Az este műsorvezetője, Mélykuti Ilona első megszólalásakor rögtön jelezte, hogy ezen a nagyon szubjektív estén, amikor a résztvevők szívből mondják el kedvenc versüket, nem számít egyáltalán, hogy kinek milyenek a politikai nézetei, melyik oldalon áll, milyen viszony fűzi a többiekhez. Ami számít, az a közös magyar kultúra, melyben mindnyájan felnőttünk. Többek között Radnóti Miklós verseinek a segítségével.
Pártpolitika helyett emlékezetpolitika, és ennek az emlékezetpolitikának a tétjeit és a határait éppen a tér, a Mányi István építész alkotta hiány-tér határozta meg. Akár a magyar identitású Radnóti Miklósról, akár a zsidó származású Radnóti Miklósról, akár a római katolikus hitű Radnóti Miklósról beszéltek, ebben a közegben minden egyes verssor és minden ahhoz fűzött magyarázat másképpen hangzott el.
 Bódis Kriszta |
Emiatt is lehetett az egész este során két külön dologra figyelni. Egyrészt izgalmas volt, hogy hogyan szaval például a frappáns alkotmányjogász Kolláth György vagy a fantasztikus párbajtörőző Nagy Tímea, másrészt ugyanolyan meghatározó és tanulságos volt az is, ahogyan a vendégek megindokolták-körüljárták, hogy miért azt a verset választották. Elsők között kell kiemelni Fabiny Tamás evangélikus püspök választását. Fabiny az 1932. április 24. című naplóverset olvasta fel. A vers tárgya, hogy New Yorkban a fekete költőt, John Love-ot egy felolvasás közben a Ku-Klux-Klan emberei meggyilkolták. „John Love, testvérem! / A Tiszán láttalak forogni / a híd alatt ma” – kezdődik a vers. Fabiny New York, Abda és Kisléta tragikus egymásmellettiségéről beszélt, és arról a testvériségről, amelybe John Love, Radnóti Miklós és Balogh Mária mellett mi is mindnyájan beletartozunk, mivelhogy, Pilinszky szavaival, menthetetlenül egyek vagyunk. Verő Tamás rabbi is erről a sorsközösségről beszélt. Bódis Kriszta, aki a Mivégre című verset hozta magával, a rá jellemző temperamentumos határozottsággal szólított fel mindenki a felnőtt és tisztességes cselekvésre.
 D. Tóth Kriszta |
A Ghymes-együttes énekese, Szarka Tamás kizárólag e versmondás miatt utazott ide a Felvidékről; mint elmondta, tartozik ennyivel Radnótinak. Mélykuti kérdésére, hogy mit adott neki a költő, Szarka azt válaszolta, azt, hogy beállt a halálmenetbe, és nem állt ki belőle. Ábelként értette meg az őt nem értő Káinokat.
A tragikum mellett más színek is voltak ezen az estén. Váradi Júlia például megjegyezte, hogy azért is választotta az Október, délután című verset, hogy legyen jókedv is. A politikai versek mellett a klasszikus szerelmes költemények is elhangzottak. (Persze, a tematikus csoportosításnak nincsen sok értelme, hiszen a nagy Radnóti-versekben a szerelem, a halál, az áldozattudat és a természet összekapcsolódik, és együttesen alkot megbonthatatlan egységet a világ minden kétségével szemben. Ezt szépen mutatta meg Berg Judit meseíró, a Gyerekkor című vers végén felsejlő halál trópusával.) Harcsa Veronika a Tétova ódát szavalta mély átéléssel, Gönczöl Katalin pedig a Két karodbant mondta el nagyon izgatottan, és még annál is őszintébben.
 Vitray Tamás |
A fellépők között akadtak civilek és még civilebbek is. D. Tóth Krisztát vagy Vitray Tamást majdnem mindenki ismeri. Hajnal Anna vajdasági egyetemistát, az est egyik legjobb és legszimpatikusabb előadóját, Thernesz Éva óvónőt vagy Hámori Veronika pedagógust ellenben nem. Hámori, a Fazekas Mihály Gimnázium matematika-fizika szakos igazgatója az egyik legszebb Radnóti-verset szavalta, a Sem emlék, sem varázslatot. Utána a beszélgetés során felidézte egykori magyartanárát, aki megszerettette vele a verseket. Erről beszélt Domján László agykontroll-oktató és Sarkady Ildikó médiajogász mellett több másik előadó is. Ezek a megkapó visszaemlékezések külön ívet húztak az estén. Az ilyen magyartanárok közé tartozik Jelenits István is, aki a Mint észrevétlenül című vers elmondása után valóságos mini-órát tartott; a rá jellemző iróniával és szeretettel beszélt tárgyáról. A versmagyarázatok közül Nagy Tímeáé és (talán váratlanul) Kolláth Györgyé volt a legrövidebb. Nagy Tímea egyértelműen elmondta, hogy nem szereti megmagyarázni a verseket, a költészet neki magányos találkozás.
 Szakcsi Lakatos Béla. Fotó: Szkárossy Zsuzsa |
Akadtak olyanok is, akik viszont szeretnek és/vagy tudnak is beszélni a versről. Közéjük tartozik Bagdy Emőke pszichológus, aki ugyan a versértelmezés helyett a szöveg átélését tartja fontosnak, mégis, amikor körülbeszélte választását, akkor az értelmezés és túlértelmezés csapdájába esett. Majdnem hasonlóan járt Falus András immunológus is, ám végül a személyesség, az intimitás olyan mélységeibe engedett bepillantást, hogy az feledtette a korábbiakat. És: az őszinte rajongással és szubjektív érintettséggel szemben nincs értelme az irodalomtörténeti kritikának. Pláne, ha olyan tiszta hangon és megilletődötten beszél valaki, mint az Emlékközpont tervezője, Mányi István, aki azt a híres prózarészletet választotta, melyben Radnóti a „belső valóságról”, távolabbi rokonairól, Kazinczyról, Balassi Bálintról és a többiekről beszél. A profi fellépőnek számító diplomata, Simonyi András egy klasszikus verset, a Töredéket választott. Simonyi nagyon jól ismeri a hatásmechanizmusokat, így amikor Radnótit cool arcnak nevezte, a zömében idősebbekből álló közönség nagyot derült.
A végére maradtak a zenészek. A szimpatikus rapper, Dopeman a költészet és a rap összefüggéseiről beszélt. Abban talán nincs igaza, hogy ma agresszívabb korban élünk, mint Radnóti Miklós korában, de lehetett érteni, hogy mire gondol; abban viszont igaza van, hogy beszélni kell azok helyett és azokért, akik nem tudnak beszélni. A négyórás Radnóti-maraton átállási szüneteiben (a szavalásokból etűdök is készülnek) Szakcsi Lakatos Béla improvizált. Szakcsi azzal a természetességgel és evidenciával rögtönöz, ahogyan más levegőt vesz. Így tett akkor is, amikor felolvasta a Virágéneket. Az ő jelenléte nagyban hozzájárult ahhoz, hogy az est végére tényleg családias legyen a hangulat. Erre tette fel a koronát a legutolsó vendég, Palya Bea, varázslatos énekléssel. Végül Szakcsi elkezdett rögtönözni…
Ismerősei lettünk egymásnak. És talán magunknak is.
A támogatás adatait és kapcsolódó cikkeinket a Radnóti Év gyűjtőlapon olvashatják.