Hirdetés

szfvar 20240118
budaors 20240118
szepmu 20240224 revizor
magveto krasznahorkai 20240117

SZERELEMRE HANGOLVA

I. Visegrádi Nyári Filmfesztivál / Örökmozgó, Budapest
2009. júl. 15.
A szerelem: sötét verem. Néha szó szerint (Vak szerelmek), néha képletesen (Az éj gyermekei, Négy éjszaka Annával). Három közép-kelet-európai mozi Vénusz kifürkészhetetlen útjairól. HUNGLER TÍMEA ÍRÁSA.

Vak szerelmek
Juraj Lehotský: Vak szerelmek

Idén nyáron debütált először az Örökmozgóban az I. Visegrádi Nyári Filmfesztivál, mely azzal a szándékkal született, hogy egy vándorfesztivál keretében betekintést nyújtson a visegrádi négyek filmtermésének legjavába. A fesztivál bűvös számaként természetesen a négyes szerepelt: a négy helyszínen (Krakkó, Prága, Pozsony, Budapest), pár hetes eltolódással vetített filmeket egy négytagú, a térségből származó zsűri válogatta össze négy kategóriában (játékfilm, dokumentumfilm, első film, animációs film), az esemény logója pedig a négypettyes katicabogár lett.

Mint azt a külföldi eseménynaptár bizonyítja, a lengyel, szlovák, cseh szervezők a mágikus számot a programban is visszajátszották: a fesztivál Krakkóban, Prágában és Pozsonyban négy nap alatt zajlott le (az egyes napokon egy-egy náció filmjeit vetítették le) – nálunk (köszönhetően annak, hogy utolsóként szerepeltünk az agendában, és a záró ceremónia is Budapesten volt), ettől a játékosságtól sajnos eltekintettek.

Vak szerelmek
Juraj Lehotský: Vak szerelmek

A végül egy lengyel dokumentumfilm (Emlékmorzsák, rendezte: Jolanta Dylewska) diadalával záródó fesztivál szombati versenynapja a szerelem jegyében telt. A szlovák Juraj Lehotský cannes-i különdíjjal jutalmazott dokumentumfilmje, a Vak szerelmek négy világtalan ember párkapcsolati történetét meséli el – Peter zenetanár és kórusvezető, aki kiegyensúlyozott házasságban él; Miro, a vak roma srác, egy szlovák lány után epekedik, akit eltiltanak tőle a szülei; az állapotos Elena azon aggódik a férjével, hogy világtalanként képes lesz-e ellátni a kisbabájukat; a tinédzser Zuzana a neten próbál társra lelni. Az önmagukat alakító szereplők a szlovák társadalom széles skáláján mozognak (különböző korosztályokat képviselnek, más-más szociális háttérrel bírnak), több közük van hát a hasonló élethelyzetben lévő látó embertársaikhoz, mint egymáshoz.    

Az éj gyermekei
Michaela Pavlátová: Az éj gyermekei

A film a „te is más vagy, te sem vagy más” égisze alatt fogant: Zuzana ugyanúgy a netet használja az ismerkedéshez, mint számos kortársa; Miro és kedvese története Romeo és Júlia románca óta ismert; a kórusvezető házassága átlagosnak tűnik; Elena sem különbözik azoktól az anyáktól, akik tele vannak kétségekkel a gyerekszülés előtt. A „csavar” természetesen az, hogy a szereplők szerelmei mégiscsak egy más(ik) dimenzióban szökkennek szárba – de, mint azt a Vak szerelmek bizonyítja, dinamikájukat, intenzitásukat, fordulataikat tekintve, nem sokban különböznek a látók párkapcsolataitól.

A film külön érdeme, hogy szembemegy a sztereotípiákkal. Ahogyan arra várunk, hogy Miro viszonya a szlovák lánnyal valami tragikus véget érjen, vagy arra, hogy Elenától – vakságára való hivatkozással – a gyámügy elvegye a gyerekét, szép fokozatosan rádöbbenünk, hogy mennyi előítélettel, negatív elvárással vagyunk is tele. Lehotský a sztereotípiákat azáltal leplezi le, hogy tragédiák helyett pozitív kicsengésű emberi történeteket tár elénk, így döbbentve rá a nézőjét arra, hogy világtalanként élni közel sem annyira tragikus állapot, mint azt a látók többsége gondolná.

