Fizikusok és művészettörténészek, genetikusok és néprajzkutatók, matematikusok és vegyészek, képzőművészek és tudományos kutatók, előadóművészek és origami specialisták gyűltek össze a háromévente Budapesten megrendezett Szimmetria Fesztiválra, hogy a különböző szakterületeken fölhalmozott ismeretanyagot, módszertant, sőt a témákban megszokott kérdésfelvetéseket a szimmetria vagy a szimmetriasértés szempontjából vizsgálva friss szempontokat, s ami még lényegesebb, más tudományterületek vagy épp a kreatív alkotóművészet által inspirált ötleteket nyerjenek szűkebb témájuk tanulmányozásához.
 Steven Weinberg |
Az egyhetes fesztiválprogramot délelőtt tudományos előadások indítják. Itt hangzott el például a világegyetem ún. Standard Modelljének megalapozásáért 1979-ben Nobel-díjjal elismert Steven Weinberg professzor előadása arról, hogyan vezette félre a tudománytörténet során a fizikusokat a szimmetria csábítása: az ember hajlama arra, hogy a szimmetrikust egyszersmind rendszerszerűnek tekintse, s egy egyenlet „szépsége”, vagyis szimmetriája olykor csapdát állít a mégoly racionális kutatói gondolkodásnak is. Bevezető előadásában Solomon Marcus, a szimmetrológia tudományának egyik megalapozója egyenesen úgy fogalmazott: az ember a szimmetria börtönének foglya. Az emberi gondolkodást szerinte oly mértékben meghatározza a szimmetriákban (vagy a szimmetria tagadására, a szimmetria megsértésére épülő konstrukciókban) való gondolkodás, hogy ami nincs kapcsolatban a szimmetriával, az számunkra elgondolhatatlan.
Vissza Weinberghez, aki szerint a szimmetriasértés elkerülésének szándéka munkálhatott Einstein fejében is, amikor az ún. kozmológiai állandó bevezetésével 1917-ben megalkotta a nem táguló világegyetemet leíró képletét. S bár később maga Einstein is élete legnagyobb tévedéseként tartotta számon az állandó bevezetését, annak meghaladása mégis több mint egy évtizeden át, egészen Hubble 1929-es meghatározó tanulmányáig váratott magára. Az Univerzum tágulását Hubble a galaxisok vöröseltolódásának vizsgálatával kísérleti úton bizonyította, ezzel lehetővé, sőt szükségessé téve a szimmetria-elv hatása alatt született elméleti modell felülvizsgálatát. A szimmetria esztétikai szépségének csábítását teszi Weinberg felelőssé olyan problémákért is, mint egy-egy hibás helyzetelemzésen nyugvó rossz kérdésfeltevés, melyre olykor tudósok generációi keresik a választ hiába. Az emberi gondolkodás erőteljes szimmetria-elvárását mindennél jobban illusztrálja Pauli ekkor született, s azóta szállóigévé vált mondása: „Nem akarom elhinni, hogy Isten balkezes!” A szimmetriasértés, csakúgy, mint a szimmetria keresése azóta is számos lényeges tudományos eredményhez vezette el a kutatókat.
A Szimmetria Fesztiválhoz kapcsolódó művészeti programok sorában elsőként a VONAL Az egydimenzió érzete című, a konstruktivista hagyományok továbbélését fölmutató nemzetközi geometrikus művészeti kiállítást nyitották meg a B55 Galériában. A tárlat ma már hagyományos társrendezvénye a Szimmetria Fesztiváloknak, s mindenekelőtt a 2006-os moszkvai supreMADism folytatásaként értelmezi önmagát. A kiállítás katalógusának bevezetője – s ez aligha véletlen – a Weinberg-előadás témájára rímel: „Ha az emberben nincs kérdés, nem is születik rá felelet.”
