 Szentendre Art Fest (A fotókat a szerző készítette) |
A kézműves házak és „csináld magad” foglalkoztató terek a gyerekeknek szóltak, a szülők viszont legalább olyan önfeledt játékkedvvel vetették bele magukat a felnőtt programokba, mint csemetéik. Nem tudni tehát, hogy a vidám szentendrei hétvégén a gyerekekre vagy a felnőttekre vigyáztak-e addig, amíg a másik csapat csillapította kultúrszomját, de végül mindenki remekül szórakozhatott. Az első, 1968-as Szentendrei Szabadtéri Tárlat óta jócskán kibővült a program, és az érdeklődők száma is jelentősen megnőtt. A helyi képzőművészek kiállításai mellett helyet kaptak köztéri akciók, performance-ok, zenei produkciók, színházi előadások, filmvetítések, irodalmi megmozdulások és borozgató, kávékóstolgató, turistacsalogató városi séták is. Nemcsak a programok, hanem a közönség tekintetében is összeolvadt a turizmus és a művészet, így a fesztivál programfüzetét és a Lonley Planet vonatkozó kiadványát szorongató látogatók egy nagy, kultúrszaftba tunkoló közönségként korzóztak Szentendre utcácskáin.
 Patak-Fitness & Öko-Szökőkút |
Az óváros központja felé sétálva az első játékos meglepetés rögtön az Apor hídon érhetett bennünket, ahol az alant csordogáló patak váratlanul a fölötte átkelők nyakába fröccsent. A jelenség oka nem egy apokaliptikus cunami, csupán egy megbuherált bringa volt. Patak-Fitness & Öko-Szökőkút (Re-Cycle) címen futott Kovács Gábor és Winkler Zsuzsanna kerékpárja, amit, ha a látogató tekert, vizet szivattyúzott a patakból, hogy azt egy gumicsövön át a spriccelje vissza a természetbe. Az installáció körül ólálkodó gyerekeknek köszönhetően ez többnyire a látogatókon csobbant, de emiatt senki sem kapta fel a vizet.
A kerékpár egyébként is a SZAFT kedvelt eszköze volt. Péntek este Bringa-erotika címmel a gúzsba kötött vézna Kecskés Tibort láthattunk bicikli által kibontakozni. A testére tekert kilométernyi gézt a hősiesen körbe-körbe tekerő Szilágyi Boglárka bontotta le a villogó biciklilámpákkal dekorált anti-szexszimbólumról. A teljesség kedvéért a fiúra „szexi” celebek képeit vetítették, így megcsodálhattuk rajta Brad Pitten kívül Jackót, Richard Cleydermant, Csonka Picit és Havas Henriket is. Ha a bringa ezek után nem kerül be a szexboltokba, nem csodálkozunk, Boglárka sportteljesítménye viszont elvitathatatlan.
 A Kitchen Budapest Nighmója |
Játék terén a Kitchen Budapest interaktív kiállítása vitte a pálmát. A fiatal, kreatív bogaras feltalálók csoportja ezúttal egy seregnyi elborult játékot vonultatott fel. Volt itt cigivel játszható szúnyogölő monitor, 3D malom, vezeték nélküli mákosfog-pucoló és Weöres Sándort morzézó versbab. A kiállítást színesítette néhány beszélő növény, amelyek a földjükbe szúrt táblán jelezték víz- és napigényüket, sms-t írtak, wifit kértek e-mailezéshez, és mindeközben a Hull a pelyhest dúdolták önfeledten. A Kitchen Budapest csoport alkotói élettelen növényből is jól szerepeltek, a japánul „nem krumpli”-t jelentő Nighmo nevű rücskös világítótestekkel.
A mókának és kacagásnak csak az időnként eleredő eső tudott gátat szabni, mivel a hétvégi zuhanyok elől néhány kiállítást kénytelenek voltak tető alá menteni a szervezők. Így járt a Templomdombi Implant Pozitív is, ami az első Szentendrei Szabadtéri Tárlat helyszínén kívánta bemutatni a Vajda Lajos Stúdiót alapító művészek előtt tisztelgő ifjú szentendrei alkotókat. Nem bántotta viszont az eső az Implant Negatív kiállítást, amit a domb ellenpontjaként szolgáló Vajda Lajos Stúdió pinceműhelye rejtett. A sötét, nyirkos helyiségben áttetsző, kifeszített nejlonlepedőkre vetítették diáikat az alkotók. A képekkel tarkított nejlonok pszichothrillerbe illő labirintust alkottak, ahol az automata diavetítők kattogásának monoton zaja kísérte a látogató lépteit. A negatív kép miatt eleve kísérteties tárgyak és emberek a csörgő helyszínelő-nejlonokon méginkább hátborzongató hatást keltettek.
 Bringa-erotika |
Az Implant csoport harmadik tagja a Videospace galéria kiállítása volt a Vajda Lajos Emlékmúzeumban. A tárlatot Szabó Eszter Emberek című videója nyitotta egy hawai inges, tonnányi nejét vonszoló jókora férfival, görbe tükröt tartva ezáltal a nézőknek. A katalán Aggtelek filmjének szereplői dobozokból rendeztek be újabb és újabb tereket, az indiai Gigi Scaria egy nyomasztó városi tájképet táncoltatott meg Verdi zenéjére, Sugár János pedig a rendezett drótköteg összegabalyításának folyamatát állította párhuzamba egy repülőtéri életképpel. A legizgalmasabb darab Németh Hajnal Air Out című videója volt, amelyen egy kék ruhába bújtatott kecses női hátat figyelhetünk, amint tulajdonosa épp Bachot játszik orgonán. A sípok azonban lassacskán kifulladnak, és csak a billentyűk és a pedálok kopogását halljuk, csendjükkel kiáltva levegő után. Szintén a kiállítás része volt a kertben megvalósított Implant Out is, ahol a játékot még falak sem kötötték. Garami Richárd négy rétegű diáin a zenét szellentő kínai meséjén ámulhatott a nagyérdemű, miközben távolabb Kitzinger Gábor installációján a magyar népmesék hihetetlenül idegesítőre átdolgozott zenéjére menetelt egy seregnyi vöröshangya.
Szentendre zegzugos galériarengetege sok tunkolni valót kínált ezen a hétvégén, és ami a legcsodálatosabb, hogy az „étellel” szabad volt játszani. Ez a játék pedig a közvetlen találkozás bensőséges pillanatait hozta magával, így a rendezvény célja, hogy a művészeket a közönséggel összehozza, szerencsésen megvalósult.