Michaela Pavlátová: Az éj gyermekei
Michaela Pavlátová: Az éj gyermekei

Másfajta az a sötétség, ami Az éj gyermekei című cseh film szereplőinek az életét meghatározza. A húszas éveiben járó főszereplő, Ofka (Martha Issova) valahol a senkiföldjén ragadt a gyermekkora és a felnőtt-lét között: bár tehetséges művész, nem igazán tudja még, hogy mit akar, a tanulmányait nem folytatta, helyette éjszakai műszakot vállalt egy rokon boltjában. Sodródásával nincs tisztában, legalább is addig, amíg kényelmes világa – néhány változásnak köszönhetően (a fiúja megcsalja a legjobb barátnőjével, kirabolják, a szülei új lakásba költöznek, az egyik barátja szerelmet vall neki) – szép lassan össze nem omlik. Az éj gyermekei egy gyászmechanizmuson és egy lassú, buktatókkal teli tanulási folyamaton keresztül tárja fel, hogy mennyire nehéz is elszakadni a gyermekkorunktól. Borongós, kicsit Az ifjú Werther szenvedéseire hajazó mozi, ami főként a fiatal Giulietta Masinára emlékeztető főszereplője és a hitelesnek tetsző miliőfestése miatt marad emlékezetes.

Négy éj Annával
Jerzy Skolimowski: Négy éjszaka Annával

A cseh filmnél jóval komolyabb befogadói aktivitást követel nézőjétől a Négy éjszaka Annával című lengyel mozi. A töredékes, a jelen eseményeit a múltból bevillanó jelentekkel, hangalámondásokkal árnyaló, a két idősíkot helyenként összemosó film a tizenhét éves hallgatását megtörő Jerzy Skolimowski visszatérő alkotása. A sötét hangulatú történetet a főszereplő, Leon (Arthur Steranko) szemszögéből látjuk – a fő cselekményszálat (a férfi egy Anna nevű nővérke után leskelődik, majd – miközben a nőt bealtatózza – négy éjszakát tölt vele a lakásán), sorra árnyalják a múltból/jelenből/jövőből érkező információk: Leon börtönviselt, és annak a kórháznak a krematóriumában dolgozik, ahol Anna az egyik nővér; baltát vásárol; lopással vádolják; egy lányt a múltban megerőszakolnak, és Leon végignézi; a férfit a rendőrök kihallgatják etc.

Jerzy Skolimowski: Négy éj Annával
Jerzy Skolimowski: Négy éjszaka Annával

Skolimowski mozija elliptikus és erősen fragmentált jellegű – amikor azt hisszük, hogy sejtjük már, milyen ember Leon, hirtelen csalatkozunk az elvárásainkban (nem ő a „baltás gyilkos”). Lassanként a férfi tragédiája és önfeláldozása is kibontakozik, rádöbbentve a nézőt, hogy a kihagyásos szerkezet tökéletesen rímel a film tartalmára is: hajlamosak vagyunk fél információkból, darabkákból „összerakni” egy embert, vagy másképpen megfogalmazva: a valóság megismerése mindig csak töredékes lehet. Lehet, hogy az egyoldalú szerelmet érző Leon álomvilágba menekül, de, mint azt az Anna ágya felett lógó giccses, fluoreszkáló, mesterséges vízesést ábrázoló 3D-tájkép is bizonyítja, a lány is előszeretettel lép át egy „teremtett világba”. Csak míg a társadalom ezt egy nővérke esetében elfogadja, sőt, fel sem veszi, egy Leon-féle börtönviselt antihős esetében egyáltalán nem tolerálja. 

Címkék

Bírom a kritikát. Na, erre befizetek!
Még nem vagy előfizetőnk? Csatlakozz!

Előfizetek