Hirdetés

szfvar 20240118
budaors 20240118
szepmu 20240224 revizor
magveto krasznahorkai 20240117

EGY LIGETI PADON

Mozart: A varázsfuvola / Lett Nemzeti Opera, Miskolci Nemzetközi Operafesztivál 2009
2009. júl. 1.
Az előző hétvégére jellemző pesti kritikusinvázió nélkül, ellenben zsúfolt ház előtt került sor a fesztivál utolsó operaprodukciójára, a Lett Nemzeti Opera vendégjátékára. LÁSZLÓ FERENC ÍRÁSA.

Jelenetek az előadásból.
Jelenetek az előadásból

A kritikusi céh távolmaradása (melyet alighanem a párhuzamosan zajló Budapesti Wagner-napoknak lehet betudnunk) különösen azért tetszett sajnálatosnak, mert Viesturs Kairiss (2001 után tavaly újragondolt) Varázsfuvola-rendezése megannyi – részint szellemes, részint agyaskodó – eredeti mozzanatával jócskán kiérdemelte volna az elemző disputát. Az erős látványelemekkel (Ilmars Blumbergs és Dace Dzerina munkái) megtámasztott színre állítás már a nyitány alatt egyedi megközelítést ígért. Amíg Bergman Varányfuvola-filmjében seregnyi arcot látunk felvillanni a nyitány perceiben (közöttük Herskó János ismerős vonásait), addig itt egyetlen mitikus, totemszerű ábrázat rajzolódik ki a félhomályos háttérben, hogy aztán a színpadi cselekmény megindulásakor immár egy parkbéli pad kerüljön figyelmünk középpontjába. Túlnyomórészt e pad körül zajlik az opera első felvonása: itt próbálja vadászfegyverével kioltani életét Tamino (ez lenne a darabbéli rettenetes kígyó), itt tűnik fel az Éj királynő három hölgye, akik ezúttal valóban éji hölgyek, s ide telepszik le madarat etetni a tarka inges Papageno. Ez a pad válik a ritka bájjal megkomponált Papageno-Pamina duett színhelyévé is, mely kettős ügyesen poentírozza a találkozásban rejlő, ezúttal szó szerint tapogatózó erotikát. S ugyancsak e padon ülve hallgatja végig tipródó, zilált idegzetű Taminónk az előkelő madámnak (vagy tán direktrisznek?) öltöztetett Éj királynő első áriáját.

11 1A pad azután Sarastro bevonulásával tűnik el a szemünk elől, hiszen Sarastrónak saját trónfotelje van, a bölcs főpap ezen foglal helyet, amikor éppenséggel nem a hívei emelik a hátukra-vállukra a leginkább valamiféle karizmatikus szektavezérnek tetsző, öltönyös-nyakkendős urat. A második felvonásban már asztal is kerül a kellő középre, amit a papi tanács ceremoniális kvaterkázás kíséretében körülülhet, s amire fellépve az Éj királynője elénekelheti második gégegyilkos áriáját. Hogy végül, a kiállt próbák és a sötétség erőinek librettóbéli vereségét követően a derék Tamino újfent a padon találja magát: vadászpuskával a kézben, készen az öngyilkolásra. Ily módon akár egyetlen flashback gyanánt, lelki folyamatként, vagy épp pszichologizáló identitáskeresésnek is értelmezhetjük a „világosság” diadalát kontrakarírozó rendezői koncepciót, mely ugyan nem áll egészében az ellen-felvilágosodás Varázsfuvola-értelmezése mellé, ám mégis mintha egy-két szinttel alábbjátszaná a mozarti drámát. Csak éppenséggel a mitikus, helyesebben a mitikus-realista jelleget erősítő, elgondolkodtató háttér ember- és emberszörny-ábrázolásai mondanak ellent a sommás ítélkezésnek.

A képek forrása: Miskolci Nemzetközi Operafesztivál.
A képek forrása: Miskolci Nemzetközi Operafesztivál

A Lett Nemzeti Opera együttese jól érzékelhetően kiegyensúlyozott, megbízható daltársulat: akad énekesük még az Öreg pap szerepére is, a két vértes nem üvölti szét a szólamát, s a három hölgy is a helyén van. Igaz, kolosszális egyéni teljesítményről ezúttal nem tehetünk említést, jóllehet első osztályú azért találtatik: Julia Neumann megnyerő színpadi és vokális jelenségnek bizonyul az Éj királynőjének szerepében. Ugyancsak jól teljesített Pamina – koncepcióból kifelejtett – szerepében Evija Martinsone és az elsősorban figuraként emlékezetes fiatal Sarastro, Krisjanis Norvelis. A legnagyobb sikert – mint rendszerint – ezúttal is Papageno aratta: Raimonds Bramanis fiús bájú, kedves bumfordiként, de megfelelő diszpozícióban hozta a madarász szólamát.

A karmester Ainars Rubikis – néhány apróbb zavartól eltekintve – jól megértette magát a Magyar Állami Operaház Zenekarával, a lett szólisták pedig összeszokott csapatként követték irányítását.

Nívós, németes ötletelései közepette is szerethető előadással zárult hát az idei fesztivál operaprogramja. Miskolc 2009-ben sem okozott csalódást, s fikarcnyit sem csökkentette 2010-es várakozásainkat. Sőt.

Kapcsolódó cikkeinket és a támogatás adatait a Miskolci Nemzetközi Operafesztivál 2009 gyűjtőlapon olvashatják.

Vö. "Mindig izgulok, amikor ezt énekelem…" / Csák Balázs interjúja Julia Neumann-nal 
Kornya István: Közönséggyilkos siker (fesztiválértékelő összefoglaló)

Címkék

Bírom a kritikát. Na, erre befizetek!
Még nem vagy előfizetőnk? Csatlakozz!

Előfizetek