 SAXON Szász János: Dimenzióantennák I. II. (1999) |
A Vonal címet viselő tárlat a képzőművészetben az 1910-es években meginduló orosz avantgárd óta megkerülhetetlen problémát, a legalapvetőbb grafikai elemek, vagyis a vonal, a pont szerepét, funkcióit és lehetőségeit a műalkotás tárgyául választó kortárs alkotásokat gyűjti egybe. A tárlat sokoldalúan vonultatja föl a különféle irányzatoknak a vonalat mint lecsupaszított képzőművészeti kifejezőeszközt vizsgáló alkotásait, közöttük olyan jól ismert műveket is mint Fajó János Sárga vonala vagy Victor Vasarely Holldja, ugyanakkor sajnos (hiába, a koncepció szigora!) nem kapunk ízelítőt Maurer Dóra művészetéből, akiről a fesztiválon előadás is elhangzik majd. A konferenciáról érkezők számára hangsúlyt kapnak a művészet és tudomány közötti átjárásokat felvillantó alkotások: például az op-art matematikai-geometriai indíttatású művei vagy De Jong-Orlando holland MADI művész Fibonacci-sorozatra épülő objektje, esetleg SAXON Szász Jánosnak a húrelmélet ihlette Dimenzióantennái. Kár, hogy az elméleti háttérről a kiállítás látogatója nem tájékozódhat a helyszínen.
A budapesti tárlat anyaga mellett a győri MADI Galériában megrendezett kiállításon látható művek is bekerültek a katalógusba, melyhez a fesztivál regisztrált részvevői juthattak hozzá. Az ügy furcsa „szimmetriájaként” a kiállítóhely katalógus gyanánt egy egyszerű, A/4-es papírlapokra nyomtatott műlistával szolgál: kiemelten kezelve az eladásra szánt művek euróban megadott árát is. Nem értem, mire e szemérmesség, hisz a katalógus nem tetszeleg tudományos munka köntösében: Dárdai Zsuzsa kurátor a koncepciót megvilágító és a tárlaton szereplő műalkotások által reprezentált főbb irányzatokat röviden jellemző bevezető írásán túl nem törekszik elméleti alapvetést adni, megelégszik a kiállított művek (kissé egyenetlen nyomdai megvalósítású) reprodukálásával – semmi sem indokolja az árjegyzéknek a katalógustól való elkülönítését. Az elméleti írások hiánya itt azonban nem pusztán a kiadvány koncepcióját jelző leíró megjegyzés: a konstruktivizmus, a konceptualizmus, az op-art, a kinetikus művészet hagyományában a mű és a mű hátteréül szolgáló művészetelméleti írások, alkotásfilozófiai koncepciók Malevics óta együtt, egymást értelmezve élnek, a festmények, az objektek mellett a galériában és a katalógusban is ott volna a helye az alkotói irányzatokat megalapozó elméleti fejtegetéseknek…
 Palindrome |
Ez a párhuzamosság magától értetődően jelen volt a fesztivál performance estjén, a Palindrome csoport intermédia műsorában, ahol tudomány és művészet, zene és tánc megszokott és szimmetrikusan visszájára fordított viszonyából kaphattunk ízelítőt. Tudományos ismeretek mozgásművészeti megjelenítését szolgálta a H1N1-genom „eltáncolása”, zene és tánc hagyományos szerepeinek megfordításának lehettünk tanúi akkor, amikor mozgás által indukált zenét láttunk és hallottunk. A különleges technológiára (Eyecon) építő performance mozgásérzékelő kamera segítségével, az emberi test mozgása révén alakítja a számítógépen tárolt zenei frázisokból kialakuló hanghatásokat, tükröt tartva zene és tánc egymáshoz való viszonyáról kialakult elképzeléseinknek.
A Szimmetria Fesztivál és kapcsolódó rendezvényei alkalmat kínálnak a szerteágazó tudományterületek és a különböző művészeti ágak képviselői közötti intenzív párbeszédre, a szimmetriajelenségek iránti közös érdeklődés jegyében szerveződő interdiszciplináris és intermediális együttműködési lehetőségek kialakítására.
A kiállítás 2009. szeptember 30-ig tekinthető meg a B55 Galériában.
(A galéria augusztus 9-től 31-ig zárva.)