Hirdetés

szfvar 20240118
budaors 20240118
szepmu 20240224 revizor
magveto krasznahorkai 20240117

EGY MATRÓZ NOÉ BÁRKÁJÁN

Sári József: Sonnenfinsternis; Leoniden; Zenith / Hungaroton Classic
2009. júl. 1.
Sári Józsefről Kroó György A magyar zeneszerzés 30 éve című összefoglaló munkája (1975) csak annyit említhet: „külföldön él”. S bár a komponista 1984-ben hazatért, nálunk így is a méltatlanul kevéssé ismert szerzők egyike. CSONT ANDRÁS ÍRÁSA.

Mint hírlik, 2000-ben Pforzheimben bemutatott Sonnenfinsternis című operáját jövőre az Operaház is műsorára tűzi. 

Éppen ez az opera áll az új lemez centrumában is, pontosabban a hozzá készült négy zenekari kommentár. Farkas Zoltán kiváló műsorismertetéséből kiviláglik, hogy voltaképpen önálló anyagról van szó, amely egy kivétellel, csak lazán követi a színpadi mű cselekményét – a librettót Arthur Koestler életrajzának epizódjaiból, valamint Darkness at Noon (magyarul: Sötétség délben) című regényéből Elisabeth Gutjahr írta.  Hogy Sári klasszikus alkatú, mondhatni „modernségtradicionalista” (Odo Marquard szava) szerző, az már abból a csupasz tényből is kiderülhet, hogy operát ír a 2000-es években. Ha meghallgatjuk e zenei kommentárokat, azonnal észleljük azt is, hogy e téren elsősorban a 20. század operájának legnagyobb alakjához, Alban Berghez kapcsolódik. Berg annyiban vitte tovább és újította meg a nagy 19. századi tradíciót, hogy mindenekelőtt embereket kívánt látni a színpadon, ám természetesen már nem a maguk teljes reflektálatlanságában, naivitásában, mint Verdinél és Puccininál, hanem érzelmi életük mellett gondolati világuk ábrázolásával. Wozzeck vagy Dr. Schön, netán Lulu szenvedélyes, érző lények, de gondolkodó emberek is.

HCD 32576Persze Koestler vagy regénye főhőse, Rubasov esetében ez még bonyolultabb feladatot ró a jellemfestésre, hiszen itt mintegy ideológiákat is ábrázolni kell, a bolsevik mozgalom különféle irányzatait, hitvallásait. E téren a legmegrázóbb momentum a negyedik kommentár (Sostenuto) befejező szakasza, amelyben Otto Katz, a Komintern egyik – később természetesen koholt vádakkal kivégzett – párizsi képviselőjének alakjához egyfajta groteszk mozgalmi induló kapcsolódik, melyet a magyar himnusz dallama követ erősen eltorzított alakban. Persze tudjuk, Koestler magyar származású volt, noha szinte egész életét külföldön töltötte. Sári azonban – mondhatni a síron túl – megadja neki a magyarság státuszát (rangját?), és ezzel mintegy utólag visszafogadja elhagyott nemzetébe, megadva így a részleges katarzist is erősen vitatható, a mozgalom érdekében kisebb-nagyobb aljasságoktól sem visszarettenő személyiségének. Hatalmas erejű, megrázóan dramatikus pillanat. De ha nem tévedek, Sári mindenekelőtt nagy lírikus a Sonnenfinsternis partitúrájában: az első részben (Moderato) Koestler harsonára  hangszerelt, szólóhegedűvel kísért szólama, vagy ugyanebben a szakaszban a feleség kürt-monológja a legemlékezetesebb pillanatok közé tartoznak. Mélyen emlékezetet ez Eötvös Péter egyik ismert eljárására, aki előszeretettel személyesít meg hangszereket, azaz ruház fel emberi vonásokkal. Kovács László vezényletével a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara mély átéléssel és hitelességgel közvetíti Sári mondanivalóját.

A lemez második részében Vékony Ildikó csodálatosan finom szólójával egyfajta cimbalomversenyt hallhatunk (Leoniden), míg a CD harmadik száma, a Zenith című, kettős vonószenekarra komponált (előadja a Rádiózenekar, vezényel Kovács János), 1995-ben bemutatott mű Bartóknak állít emléket. És noha elsősorban a Zene… (és még számos más Bartók-darab) elemeit észlelhetjük benne, talán azt is lehetne mondani, hogy ez a bonyolult szövetű, ám érzelmi ereje és közvetlensége révén mégis viszonylag könnyen átélhető darab a Divertimento egyfajta újrafogalmazása. Nagyon magyar zene mindkettő, anélkül, hogy hivalkodna ezzel. Nem, Sári József nem tartozik a Széchenyivel szólva „száj-magyarok” ellenszenves csapatába.  Művészi hitvallása ugyanakkor egyetemes: „Szunnyadó agyféltekénk tápláléka a művészet. Tápláljuk vele, talán még felvevőképes! Ébresszük fel újra a művészetek iránti igényt, amely régebben szinte minden emberben jelen volt! Ha nem így lett volna, miért születtek a népdalok? Miért faragta-díszítette botját a juhász? Ezekből a dalokból, mindennapi használati tárgyakból energia árad. Bátran merem állítani, hogy minden igazi műalkotás mágikus erőkoncentrátum. Általa feltöltődve felemelkedhetünk azokba a régiókba, ahol létünk titkai, létünk értelme megvilágítást nyernek.

Minden olyan törekvés, amely a művészet ápolását, azaz ezen keresztül az ember egyensúlyát célozza, szent és létfontosságú, feltétlen támogatást és szabad utat érdemel.

Meggyőződésem, hogy a művészet korunk Noé-bárkája. Bízom benne, hogy még felkapaszkodhatunk rá.” Ezt a gyönyörű lemezt meghallgatva mi is bizakodhatunk. 

Vö. Csengery Kristóf: A nehezebb út 

Címkék

Bírom a kritikát. Na, erre befizetek!
Még nem vagy előfizetőnk? Csatlakozz!

Előfizetek