Pergolesi: La serva padrona - Házasság olasz módra / Bajor Gizi Színészmúzeum, Szentendrei Teátrum és Nyár 2009, Andocsi Művészeti Napok 2009
2009.07.14.

Pergolesi La serva padronája („Úrhatnám szolgáló”) von Haus aus habkönnyű mulatságnak született, komoly operák szünetében előadott rövid, szórakoztató közjátéknak. MALINA JÁNOS KRITIKÁJA.

Ironikus dolog, hogy ez az eredetileg eldobhatónak szánt zeneipari termék, ez a zenés zsebkomédia úgyszólván keletkezése pillanatában halhatatlanná vált. Nem mintha erre nem szolgált volna rá teljes mértékben ez a későbbi barokk vígopera számára utat mutató, minden ízében üde zenei telitalálat.

 

Sudár Gyöngyvér
Sudár Gyöngyvér
Cserje Zsuzsa rendező–producer–szövegíró és (Sudár Gyöngyvérrel közösen) jelmez- és díszlettervező úgy gondolta, hogy ez a kultikus darab ma is alkalmas arra a célra, amire 1733-ban íródott: nemes szórakoztatásra és felszabadult komédiázásra. Az opera július 4-i előadásának színhelyéül kiszemelte a Bajor Gizi-villa teraszát–kertjét, két énekes szereplőjéül Sudár Gyöngyvért és Jekl Lászlót, s aztán nehogy már a dolog túlságosan rizsporos-kópiahangszeres ortodoxiát sugározzon, a néma szolgát egy maffiózó cinkosaként szerepeltette. Sőt, plusz néma szereplőként magát a maffiózót is megjelentette, és fontos kellékként behozott a darabba egy laptopot, a szövegbe meg egy pitbullt. De igen rokonszenves módon semmit nem erőltetett túl, sem az aktualizálást, sem a komikus rendezői ötletet, s előzékenyen hagyta működni a darabot, hagyta érvényesülni a zenei humort, azaz Sudár és Jekl kitűnő éneklését-játékát.

Jekl László és Sudár Gyöngyvér
Jekl László és Sudár Gyöngyvér
Az intermezzo-opera cselekményének nagy része belső esemény, örök szituáció, ha nem is a gyakoribb nemek szerinti kiosztásban: Serpina, az úrhatnám szolgáló, igencsak akarja, hogy ura és gyámja bekösse a fejét, s a vagyona ellen sincs kifogása; amaz, az idősödő férfi meg kapálódzik, kapálódzik, de amikor egy kis zsarolással megkönnyítik a döntését, igazából fel is lélegzik. A darab nagy részében ezt énekli-játssza el nekünk Sudár Gyöngyvér (Serpina) és Jekl László (Uberto), igazán pompásan. Éneklésük, technikájuk három lépés távolságból hallgatva is kiváló, komédiázásuk olyan friss, mint maga a darab és a téma. Ők az előadás lelke. Illetve Stubnya Bélától se tagadjuk meg ezt a státust; ő kizárólag arcjátékkal és mozgással játszik, de így is igazi telitalálat: arcára a szolgálatkészségében is pimasz ostobaság ül ki egész idő alatt, s ez a remekül abszolvált arc(kifejezés) már magában is pompás komédia. Szöllősi Zoltán maffiózóként ugyancsak óriási, s a darab befejezésének képi mókáit (pompás, de – ismétlem – csupa ízléssel és mértéktartással alkalmazott geget) összecsiszoltan és ellenállhatatlanul hozzák ők ketten.

Stubnya Béla, Sudár Gyöngyvér, Jekl László. Fotó: Szkárossy Zsuzsa
Stubnya Béla, Sudár Gyöngyvér, Jekl László. Fotó: Szkárossy Zsuzsa
Amit a legjobb szándékkal sem dicsérhetünk fenntartás nélkül, az a 10–12 vonósból és egy – kissé groteszk és átható hangú – műcsembalóból álló kísérőegyüttes, amely a némileg túldimenzionált Művész Szimfonikus Zenekar nevet választotta magának. A vezénylő Gulyás Nagy György profi módon, koncentráltan, kitűnően látta el feladatát, ám e világos irányítást a zenekar nem mindig hálálta meg csiszolt hangzással és elfogadható intonációval. Az anonim villanycsembalista pedig még csak ezután fogja megtudni – ha megtudja –, hogy egy barokk vígopera recitativo-kíséretében nem elsősorban az orgonaszerű, a hangokat kitartó játékmód a helyénvaló, hanem a rövidebb hangok, fürge staccatók gyakori használata. S persze, ha igazi csembaló(zás) állt volna rendelkezésre, akkor jó lett volna a zenekarral is együtt játszania. E zenei szeplők azonban együttvéve sem rontották el az összhatást, nem veszélyeztették az előadás báját és humorát.

Ezek ugyanis zavartalanul működtek, s remekül funkcionált a környezet, a hely és a derűs nyári este hangulata is. Roppant szerethető volt ez az előadás, valamint az a tény, hogy lám, ilyen is van, ide is el lehet jönni, a szupermini-Glyndebourne-ba, az új Wagner-fesztivál és más egyebek mellett, nehogy már mindig csak károgjunk.

Szerző: Malina János
Cím:  Házasság olasz módra (vígopera a La serva padrona nyomán,  Szerző:  Pergolesi,  Rendező:  Cserje Zsuzsa,  Karmester:  Gulyás Nagy György,  Díszlet, jelmez:  Cserje Zsuzsa,  Sudár Gyöngyvér,  Szereplők:  Sudár Gyöngyvér,  Jekl László,  Stubnya Béla,  Szöllősi Zoltán,  Közreműködik:  a Művész Szimfonikus Zenekar
Megítélt támogatás: 300 000 Ft
Támogató: Színházi Kollégium
Az előadás szabadtéri bemutatására (2009)
További támogatás: 17 000 000 Ft
Támogató: Kiemelt Kulturális Események Ideiglenes Kollégiuma
A Szentendrei Nyár 2009 fesztivál megrendezésére (2008)
További támogatás: 1 000 000 Ft
Támogató: Kiemelt Kulturális Események Ideiglenes Kollégiuma
Az Andocsi Művészeti Napok 2009 megvalósítására (2009)