Múzeumok Éjszakája 2009 – Petőfi Irodalmi Múzeum, Ady Emlékmúzeum
2009.06.28.

A Múzeumok Éjszakája című, mára össznépi kulturális mulatsággá nőtt rendezvénysorozat idei fővárosi helyszínei közül az ún. irodalmi szcéna, a Petőfi Irodalmi Múzeum és a közeli Ady-emléklakás volt a legbizarrabb idő- és (társadalmi) térutazás. SISSO ÍRÁSA.

A lázadó diákoktól az elegáns, szellemileg élénk nyugdíjasokig mintha mindenkit érdekelt volna valamennyi program: a kiállítások, az élő literatúra és a kísérleti irodalmi performanszok is. A nyári monszun idején a Károlyi Palota patinás, és nem túl nagy közönségre szabott termeiben, mint egy kulturált heringes dobozban zsúfolódott a tömeg, mely épp úgy kíváncsi volt a Kazinczy születésének 250. évfordulójára rendezett kiállításra, mint a közérzeti kortárs popköltészetre.

Krusovszky Dénes
Krusovszky Dénes
Délután a hagyományokhoz híven a kertben felállított színpadon ezúttal is volt költői koncert. A ház bevált receptje, hogy összehoz többkötetes, fiatalnak mondható szerzőket és a mai pop- vagy rockzenei trendeket irányító, dalszövegíró-frontembereket a zenekaraikkal együtt. Összefonódik a zene és a poétika, mintha nem is létezett volna soha külön. Fellépett már itt Quimby és Kemény István, a 30Y szentimentálisok és Jónás Tamás, az idén pedig Kardos-Horváth János és zenekara, a Kaukázus valamint Krusovszky Dénes költő dolgozott össze.

A poéta saját álomvilágába ringatja a hallgatóságot. Verseinek külön zenéje van, a Kaukázus pedig játssza az amúgy is népszerű, társadalmi felelősségvállalásra is buzdító szövegeit. Így túllendül a produkció a színpadon szorongó költő felolvasását váltó zeneszámok, illetve a zene szüneteiben történő felolvasás koncepcióján. Persze a lényeg, hogy egymásra találjanak a társművészek, és új igényeket teremtsenek a versolvasásra, illetve a szövegcentrikus zenék élvezetére.

Kaukázus
Kaukázus
Azok a gyerekek, akik nem hallgatják a koncertet, a múzeum lépcsője alatti térben, a műemlék nyomdagép mellett kényelmesen játszhatnak. Például írhatnak lúdtollal, mint dédapáik, mialatt szüleik hangulatos tárlatvezetésre mennek a múltba, a Szép és Jó című, Kazinczy Ferenc életpályájának főbb állomásait bemutató kiállításra. Irodalmi és tárgyi emlékek, pikáns részletek, szép festmények között hallgatjuk a költőről, íróról, irodalomszervezőről szóló történeteket és történelmi tényeket. A tárlatnak vannak interaktív részei is: számítógépen tippelhet a látogató, hogy némelyik, ma már elvadultnak tűnő, akkoriban magyarított kifejezés, amely rég eltűnt a nyelvből, és talán benne sem volt, mit is jelenthetett.

A Radnóti Miklós születésének századik évfordulójára rendezett tárlat elfér egy teremben, mégis annyi új és más nézőpontból is értelmezhető információt rejt, hogy hosszan is el lehet benne időzni. A cím – „... az égre írj, ha minden összetört!” – találó: magas, átlátszó, éteri plexifalakon helyezték el a tablókat, a szövegeket és a képeket, tematikus rend szerint. (Tarján Tamás kritikája a kiállításról itt olvasható.)

Felolvasószínház a Múzeumok Éjszakáján. A képek forrása: PIM
Felolvasószínház a Múzeumok Éjszakáján (A képek forrása: PIM)
Az irodalmi paródiaestre, melyet Reményi József Tamás és Tarján Tamás, a két kritikus és paródiakötet társszerző Szófacsaró címmel hirdetett, a zuhogó eső miatt már nem a kertben kerül sor, így bejutni lehetetlen rá. Átsétálok az Ady Emlékmúzeumba, a Veress Pálné utcába. A bérlakás első emeletén, a költő utolsó lakhelyén zajlik a program. A szalon, a fürdőszoba, a dolgozószoba még szinte ugyanúgy néz ki. Ezt a tavalyi emlékeimből idézem fel, mert Rockenbauer Zoltán előadásán, melyben Ady özvegye, Babits szerelme, Márffy hitvese című legújabb könyvét mutatja be, nincsen talpalatnyi hely. Az ex-kultuszminiszter szemléletesen beszél, Csinszkáról pedig a legnagyobb tisztelettel szól: mintha a legjobb ismerőse volna, az extra nő. A szaftos részletek sem maradhatnak el – emlékszem, a magyartanárunk is ezzel csábította a diákokat Ady pártjára a József Attila-hívők soraiból…

A PIM-ben közben Esterházy Péter műveiből kezdődött felolvasó, amit csak a kivetítőn lehet nézni a büfé előtt, még mindig akkora az érdeklődés. Esterházy Charlie Parkerről írt gondolatai hangoznak el, miközben a híres fekete jazz zenész képe a háttérben függ a falon. Vázsonyi János szaxofozik, válaszolgat a hangszerével, reagál a szövegre, felesel vele, továbbviszi azt. A zene és a próza egyetértésben nyúlik át az éjszakába. Jó rokonok – mint a nap kezdetén a költészet és a pop.


Kapcsolódó cikkeinket és a támogatás adatait a Múzeumok Éjszakája 2009 gyűjtőlapon olvashatják.


Vö. Szegő János: Kempingkoncerttől az irodalmi szalonig

Szerző: sisso
Időpont:  2009. június 20.