gergye minderre olyan mozgásfantáziákkal válaszolt, melyekből egy faun létének fantasztikus dimenziói tárultak fel – éjféltájt, az apátság barokk pompájú könyvtárában, fesztiválzarándokok és bencés barátok megbűvölt, figyelő tekintete előtt. 

Kapcsolódó cikkeink:
Péteri Lóránt: Preludium / Arcus Temporum VI (1) 
Péteri Lóránt: És fúga / Arcus Temporum VI (2)

Helyszín:  Pannonhalmi Főapátság,  Időpont:  2009. augusztus 21-23.
Megítélt támogatás: 5 000 000 Ft
Támogató: Kiemelt Kulturális Események Ideiglenes Kollégiuma
Az Arcus Temporum VI - Pannonhalmi Művészeti Fesztivál megrendezésére (2009)